Fideszesek „Vagina monológjai”

Fotó: MTI-Koszticsák Fotó: MTI-Koszticsák

Még csak kedd van – legalábbis vidéken – de szerintem megszületett a hét, esetleg a hónap aranyköpése. Mégpedig a köpeteiről elhíresült, aranytollú, lovagkereszt-díszes Bayer Zsolt ajakáról. Az van ugyanis, hogy minden hadrafogható kormányhű erő csámpázik fel-alá az országban, mert szavazni kell. Bayer után egyenesen kapkodnak a hakniszervezők, mert őt nagyon falja a nép, mindig telt házas koncertet ad. Vagy ad, amit ad. Van a művész úrnak egy szép kis műsora – olyasmi, mint a „Vagina monológok” , csak ameddig Eve Ensler remekműve jó, ez nem annyira – amit jellemzően mindenhol előad. Onnan való az alábbi pár mondat.

Mi magyarok vagyunk igazán európaiak, és a következő időszak tétje, hogy azok is maradjunk. Nekünk, a mindig lesajnált, lenézett kelet európaiaknak a dolgunk, hogy megvédjük Európát. Mert az élet úgy hozta, hogy a kommunizmus nekünk védőoltást adott elmebaj ellen, nekünk a zsigereinkben él, milyen megvédeni valamit, milyen az, amikor a pofánkba hazudnak.

Ezt a végtelen okosságot nem a kocsma sötét zugában adta elő a mester (bár ott is durva lett volna), hanem  – most éppen – Veszprémben, a Fidesz hétfői népszavazási fórumán. Nincs azzal nagyobb baj, ha valaki ilyen okosakat tud mondani. Azzal sem, ha felnőtt ember képes élete fő művének tekinteni azt, hogy véletlenül éppen magyarnak született, holott akár eszkimó is lehetne. De nem az, hanem egy olyan magyar, aki már nem csupán arra formál jogot, hogy ő döntse el, rajta – és természetesen a kormány tagjain – kívül ki lehet még magyar, hanem már az európaiság mibenlétét is ő határozza meg. Hálisten.

De még ez is semmi, mert Bayer egy olyan nagyoneurópai főmagyar, aki annak ellenére, hogy őt már az oviban is lesajnálták a kelet európaisága miatt, most mégis veszi a fáradságot és megvédi nekünk Európát. Teszi ezt önzetlenül, mert azt a kis fizetést ne nézzük, amit flekkenként kap. Vagy ledolgozza. A kinyilatkoztatás második fele leginkább mulatságosnak mondható. A kommunizmus – úgy tűnik – nem immunizált mindenkit hülyeség ellen, erre élő példa éppen az őszinteség bajnoka. Vagy ilyesmi.

A lényeg – Bayer, Lázár, Kövér és mindegyik haknizó – szövegében az, hogy majd ők megrágják nekünk a falatot és beleköpik a szánkba. Gondolkodnunk sem kell (nem is ajánlatos), csak tegyük, amit mondanak.

Látszólag teljesen másról szól az, amivel folytatom a cikket, de én úgy gondolom, nagyon is szerves folytatása a kormány erőszakos akarnokságának. Ez pedig egy olvasónk néhány gondolata, amit a szerkesztőségünkbe küldött üzenet formájában osztott meg velünk. Idézem:

A kérdéseim: ha ilyen szinten képtelen az ellenzék szerveződni és a maga módján erőt mutatni, akkor mi értelme van mindannak amit csináltok? Mi értelme van küzdeni/harcolni/kritizálni, ha ebből nem lehet tovább lépni? Mi értelme van addig magatokat/magunkat rombolni, amíg nincs egy olyan karakter a politikában, aki ezt az üvegtornyot le tudja dönteni, és aki mögé be lehet állni, akivel el lehet takarítani ezt a hömpölygő mocskot, ami az országot elárasztja? Miért ilyen böszme a magyar értelmiség, miért nincs több olyan akció amit a kétfarkúak szerveztek? Ezt is miért csak reakcióként teszik válaszul a Tudtad? kampányra, miért nincs akció, kezdeményezés és lendület a mocsokságokkal szemben?

A kérdések egyrészről teljesen jogosak, meg másrészről is. Egy gond van vele. Nem nekünk kellett volna címezni, hanem ezek pontosan azok a felvetések, amelyeket mindenkinek, egyenként, a tulajdon fejében kellene rendbe raknia. Ez tipikusan az a kérdéssor, amire a magam részéről kérdéssel tudok csak válaszolni. Miért, te mit teszel? Azon kívül, hogy választ vársz a kérdéseidre, kedves honfitársam, magad mit teszel?

Nem gonoszságból írom ezt és nem is azért, mintha nem érteném pontosan a kérdező dühét és ne értenék egyet vele. Nagyon is értem és azt hiszem, mindannyian értjük. Azt gondolom azonban, hogy sokan tesszük a dolgunkat. Ki-ki azt, amire képes. Azt is gondolom, van értelme magunkat és az olvasókat is rombolni. Nagyon is van. Mi – Szalonnások – soha nem mondtuk, hogy pártot hozunk létre, vagy nyeregbe pattanunk és megrohamozzuk a nem-tudom-mit. Mi annyit vállaltunk, hogy napról napra fogjuk a híreket, amiken az olvasók többsége egy pillanat alatt átfut egyébként és szétszedjük atomjaira, mögé tesszük az összefüggéseket, mindezt érthetően – törekvéseink szerint olvasmányosan -, hogy aki egyébként bele sem gondolna a történtekbe, mert lekötik a napi küzdelmei, az is átláthassa: itt bizony őt becsapják, kifosztják, hülyének nézik.

Ha úgy tetszik, mi vagyunk az ellen-Bayer Zsolt, az ellen-kormánypropaganda. Mi nem azt akarjuk megmondani, hogy ki, mit és hogyan csináljon. Mi azt szeretnénk elérni – akinél lehet – hogy mindenki a saját fejével gondolkodjon és senkitől – a kormánytól, ellenzéktől és tőlünk se – várja, de ne is tűrje el, hogy megmondjuk, mit gondoljon, mit tegyen. Ez lenne a lényeg. Onnan kezdve már csak egy lépés a megoldás, a felnőtt, demokratikus társadalom. De odáig el kell jutni valahogy. A valódi ellenzék csak egy öntudatos, szabad társadalomból képes kinőni. Ez itt a melós vége, a trágyalapátolós, ásós, gereblyézős. De vetni csak jól megművelt földbe lehet.adomany