Tisztelettel jelentem, a beteg állapota aggasztóan félelmetes

Fotó: Botár Gergely/kormany.hu Fotó: Botár Gergely/kormany.hu

Ennél csak tapsikoló-vigyorgó csürhéjének, azaz lelkes táborának állapota elkeserítőbb. Ezt annak kapcsán állapítom meg, hogy a tavaszi ciklusban a legtöbbet hiányzó Orbán napirend előtti felszólalásnak alig nevezhető rekedt hörgésével kezdetét vette az őszi parlamenti ülésszak.

Bevallom, végignéztem és végighallgattam elejétől a végéig a monológját. Sok újat nem tudok mondani, és bár soha nem szoktam javasolni olyan műsorok megtekintését senkinek, amely műsorok az én idegrendszeremet próbára teszik, remélem egyszer ez a felvétel mindenki számára elérhető lesz.

Kár lenne tagadni, Orbán hatalmasat ment ma a parlamentben. Tudom, már sokszor fogalmaztunk így, de eddigi háborús beszédei legsúlyosabbikának lehetett fültanúja mindenki, akit érdekelt, vagy akit nem érdekelt, de kényszerűségből kitette magát a tortúrának.

Második nekifutásra is ezt kell mondanom: a beteg állapota nem egyszerűen súlyos, aggasztóan súlyos és tragikus. A maga ezerszer elismételt, megszokott, egyben megszokhatatlan, bikkfanyelven megszólaló, tételes hazugságokkal és költői féligazságokkal feldíszített kötelező paneleivel: a háta mögött álló munkás évek, a hajuknál fogva rángatott, csillogó statisztikai adatok, a megvédett rezsicsökkentés, a mindenki lépett egyet előre – evidenciának tekintett – sikamlós mellédumája, a nincs infláció, nincs munkanélküliség, nőtt a minimálbér, megcsináltuk, és folytatjuk önfényező bevezetőjétől sikerült apránként felépíteni egy primitív, ám minden mozzanatában mesteri beszédet.

Kénytelen vagyok elismerni, hogy miközben a hányinger és az agyvérzés környékezett (hálistennek nálam jobban csak a szónok volt magán kívül midőn a papírjait rendezgette, idegesen rángatózott, a száját nyalta, elcsuklott a hangja, elfogyott a levegője, berekedt, köszörülte a torkát és merő görcsbe rándult az egész torz ember nyaktól felfele és lefele egyaránt), ez egy politikai kommunikációs szempontból ragyogó beszéd volt. Ugyanazoknak az egydimenzióban értő híveknek, akik bőrlégzéssel szívták magukba eddig is a háborús pszichózist és feledkeztek meg arról, hogy már megint üres a hűtő, tegnap kölcsön kellett kérni, egy váratlan kiadás félévekre hazavágja az egyébként is szűkös családi költségvetést, meg kell gondolni kinek a kurva anyját érdemes szidni a munkahelyen és milyen retorziókkal jár, ha az ember nem lép egyszerre.

Címszavak: Brüsszel, brüsszeli naivitás, forrongó Európa, civilizációs katasztrófa, muszlimok, európai hadsereg, fenyegetés, védekezés,  kerítés, migránsok, mi magyarok, magyar jövő, nemzet, nemzetállamok, és úgy általában a szilárd erkölcsi alapokon nyugvó magyar politika versus a hamis ígéretekkel kecsegtető (európai-brüsszeli) politika a maga áldozataival.

Orbán Viktor agybajának szemléltetésére mégis egyetlen gondolatot szeretnék kiemelni, noha az egész monológ a legaljasabb gyűlöletbeszéden is túltesz. Orbán kapaszkodik, kegyetlenül kapaszkodik ebbe a témába, miközben pártja és saját maga korrupciós ügyeire nem hajlandó érdemben-értékelhető módon reagálni, nem érdekli semmi más, mint hogy megmenthesse Európát, de lehetőleg az egész világot.

Azt nem is mondtam, hogy a búzatermést (lesz kenyerünk!) is saját érdemeként sütötte el, holott normális helyeken a termés volumene leginkább az időjárási viszonyok függvénye. Mindegy is, szóval az van, hogy Brüsszelben „cselre készülnek”, mert ha nem boldogulnának a nemzetállamokkal, akkor majd boldogulnak a baloldali városokkal, hogy majd azok befogadják a migránsokat.

„Ha nem boldogulnak Magyarországgal és Budapesttel, akkor majd leboltolják Zuglóval, Salgótarjánnal vagy Szegeddel, (…) most fog eldőlni, lesznek-e, és ha igen, hol lesznek migránstelepek”

– mondta Orbán Viktor. Erre a kijelentésre a hallgatóság apraja közbekiabált ilyeneket, hogy szégyen, hazudik, hazudsz, mire a pörköltzabáló kultúrember egyébként is torz feje még jobban eltorzult, rekedt, magas hangon, kidagadt erekkel és kidülledt szemekkel, magából kivetkőzve válaszolta, hogy ne neki tegyenek szemrehányást, hiszen az Európai Parlament baloldali elnöke, Martin Schulz mondta ezt, vele veszekedjenek. Ilyen ez, amikor nem a kötcsei barátilag hülye, mindenre bólogató, mindent benyelő slepp kebelén szónokol az ember, hanem idióta ellenzék, vagy annak kinéző egyének zavarják meg a békés fröcsögést.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ugyanebben a beszédben ugyanez az ember a szánalmas, de legalább iszonyú drága referendumot nemzeti ügyként aposztrofálta, amelynek esetében csak magyar emberek és magyar jövő van, nincs pártügy, csak pártok felett álló nemzeti ügy.

Viktor, már megint hazudsz! Nem elég, hogy a lépett egyet mindenki előre, kozmetikázott statisztikai adatokkal megtámasztott önfényezésed hazugság, de Zuglót, Salgótarjánt és Szegedet ilyen arcátlan módon csúsztatva belekeverni ebbe a történetbe, legalább annyira aljas, mint általában konfliktuskezelési szándéknak beállítani a káosz és zűrzavar fenntartását szolgáló igyekezetet.

Mint tudjuk, a Fidesz már a maga idején igyekezett politikai tőkét kovácsolni Schulz kijelentéséből, aki se nem a barátom, de mégcsak nem is szimpatizálok vele, ám Orbán népszavazásnak álcázott választási főpróbáját ugyanolyan álságos, aljadék dolognak tartja, mint én. És aki egy márciusi interjúban fogalmazott úgy, hogy Szeged egy elkötelezetten baloldali város, oda bármelyik menekültet el lehet küldeni. Hogy Orbán is megértse az üzenet lényegét: Szeged polgárai példaértékű humanitárius segítséget nyújtottak a menekülteknek. Ellátták őket ivóvízzel és ennivalóval ahhoz, hogy a városon való áthaladásuk konfliktusok nélkül történjen. Egyszóval megtették mindazt, amit az Orbán-kormány karbatett kézzel, esetenként kezet dörzsölve nézett végig, remélve, hogy hátha odáig fajul a helyzet, hogy az erős államnak cselekednie kelljen.

Bár a mondanivaló sunyisága és hátsó szándékok nyilvánvalóak számomra, jó volt látni, hogy eltorzul az a fej, midőn nem a baráti-csatlósi közegben kell szónokolni. Újra értelmet nyert, hogy ez az első adandó alkalommal az életéért könyörögne, ha nem lenne mesterségesen oltalmazva a környezete által, ha nem dolgozna egy egész apparátus azon, hogy elrejtse előle a valóságot, hogy megóvja a kényelmetlen szituációkban, ha nem lihegnének megnyugtatóan a nyakába a parlamenti patkóban a hasonlóan belülről torz Németh Szilárdok, Kósa Lajosok és Semjén Zsoltok.

Ha valaki ránéz erre a rántotthús alakú porfészekre, akkor világosan látja, hogy az európai menekültválság körülbelül a nyolcvanadik oldalon egy apró lábjegyzet lehetne a valós problémák rangsorában. Orbán Viktor, a rántotthús alakú ország hivatalban lévő miniszterelnöke hosszú hónapok óta leszarja az első nyolcvan oldalt és mindent ennek a lábjegyzetnek rendel alá. A csatlósai pedig a keze alá dolgozzák a kozmetikázott statisztikákat és elhitetik vele, hogy minden fasza: a tanárok, orvosok, ápolók, közalkalmazottak mind léptek hatot előre, és persze hogy nem csak a Mészáros Lőrincek, Orbán-Tiborczok, Vajnák, Rogánok és egyéb maffiózók élnek és virulnak a többiek nyakára lépve.

Az ország hivatalban lévő miniszterelnöke gyalázatos beszédében egyetlen szót nem szentelt a szakképzett és szakképzetlen munkaerő egyre aggasztóbb méreteket öltő elvándorlásának, a összeszerelőüzemként funkcionáló gazdaság versenyképtelenségének, a közoktatás/szakképzés csapnivaló hatékonyságának, az egészségügyi ellátás silányságának, a mindent beterítő, intézményes korrupciónak és a politikai elitnek nevezett csürhe mély morális válságának.

Az a helyzet, hogy senki nem örül a menekülthullámnak, mindenki szeretne ésszerű, pragmatikus megoldást találni a felszámolására, ám az Európa kapuin döngető muszlimok alternatívája nem lehet sem most, sem később egy megborult, hatalommániás oligarcha és az általa propagált keresztényinek csúfolt dogma. Orbán fundamentalizmusa, az állam és az egyház összemosása nem jelent jövőt Európa számára. Tény az, hogy amennyiben Európa kapuinál valóban milliós nagyságrendben kopogtatnak majd a muszlim hordák, nem lesz kerítés, nem lesz érvényes népszavazás, ami azt megállíthatná. Már csak azért sem lesz, mert a miniszterelnök ma tényszerűen beismerte, hogy Európa a magyar baloldallal az ő feje fölött egyezkedik és ő ez ellen semmit nem tehet.

Ez az ember egy közönséges uszító, szarkavaró, aki nemzeti ügy címszó alatt támad megint a nemzetére. Eddig is tudtuk, írjuk fel szépen a többi mellé.

adomany