NEHAZUGGY

Aki nagyon erőlködik, előbb-utóbb besz*rik

Tamás Róbert | 2016. Szeptember 12, Hétfő | 12:54

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem tudom, ki hogy van ezzel, de engem a hideg ráz a kormány újabb retorikai húzásától. Az erő emlegetése minden létező témában – kivéve, ha súlyemelésről van szó – az én fülemnek nem jól cseng. Főleg akkor nem, ha önmagát politikusnak valló illető szájából hallom. Majdnem mindegy, hogy ellenzékről, vagy kormánypártról legyen szó.

Márpedig a Fidesz-kormány most nagyon rárepült erre a témára és ez sem más, mint az eddigi kommunikációs trükkök. A folyamatosan, minden létező megszólalásba kötelező jelleggel beépített rezsicsökkentés, bukott baloldal, háttérhatalom, magyar emberek érdeke, migránsveszély után most az erő. Sőt, ERŐ.

Szerintem meg ne erős legyen egy ország kormánya, mert a társadalomnak kell erősnek lennie. A kormány bölcs, hozzáértő, elhivatott, becsületes, tiszteletreméltó, megbízható legyen. Miután ezek közül a feltételek közül egyetlen egyet sem képesek teljesíteni, marad ez a hülyegyerekekre jellemző erőfitogtatás, hőbörgés, óbégatás.

Erős kormány, erős Európa, erős családok, erős nemzetállam. Vidéken az a mondás járja, hogy aki nagyon erőlködik, előbb-utóbb besz*rik. Nekem az a gyanúm, hogy ez most fordítva történik. A kormány már túl van a dolgon és utólag erőlködik. Érthető is egyébként, éppen elég vaj van a fején egyenként, családostul, csoportosan szinte mindegyik kormánytagnak.

Az erő túldimenzionálása mellett a kormány túlhabzó vallási áhítata is egyre aggasztóbb. Alapvetően is abnormális az állam és az egyház összemosása, egyáltalán nem egészséges dolog, amikor egy miniszterelnök, miniszter, szóvivő, államtitkár minden második mondatában a kereszténységre hivatkozik.

Az főleg beteges, ha maga a kormány hoz létre egymilliárd forintos alapot azért, hogy majd abból segítik a keresztényüldözés áldozatait. Miről beszélünk? Azt tudom, hogy miről nem beszélünk. Például arról, hogy újabb pereputtyokat lehet betelepíteni az újsütetű helyettes államtitkárságba és jó kis fizetésért majd ők megvédik az üldözötteket. Ahogy szokták. De amennyiben mégis arról lenne szó, amiről beszél a kormány éppen aktuális szája, akkor sem érthető és nem is tolerálható, hogy az adófizetők pénzéből egyházi feladatokat vállaljon egy kormány.

Ha üldözöttek megsegítése, akkor azokon nem óhajt segíteni Európa keresztény élharcosainak kisded csoportja, akik nem vallásosak? Vagy például buddhisták? Ők értéktelenebbek? Valamiért úgy tudom egyébként, hogy a keresztény egyház kicsit jobban áll anyagilag, mint Magyarország. Tehát nincs rászorulva a magyar adófizetők pénzére, szemben a véletlenül Magyarországon született és itt megöregedett, megrokkant, hajléktalanná vált, megbetegedett emberekkel.

Az Orbán-kormányt valahogy nem hozza lázba az ő megsegítésük. Ezzel szemben szokása a kormánynak az, hogy a társadalom egy részétől elvesznek, azt odaadják a társadalom egy másik részének és üvöltve ünneplik magukat, mintha kegyet gyakoroltak volna, ráadásul saját zsebből.

Ez történt az egykulcsos adó bevezetésekor, amikor a minimálbéresektől, alacsony jövedelműektől vett el a kormány azért, hogy odaadja a magasabb jövedelműeknek.

Ameddig egy buttó 120 000 forintos jövedelem után a munkavállaló 2010-ben 88 792 forintot kapott kézhez, addig egy bruttó 120 000 forintos jövedelemmel rendelkező munkavállaló 2016-ban 79.800 forintot kap kézhez. Tehát a nagyszerű és sokat hirdetett egykulcsos adó az alacsony jövedelmű munkavállalótól elvett 8992 forintot.

Ezzel szemben bruttó 500 000 forint 2010-ben nettó 274 300 forintot ért, ugyanez 2016-ban 332 500 forint. 58 200 forint az a plusz, ami a jó keresetű munkavállaló zsebében marad. Ez gyermektelen, vagy felnőtt gyermekes háztartásokra igaz. De miután akinek nincs kiskorú gyermeke, annak is meg kell élnie, ez nem más, mint a magas keresetűek jövedelmének emelése, de nem a gazdasági teljesítmény erősödése okán, hanem egyszerűen az alacsonyabb jövedelműek megsarcolásával.

Egyébként minden jótétemény, amivel a kormány önmagát fényezi, pontosan ilyen. Elvesznek valakitől, odaadják valaki másnak. Ez nem fejlődés, hanem újraelosztás.

Minden területen ez megy. Hókuszpókusz, zsonglőrködés a számokkal. Ahogy az ide települő autóipari beruházások önmagukban nem jelentik a magyar ipar fejlődését, a szegénységi mutatók megváltoztatása nem jelenti a szegénységben élők számának csökkenését, a szinte kizárólag uniós pénzekből létrejövő beruházások nem a gazdasági fejlődés fokmérői, a jövedelem átcsoportosítás nem jövedelem emelkedés úgy az ingyen tankönyv, ingyen étkezés nincs ingyen.

Miután ez hosszú távon nem működik, mert összedől a rendszer, marad a további hazudozás, a kereszténységre, erős családra, erős nemzetállamra, erős Európára, erős kormányra való hivatkozás. Legalább a 2018-as választások megnyeréséig. Ha ez sikerül és sikerül kitáncolni az Unióból, majd megmutatja igazi valóját az erős kormány és a szétvert, gyenge, megosztott, kifosztott társadalom. De akkor már nem lesz hová futni előle. adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!