Szeptember 28,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Agyhalottakkal nem érdemes indulni szellemi olimpián

Nem divat mostanság csak úgy, a munkája alapján kedvelni egy politikust. Felejteni is percek alatt szoktunk, ezért most kissé a múltba meredek.

Lehet feltétel nélkül imádni a politikusokat (nem az összeset egyszerre), de nem vagyok civilösszefogásos-fórumos-békemenetelős. Amúgy sem megy nekem az imádás, a feltétel nélküli pláne nem.

Lehet aztán utálni, mint a szart. Az menne, bizonyos esetekben, de van rá elég jelentkező, nem strapálom magam. De csak úgy szimpatikusnak találni valakit, az nem menő. Igaz, gondolkodni sem az. Márpedig van nekünk politikusunk rogyásig, mindkét térfélen.

A kormány oldalán van elég rajongó, nekem meg tömegiszonyom van.

A másik felén van egy Gyurcsányunk, aki tudvalévőleg elkúrta.

Ez mondjuk igaz is, bár néhányan mellé állhattak volna ebben, mint szintén elkúrók. Neki legalább volt annyi vér a pucájában, hogy ezt ki is mondja, ellenben sokan, akik nem kis szerepet játszottak amaz elkúrásban, vígan lapítanak. Jobb esetben. Rosszabb esetben zászlóvivők az utáljukgyurcsányt! hadjáratban.

Van – vagyis volt, esetleg volt is, lesz is – egy Mesterházytóbiásmolnárunk, aki véleményem szerint még elkúrni sem tudta rendesen.

Aztán itt van (illetve itt volt) Bajnai.

Az én gondom is ezzel kezdődik. Vagyis nem igazi gond, mert szíve joga mindenkinek a hülyeség, de azért nem értem igazán. Nem csak ma nem értem, már régebben tart ez a nem-értés. Hogy ugyanis Gyurcsány-Mesterházytóbiásmolnár-Bajnai.

Így, csokorban. Együtt, mint bukott miniszterelnökök. Bukott baloldal. Bukott kormány. Bukott bukott. Hármójuk közül emlékeim szerint kettő volt miniszterelnök, a kettőből meg egy nem bukott.

Nem mondom, hülyülök lassan, de nekem úgy rémlik, Bajnai helyből egy évre vállalta a miniszterelnökséget. Már akkor mondta, nem indul a választáson. Ebből eredően nem bukott, hanem megtette, amit vállalt.

Mégpedig becsülettel. Szerintem. Akkor vállalta ezt a kicsit sem kellemes megbízatást, amikor nyakig ültünk a szarban.

Ha jól dereng, nem volt túl nagy tolongás akkoriban a feladatra, hogy a csőd szélén egyensúlyozó országot egyenesbe rángassa valaki a válság közepén. Ő meg vállalta, mert tenni akart valamit.

Tett is, mert ugyan szintén csak halványuló emlékeimre hagyatkozva mondom, nem mentünk csődbe. Jó, nem volt egy petárdás-tűzijátékos időszak. Bajnai nem kimondottan primadonna alkat.

Vannak olyan vélemények, miszerint könnyű dolga volt Bajnainak, mert csak úgy vállalta a posztot, ha mindenben támogatják a képviselők, szemben Gyurcsánnyal, akit meg hátba szúrta a saját pártja. Hát ja. Csak hát Gyurcsány is a sarkára állhatott volna a cél érdekében, ha kizárólag a sajátjai gátolták meg az ország boldogításában. Nem tette. Bajnai meg de.

Szar politikusnak, nem tud szerepelni – dicsérik sokan.

Én úgy vagyok ezzel, hogy ha szakmailag perfekt egy miniszterelnök, engem nem zavar, ha nem tud szónokolni, nem képes egy nyomorult hátraszaltót sem csinálni, de még egy kocsmai dumaszínházban is kifütyülnék. Ha majd egyszer elég érett lesz a társadalom és szakértői kormányt akarunk, nem árt ezen elgondolkodni.

Speciel nem a szórakoztatóiparban kell helyt állnia, hanem az ország irányításában. Az meg jól ment neki. Egészen addig, ameddig esélyt látott arra, hogy dolgozhasson. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nincs tovább és legfeljebb boxzsák lehet, elhúzta a csíkot. Aki addig nem utálta, az ezen a ponton csatlakozhatott, mert a gyáva, elszökött. Szerintem meg jól tette. Hülyékkel nem érdemes indulni szellemi olimpián.

Mégis bukott miniszterelnökként tiszteli a média, mégpedig nem csak a kormánypárti média. Az elvileg nem kormánypárti is.

Mind az összes nem kormánypárti televíziócsatorna is (höhö, kedves ATV), az az egy.

Amivel viszont kezd telítődni a szervezetem. Már a csatornával.

Bírom, ha valakinek van stílusa. Azzal viszont teli a cipellőm, hogy heti ötször megtudhatom Havastól, hogy ő ős MDF-es, csak kiment alóla a pártja és ő most hová álljon?

Hát, tán a tükör elé. Nem árt az néha.

Negyedszer már az sem hozott lázba, hogy mennyire otthon van maginfláció témában, ellentétben azzal, aki nem tudja, mifene az.

Tehát ilyesmivel szórakoztat az összes egy darab nem kormánypárti csatorna, miközben akár bővebben is teret nyithatnának annak, hogy bemutatnak akár politikusokat, de jövendő politikusokat is.

A magam részéről nem bántam volna, ha mondjuk a választások előtt hallok arról (mármint nem kimondottan én, mert nekem nem volt újdonság, de sok embernek igen), hogy a Libás Bajnai hány pert is nyert. Nekem hat rémlik.

Aztán pontos adatokat is lehetett volna mondani arról, hogy állt a költségvetés, amikor Bajnai átvette a kormányzást, milyen intézkedéseket hozott, távozáskor mik voltak a konkrét számok.

Nem mondom, állati izgalmas az is, hogy amennyiben vagy van, vagy nincs egy titkos dosszié, amiben vagy le van írva valami, vagy nincs…de harmadszor az is unalmas.

Meg teszek is rá. Akár háromszor.

Értem én, hogy pártatlannak kell látszani, vagy mi, de lassan a megboldogult Budapest TV színvonalán pártatlankodni nem kihívás.

A lényeg az, én úgy vagyok Bajnaival, mint az autóval.

Ha választanom kellene egy Audi Q7-es és egy régebbi Subaru Forester XT között, az utóbbit választanám.

Habár az előbbi szép és elegáns, viszont 23 millióért mérik.

A Forester úgy néz ki, mintha nagyapám faragta volna baltával, ronda a műszerfal, nincs kétzónás klíma, viszont…

Viszont 4 millióért lehet kapni, minden cécó nélkül figyeli a kerekeket és osztja a nyomatékot, ahová kell, elmegy a szántásban is, tengelyig sárban is, lehet vele szállítani cementet, krumplit, hűtőszekrényt. De lehet vele szállítani a családot is.

Szürke öszvér, a forgalomban észrevétlen, de a hangjára felkapja a fejét az ember.

Mindezt feltűnés nélkül teszi, de ha úgy hozza a szükség, gond nélkül hagyja maga mögött a méregdrága luxusautót. Ugyanis jobb a gyorsulása.

Nem tudom, Bajnai hány másodperc alatt gyorsul nulláról százra, de talán érdemes lett volna bekukkantani a motorháztető alá.adomány

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!