VENDÉG

Széljegyzet egy „nem-is-úgy-történt” hír margójára

Vendégszerző:  Szánthó K.

Három napja nem kis feltűnést keltett az egy évvel korábbi hír, miszerint Orbán Ráhelt és férjét fogadta Bahreinben az energiaipari miniszter és a ténylegesen befolyásos olaj- és gázipari hatóság főigazgatója. Azóta már cáfolta az érintett, hogy a látogatás meghaladta volna egy magánjellegű udvariassági látogatás kereteit. Ettől még meglepőnek látszott a fogadtatás szintje és az iparági irányultság, de leginkább az, hogy egy éven keresztül a látogatás ténye homályban maradt.

Tegnap délben azonban minden világossá vált; a bahreini olajipari hatóság honlapján visszamenőleg megváltoztatták a hírt, tartalmát és jellegét illetően egyaránt. Eljött tehát a megnyugvás ideje; akkor a két bahreini vezető tisztviselő eszerint udvariasan időt szakított magyarországi látogatói fogadására, hasonlóan például, mint előző nap, amikor kanadai olajipari szerviz vállalatok képviselőivel tárgyalt befektetési lehetőségekről.

Magyarország kormánya és a Bahreini Királyság között van gazdasági és műszaki együttműködésről szóló hatályos megállapodás, amit a 74/2016 (IV. 5) kormányrendelet hirdetett ki. Maga a megállapodás még 2014. februárban készült a bahreini fővárosban. Ebben tizenhét együttműködési területet határoztak meg a felek, köztük az energetikát és a szénhidrogén kutatás-feltárást is. (Ez utóbbi magyarítása nem mondható sikeresnek, mert az „exploitation of hydrocarbons” távolról sem azt jelenti, ami a magyar fordításban szerepel: „szénhidrogén-hasznosítás”, hanem szénhidrogén kutatás-feltárást.) De a szakemberek feltehetően értenek a szóból… Az azonban, hogy az együttműködés meddig jutott, hol tart jelenleg egyelőre nem ismert.

A kereskedelmi kapcsolatok egyébként viszonylag hosszú ideje léteznek a két ország között. Magyar minisztériumi adatok szerint 2010-ben exportunk 16, 2 millió USD volt, amit hagyományos világítótestek, elektronikai eszközök (Nokia mobil telefon) és élelmiszerek alkottak. Az import volumene Bahreinből azonban gyakorlatilag elhanyagolható mértékű volt.

Ha már – mint tegnapelőtt és tegnap még inkább kiderült – senki nem tárgyalt szénhidrogénipari befektetési lehetőségekről Bahreinben azért mégis érdemes lehet talán egy pillantást vetni erre a területre.

A parányi Öbölbeli szigetország (négy nagy és kilenc kis sziget) 765 km² szárazföldi területén (Összehasonlításul Bahrein területe másfélszer nagyobb Budapest területénél és mindössze négyszer nagyobb Kolozsvár területénél) 1,34 millió lakos él. Természetesen a szárazföldi területhez még szuverén, 12 tengeri mérföld széles övezet csatlakozik. Az olaj és feldolgozott olajtermékek kereskedelméből származik az ország bevételének 86 %-a, ezért nem meglepő, hogy 2015-ben, amikor drámaian lezuhant az olajár az ennek eredményeként keletkezett 4 milliárdos deficit elvitte a GDP 13 %-át.

Kevéssé ismert tény, hogy a Perzsa-öböl térségében itt fedeztek fel először kőolajat 1931-ben, hamarabb, mint Szaud-Arábiában. A Bahrain (Awali néven is ismert) egyetlen szénhidrogénmező több, mint nyolcvan éve termel kőolajat, jelenleg is összesen 124,6 millió hordó nyersolaj vár itt még kitermelésre. (A hordó az olajiparban általánosan használt térfogat mértékegység, átlagos olajfajsúly mellett 0,136 tonna súlynak felel meg.)

A szóban forgó híradásokban említett energiaügyi miniszter a Trade Arabia szakmai portálon is megjelent, eredetileg a Gulf Daily News-nak adott májusi nyilatkozata szerint azonban országa olajkészlete jóval több, 618 millió hordó. Nem tette azonban hozzá, amit pedig szerintünk szükséges lett volna tisztázni. Azt tudniillik, hogy ez a mennyiség az összes, a már bizonyítottan ismert plusz, a még csak tudományos és technikai meggondolás alapján valószínűnek tekintett, továbbá az ugyanilyen alapon feltételezett kőolaj teljes mennyiségét jelentheti.

Valójában viszont ebből mindössze a 124,6 millió hordó a bizonyítottnak tekintett készlet, aminek elhelyezkedését pontosan lehet ismerni és a jelenleg meglevő termelő kutakkal, mezőbeli eszközökkel, az alkalmazott technológiával, olajár előrejelzést figyelembe véve gazdaságosan kitermelhető. Az összes többi, közel 500 millió hordó mennyiségnek egyáltalán a megléte, ennek kitermelhetősége számtalan bizonytalansággal és feltételezéssel terhelt. (A mennyiség érzékeltetésére tegyük hozzá, hogy nagyságrendileg ilyen mennyiségű Románia összes bizonyított kőolajkészlete, természetesen jóval nagyobb számú olajmezőben.) Sajnos, a gázkészleteket illetően már jóval nehezebben magyarázható, hogy nyilvánvalóan irreális adatot közölt ugyanebben az interjúban az energiaügyi miniszter.

Lehet találgatni, bár nem érdemes, hogy a miniszter nyilatkozata összefüggött-e azzal, hogy egy hónappal később új, nem energiaipari, hanem olajipari minisztere lett az országnak. Az azonban tény, hogy ahol a szénhidrogéniparnak ilyen nemzetgazdasági súlya van, ott a számokkal is körültekintően kell bánni. Megtörtént ugyanis már két alkalommal (1987-ben és 2000-ben), hogy a bahreini bizonyított olajkészleteket az állami nyilvántartásban le kellett felezni, szakkifejezéssel „leírni” és ez távolról sem számszaki mutatvány csupán.

Jelenleg a Bahrain (Awali) mezőből 49 000 hordó/nap olajat termel a több, mint 700 termelőkút. A fénykorán már 1970-ben túljutott termelő mezőben a kőolaj 16, egymástól elkülönült mészkő rétegben helyezkedik el és az egyes szintek kőolaja eltérő minőségű is.  A kitermelés fenntartása csak egyre költségesebb un. kihozatal-növelő technológiák alkalmazásával, pl. gázbesajtolással, további fúrások mélyítésével történik. Mindezen műszaki erőfeszítések mellett is a mező termelése már régen leszálló ágban van, mindössze a folyamat sebessége mérsékelhető.

Az ország ismert és bizonyított földgázkészlete jelentősnek mondható, 92 milliárd m³. A földgázzal kapcsolatos műveleteket nagyban támogatja az Awali mezővel szomszédos nagyméretű Khuff gáztároló, ami részben a Bahrain mező gázbesajtolására, részben egyéb energetikai célú felhasználásra biztosít földgázt.

Az Olaj- és Gázipari Hatóság éves jelentése szerint a Bahrain mezőből 2011-ben 15,5 millió hordó, a szaud-arábiai területen levő, de közösen termelt Abu Saafa mezőből 53,9 millió hordó nyersolajt termeltek ki. A hazai és saját jogon kitermelt olajhoz importáltak még Szaud-Arábiából további 79 millió hordó nyersolajat. De miért szükséges ez?

Az import oka a meglevő finomítói kapacitás kihasználása és feldolgozott termékek exportjának folyamatos biztosítása. 1937-ben,  a térségben ugyancsak elsőként létesített sitrahi finomító – többszörös felújítás és technológiai modernizáció után – jelenleg 260 000 hordó per nap kapacitással rendelkezik. (A csúcskapacitás az amerikai Bechtel cég legutóbb végrehajtott fejlesztése nyomán elérheti a 300 000 hordó/nap szintet.) Az itt feldolgozott olaj 80 %-a szaud-arábiai, a finomítóba szállított nyersolajnak csak mintegy hatoda származik a hazai termelésből. Ez a finomító nagyon jelentősen hozzájárul az ország bevételének növeléséhez, a finomított termékek exportjával.

A bahreini olaj- és gáztermelés erős állami kontroll alatt történik, a közös vállalatok, holding típusú irányítási rendszerek teljes mértékben állami szabályozás szerint működnek. Alapvetően minden kutatási és termelési engedély termelés-megosztási típusú szerződés, ami egy első látásra bonyolult bevétel megosztási rendszer, azonban távolról sem egyedülálló, nagyon sok országban szerkezetét tekintve ez a rendszer működik. Nincs túl széles spektruma a beférkőzési lehetőségeknek a kitermelési szektorba, bár elképzelhető, hogy technológiai transzferrel kombinált szerviz tevékenység fogadókészségre találhat. De a részvétel kidolgozása és megvalósítása nem látszik királyi útnak, nagyon komoly befektetési szándék mellett sem.

Marad hát a szénhidrogén kutatásban történő részvétel lehetősége egy külföldi szakmai befektetőnek. A szárazföldön – lássuk be – ilyen kis ország területén nyolcvanévnyi olajipari kutatást követően vízszintesen már nem sok reális perspektíva maradt. A mélyebb szintek kutatásának lehetőségét és a későbbi kitermelési jogot pedig már amerikai és kanadai cégek évekkel ezelőtt megszerezték a Bahrein mező térségében.

A felségvizek területén meghirdetett kutatási területek is régen gazdára találtak. Megszerezték már a kutatási és kitermelési jogot a legészakabbi, 1. számú tengeri blokkra, a kutató munkálatok meg is kezdődtek 2009-ben. Az Occidental olajvállalat (az 1. blokk kutatási jogosultsága mellett) még a 3. és 4. tengeri blokkok kutatási és kitermelési jogával is rendelkezik. A 2. számú tenger blokk kutatás-termelési engedélyét pedig a thaiföldi PPTEP szerezte meg.

Ez a nagyon gyors és távolról sem elegendő mélységű áttekintés is arra int, hogy komoly olaj- és gázipari hagyománnyal és vertikálisan integrált olajipari rendszerrel, gazdaságot alapvetően meghatározó iparággal rendelkező országban nagyon-nagyon keskeny mezsgyén lehet csak megkísérelni a kapcsolatépítést, belépés előkészítését. Nagyságrendekkel komolyabb erőfeszítést igényel minden együttműködés kimunkálása. Ugyanakkor jelentős reputációs kárt eredményezhet itt és ebben a térségben általában, ha ilyen módfelett félreérthető, „nem-is-úgy-volt” esemény fordul elő.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább