Ez egy ilyen nap. Nem is tudom eldönteni, hogy sírjak, vagy röhögjek. Vagyis de, el tudom. Röhögök. Az mégis kellemesebb.
Ma van az a nap, amikor a hetvenkettedik magyarázatot is meghallgathattuk arról, hogy mi a búbánatos túrót is keresett Orbán Viktor elsőszülött lánygyereke és az ő hites ura olyan helyen, ahová csak és kizárólag diplomáciai csatornákon keresztül előkészített módon lehet eljutni. Ma van az a nap, amikor Szijjártó Péter külgazdasági és miniszter bejelentette, hogy anya lesz. Már amennyiben ezt jelenti az, hogy ő a 24. órában van. Nőknél ez kilenc hónap szokott lenni.
És ez az a nap is, amikor a pofám leszakadt. Így, egyszerűen.
Magam is szülő vagyok. Ha a gyermekeim akkor is öltönyt húztak volna egyetemistaként, amikor éppen nem volt szóbeli vizsga, garantáltan orvoshoz viszem őket, bár a videón látható fiatalokkal nem ez a nagyon nagy baj, hanem minden egyéb.
A nyíllal díszített zászló, az ember rémálmaiból visszaköszönő szófordulatok, az egész videó…nem is tudom, hogy nagyon ijesztő, vagy nagyon szánalmas inkább.
Ki a jó fene gátolja meg ezeket a fiatalokat abban, hogy úgy éljenek, ahogy azt jónak érzik? Mi akadályozza meg őket abban, hogy ápolják a gyökereiket, vagy amit ápolni akarnak? Mitől nem tudnak ők konzervatív értékek szerint élni? Azt csak óvatosan kérdem meg, hogy egy huszonéves fiatal milyen fertőzés hatására akar konzervatív lenni?
A nagyon nagy baj ezzel az egész hülyeséggel nem az, hogy így, vagy úgy, netán amúgy akarnak élni. A szörnyű az, hogy mindenki mást arra akarnak kényszeríteni, hogy az ő elveiket kövesse. Hogy az legyen az etalon, a kötelező. Ők vissza akarnak térni őseik értékeihez – ám tegyék azt – de úgy tegyék, hogy lehetőleg ne lépjenek rá másokra.
Nekem bűzlik ez az egész. Tényszerűen. Miféle fiatal az, aki a szabadság ellen lázad? Ilyen nincs a világon sehol. Milyen egyetemista fiatal az, akinek halványlila fingja sincs arról, mit jelent a liberalizmus, vagy van fogalma és hazudik, mint a parancsolat. Ők akarnák a mi jövőnket irányítani? Csak az hiányozna, semmi más.
Szerencsére nem hiszek abban, hogy túl nagy sikerrel járnának a nyilas zászlót bontó ifjak. Ilyen mentalitással leginkább az évtizedekig lelkes munkásőrként ténykedő, majd a rendszerváltást követően önmagukkal meghasonlott volt párttitkárok rendelkeznek, nem pedig tanult fiatalok. Az egész történetről süt a művi, célzott manipuláció.
Normális fiatal – ha egyetemista, ha nem – szabadságot akar, lázad, de nem a szabadság ellen. Normális fiatal szerelmet akar, tudni és megismerni akar, habzsolja az életet, nyitott mindenre és véletlenül sem akar egy vasbilivel a fején öltönybe szorulva, ökölbe rándult aggyal hátrafelé nyilazni.
Ha mégis, annak oka van. Akár az, hogy a kormánypárt titkos kinövéseként megszólítsa a fiatalokat – ami a Fidesznek jó ideje nem sikerül – és besöpörje azokat a radikálizálódásra hajlamos potenciális szavazókat, akiket még a Jobbiknak sem sikerül, de a kormánypárt sem vállalhat be nyíltan. Vagy az, hogy jobbról beelőzve a Jobbikot és a Fideszt kormányra vergődjenek.
Ez utóbbinak nulla az esélye, tizenöten nem fognak kormányt váltani. Marad az első verzió. A kérdés csak az, hogy mi lesz a fizetség? Államtitkári poszt? Több aligha. A Fidelitas sem volt egy túlságosan sikeres tömörülés. Éppen azért, mert az a fiatal, aki nem politikai potyalesőként akarja elbliccelni a tényleges munkát – mint például kedvenc külügyminiszterünk – az nem ilyen hülyeségekkel foglalkozik, nem bont nyilas zászlót egy öltönybe szorulva és véletlenül sem akar visszatérni a gyökereihez, hanem normálisan lázad az őt megelőző generációval szemben és új, más, jobb, szabadabb világot akar. Ezt hívják fejlődésnek.
Amit a videón látható fiatalok csinálnak, az valami teljesen más. Valami egészen torz, beteges dolog. Szerintem. Őszintén remélem és hiszek is benne, hogy a korosztályuk döntő többsége sokkal nyitottabb, szabadságszeretőbb és okosabb annál, mintsem besorakozzon egy ilyen dohos ideológia mögé.
Ezeknek a srácoknak azt javasolnám, hogy ne mások hátán akarjanak feljebb jutni. Ahhoz sem nem elég meggyőzőek, sem nem elég jók. Viszont pótolják be az elsumákolt történelemórákat, vagy beszélgessenek a nagyszüleikkel többet. Ezen túl pedig üzenem nekik: a világon senki nem gátolja őket abban, hogy úgy éljenek, ahogy csak akarnak. Járhatnak templomba akár naponta többször, ragaszkodhatnak az elveikhez, bezavarhatják a feleségüket a sparhelt mellé (már, ha neki is ez az ambíciója), ehhez nem kell zászlót bontani. Nyilas zászlót pláne nem.
Azt pedig egyenesen röhejesnek találom, hogy ma, Magyarországon egy magát jobboldalinak és konzervatívnak valló ember üldözöttnek érezze magát és ennek örömére meghirdesse a szabadságharcot. A szabadság ellen.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.