Vendég: Bayer Zsolt sem született gonosznak

Fotó forrása: 24.hu Fotó forrása: 24.hu

Magyarországon él, egy kis zalai faluban. Középfokú végzettségű roma származású özvegyember. Három felnőtt, ám még nem házas gyermeke van, velük él egy háztartásban. Jelenleg közmunkásként tengeti életét: árkot ás, bozótot irt, „a dolgozó népet szolgálja”. Írásai testközeli élményekből születnek, mert mindaz, ami ma Magyarországon kormányzás címszó alatt megy, amit NER-nek hazudnak, annak következményeit a bőrén érzi. Véleménye neki is van. Bogdán Géza cikke. 

Senkinek ne legyenek kétségei afelől, hogy Bayer Zsolt, az ötös számú Fidesz párt-tagkönyv büszke tulajdonosa, aki immár lovagkereszt-díjjal is kitüntetett személy, s ki másokat nagy előszeretettel férgez és patkányoz, emberileg és erkölcsileg nem lehetne több, mint amennyit önmagából mutat. Ő, minden köntörfalazás nélkül, fehéren s feketén, csak Orbán Viktor magyar hangja. Egy sima bábfigura, aki nem önmaga, hanem a pártja álláspontját képviseli.

Akik tehát őt nácinak mondják, s hadd tegyem hozzá, hogy ezt valahol talán jogosan is teszik, úgy azok nem csak Bayert minősítik, hanem azokról is véleményt alkotnak, akiket ő képvisel. Övé a száj, a Fideszé pedig a tettek. Bayer csupán azt mondja ki, amit a Fidesz és az ő szimpatizánsai tőle hallani szeretnének. Az ő szerepe a magyar társadalom tagjainak gondolataiban megbúvó, ám féken tartott reakciók szabadjára engedése, mondván: hisz’ nekem ezt is szabad, mert én csak a nép nyelve vagyok. A nép nyelve, aki a demokrácia által számára biztosított szólásszabadságra hivatkozva kimondhatja a tabuként kezelt, vagy csak annak vélt, társadalmunkat érintő fontos ügyeket.

Noha Bayer Zsolt egy bábfigura csupán, ám amit ő leír és kimond, azt a pártja is támogatja. Ő tehát, ha odakacsint rád, azzal felbátorít téged. Ha azt mondja, írja, vagy netán csak kérdezi, „Ökölbe szorult a kezük?”, (?) no, akkor mérget vehetsz rá, hogy bizony lesznek, akik értik a burkolt célzást. Ők aztán előbb-utóbb csapatokba verődve és küldetéstudattól vezérelve majd fegyvert fognak, s szemrebbenés nélkül lőnek rá a romák házaira. Lelkiismeret nélkül, mintha csak állatokra vadásznának, gyáván és orvul, az éj leple alatt lőnek a sörétes puskáikkal ártatlan cigány emberekre, sőt, gyermekekre is. Gyalázat, hogy mindez megtörténhetett.

Azonban szent meggyőződésem, hogy mint általában minden ember, beleértve természetesen magamat is, úgy Bayer Zsolt sem született alapvetően gonosznak. Ne feledjük, hogy bennünk lakozik a jó és a gonosz is egyaránt. Hogy aztán mikor és melyik emberi hajlamunk lesz rajtunk úrrá, az a minket befolyásoló ingerek függvénye csupán.

Bayer Zsolt pedig csak rossz társaságba keveredett. Olyan számító emberek közé, akik mindig mások alantas ösztöneit meglovagolva igyekeztek politikai tőkét kovácsolni maguknak. Mi pedig – velük szimpatizáló polgárok – pártállástól függetlenül úgy válunk az ő hasznos idiótáivá, hogy arra olykor még büszkék is vagyunk. Emberi kapcsolatok, családok, házasságok mennek tönkre csak azért, mert hiszünk valamiben, amiről szentül meg vagyunk győződve, hogy olyan igaz érték, amelyért nekünk ki kell állni és mögé fel kell sorakozni.

Tud ma valaki olyan társadalmi csoportot mondani, amely ellen a politikai elitünk a rendszerváltás óta ne gerjesztett s szított volna indulatokat?  Orbán Viktor pedig annak kiváltképp nagy mestere, hogy tartsa ébren napi szinten a bennünk szunnyadó indulatokat, így manipulálva minket, hogy aztán abból ő és a pártja profitáljon.

A Bayer Zsolt-jelenség része a hazánkban kialakult újgazdag urizáló rétegnek. Néhányan közülük öltözékükben is utánozzák az általuk favorizált, régmúlt „szép kor” emlékét. Kacagányt, s a hölgyek aranyfonatú, hímzett főkötőt viselnek, ezzel is szimbolizálva úri hovatartozásukat. Az új elitünknek Romániában vannak bejegyeztetve a cégei, s Erdélybe járnak nyaralni. Vajdasági vállalkozásokat támogatnak, és Horvátországban szigeteket vesznek meg, hogy a drága nyaralóik és jachtjaik ne legyenek szem előtt.

A húszas-harmincas évek dzsentri világában, ami után a mi magyar nábobjaink oly’ epekedve vágyakoznak, csak 3 millió koldus volt. Napjainkban ezt a számot viszont már 4,6 millióra becsülik. Ez is a Bayer Zsolt-jelenség része, ami a gyűlöltnek köszönhető, s amely gyalázatos jelenség, szégyen, hogy bekövetkezhetett.  Szégyen, mivel messze távolodtunk el attól a Nyugattól, amelyhez mindig is szerettünk volna tartozni.

Minden tiszteletem a Bayer Zsolt-féle jelenség miatt lovagkeresztjüket visszaadó, több mint száz főre tehető igaz magyar embernek. Ők a tettükkel hitet adtak több millió magyarnak, s reményt arra, hogy lesz még magyar köztársaság.

Remélem, hogy lesz változás a magyar emberek lelkületében és Bayer Zsolt is rádöbben arra, hogy amit ő írói munkásság címszó alatt eleddig tett, azzal sajnos nem jó ügyet szolgált. Semmi nem tart örökké. Még Orbán Viktor gyűlöletre építő, gonosz rendszere sem.

Bizony, bennünk lakozik a jó és a rossz is egyaránt, s Bayer Zsolt sem született gonosznak, csak azzá tették őt. Neki ebben az új magyar drámában sajnos ez a szerep jutott, de mentségére szóljon, tud ő pozitív figurát is megszemélyesíteni. Íme, erre a bizonyíték:

adomány