A történelemkönyvekbe az Orbán Viktor főcím alá, lábjegyzetnek

Fotó: Balog Zoltán/Facebook Fotó: Balog Zoltán/Facebook

Kezdjük kivételesen egy fotóval és egy bejegyzéssel, Balog Zoltán miniszter úr közösségi oldaláról.bz

„Tokió rendezi 2020-ban a következő olimpiát. De ki rendezi 2024-ben? Erről tárgyaltunk a japán sportminiszterrel Rióban.”

Hát tényleg semmi egyéb gondja-baja-tennivalója nincs jelenleg ennek a szerencsétlen országnak, mint az olimpia! Főleg, hogy erről egy közpénzen Rióban örvendező református lelkész és a japán sportminiszter fog tárgyalni, mert nyilván ők döntik el. Ketten.

Balog úr! Nem szándékozom felsorolni a titulusát, mert bőven hosszabb, mint amire rászolgált valaha. Azonban miközben röpköd a világban a mi adóforintjainkból és roppantul örvendezik annak, hogy mekkora kaland Magyarországtól olyan távol elénekelni a himnuszt és micsoda élmény az önnek, hogy a helyszínen élheti át az aranyérmeket – ezt mondjuk még most sem értem, de nem baj – itthon lenne némi tennivaló.

Már persze, ha ráér pár percre a dolgával is foglalkozni. Először is azt kérdezném, amit szerintem a szerkesztőségünk minden tagja megkérdezett már. Sikerült elutalni a Dóri Háznak azt a tetves öt millió forintot? Nem tetszett ráérni? De nagy kár.

Tud arról Balog lelkész úr, hogy hány kisgyerek éhezik a szünidőben? És arról, hogy hány gyermeknek nem jut megfelelő minőségű táplálék és nem azért, mert a szülők lusták. Kereső szülők mellett is lehet baj. Elég, ha az egyik gyermek beteg, vagy valamelyik szülő megbetegszik, esetleg elveszíti az állását. Máris fejreállt a család. Tud arról Balog lelkész úr, hogy a gyermekes családok csaknem fele csak hitelből tudja megoldani a gyermekek iskolakezdését?

Tudom, hű de jó! Ingyen tankönyv, ingyen ebéd. Egyrészt nem ingyen és ne döngesse a kormány a mellét, mert ezeket nem a kormány adja, hanem mi, adófizetők. Másrészt – akár hiszi, tiszteletes úr, akár nem – a gyerek a tankönyvet nem növi ki, de a ruhát, cipőt igen. Ezt minden évben pótolni kell, néha többször egy évben. Ami nem is lenne gond, ez az élet természetes velejárója.

De az nem kellene, hogy az élet természetes velejárója legyen Európa kellős közepén, hogy két keresős háztartásban is anyagi gondok legyenek. Azért, mert alacsonyak a bérek, mert a kormány a gazdaság élénkítése és a magyar ipar felépítése helyett a közmunkára költi a pénzt (ugyanis ez iszonyatos anyagi teher az országnak és ráadásul soha meg nem térülő teher). Azért, mert nincsenek az országban bérlakások, a munkaerő nem mobil. Hiába van az ország egyik végében hiány munkaerőből, ha a másik felében meg munkanélküliség van. Ha valakinek van valahogy egy háza/lakása, az onnan nem tud elköltözni máshová, mert nem tudja megfizetni a lakhatást és mert nem igazán van vevő az ingatlanra akkor sem, ha eladná valaki. Főleg nincs rá vevő egy munkanélküliséggel sújtott környéken. De még ha lenne is vevő, harmadannyit sem kapna az eladó, mint amennyiért vehetne egy másik lakást ott, ahol munka is van.

A kormánynak egyáltalán nem az a feladata, hogy ingyen osztogassa a tankönyvet, vagy ingyen adja az ebédet. Az ugyanis nekünk, adófizetőknek marhára sok pénzünkbe kerül. Természetesen aki rászorul és nincs más mód, ott minden erővel segíteni kell a gyermekeket.

De az abnormális, hogy a gyermekek többsége rászoruljon. Az – ha így van, márpedig így van – a kormány történelmi bűne. Nem Gyurcsányé, hanem Orbáné, aki hetedik éve vezeti ezt az országot. Nincs kire mutogatni.

Ehhez képest Balog Zoltán tiszteletes fülig vigyorral posztolgat Rióból, mert pontosan ennyi esze van. Meg annyi, hogy olimpiát akarjon az ingyen ebédre szoruló gyerekek és az adósságcsapdában vergődő – igen, tiszteletes úr, ezt nem oldotta meg a kormány és senki más sem – családok nyakába. Mert az olimpia annyira klassz dolog és akkor Balog tiszteletes bekerülhetne a történelemkönyvekbe – természetesen az Orbán Viktor főcím alá, lábjegyzetnek – hogy ő is hozzátette a magáét Rióban, a japán sportminiszterrel együtt.

Balog tiszteletes! Ideje lenne szembenézni a valósággal, mert az egyszer bekopogtat az ön békés kis világába is és az nem lesz olyan nagy öröm, mint a Magyarországtól tízezer kilométerre elénekelt himnusz.adomány