Tegnap egy cigány gyereket kellett elgázolni. Holnap vajon kit kell lelőni, Áder, Lázár, Orbán elvtársak?

Fotó: via Disqus Fotó: via Disqus

Azt hittem, hogy a Bayer Zsolt véresszájú médiamunkás és gyűlöletbe mártott tollú udvari szócső lovagkeresztje, egyben állami kitüntetése és elismerése körüli penetráns bűzről az elmúlt két napban mindent leírtam, amit le lehetett. Ez majdnem így is van, csak közben rájöttem: néhány kocka hiányzik még a teljes képből.

Ezt pedig Lázár János mindenhez és mindennek az ellenkezőjéhez is értő miniszternek köszönhető, aki miután tegnap frontálisan szembehugyozta a nemzeti ünnepet, elmagyarázta a Bayer-dilemmát.

Természetesen mindenkinek a pályafutását, életművét lehet kritikával illetni, és nyilván vannak hibák is. Én azt gondolom személyesen, Bayer Zsolt eddigi munkásságában sokkal több az elismerésreméltó, mint a hiba, ezért a kitüntetést helyes dolognak tartom. (RTL Klub)

Bájos és elragadó. Schmidt Mária mellett senki nem fogalmazta meg a lovagkereszt átnyújtását követően (ami önmagában ijesztő) ennyire félreérthetetlenül: a gyűlöletbeszéd, az antiszemitizmus, a rasszizmus, az embertársaink meggyilkolására való buzdítás a keresztény-konzervatív kormány számára elismerésre méltó cselekedet. Tisztázzunk valamit: ezután senkinek ne legyen bátorsága és olyan vastag bőr a pofáján, hogy ezt a tényt kétségbe vonja, szarelkenje.

Azt tudniillik, hogy a Fidesz-KDNP-s szekta, Áder János államfő, Lázár János mindenes miniszter és a komplett magyar államvezetés kitüntette az antiszemitizmust, rasszizmust, homofóbiát, az általában vett idegenellenességet és ebben nemhogy semmi kivetnivalót nem találnak, de félvállról és lazán egyszerű hibának minősítik ezeket a visszatérő, súlyos kirohanásokat.  Mert Bayer Zsolt megindító, elismerésre méltó módon írt a Gulagon raboskodók sorsáról és az erdélyi magyarságról, tehát minden más alól feloldozást nyújt ez irányú ügyködése.

Tudom, hogy az elmúlt napokban sokan és sok mindent idéztek gyűlölettől gazdagon fröcsögő munkásságának gyöngyszemeiből, de azért tegyünk ide egy részletet (újra) a – véleményen szerint – legvérlázítóbb eszmefuttatásából. Tudva, hogy Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsmann és Kenyeres István vegyészmérnök után, ma Tóth Bálint matematikus professzor és Rózsa Péter újságíró is bejelentette, visszaküldi Áder Jánosnak a lovagkeresztjét.

Bárki, aki ebben az országban elgázol egy cigány gyereket, akkor cselekszik helyesen, ha eszébe sem jut megállni. Cigány gyerek elgázolása esetén tapossunk bele a gázba. Ha időközben körbeállják autónkat a cigányok, még inkább tapossunk bele a gázba. Akit még elütünk, annak pechje van. A lehető legnagyobb sebességgel továbbhajtva, autónkból hívjunk mentőt, és a legközelebbi rendőrőrsön álljunk csak meg, ahol adjuk fel magunkat. (Sajnos, tudom én, ez a helyzet nem fordulhat elő. Ha az ember elüt valakit, különösen, ha az illető gyerek, muszáj megállnia. Tehát meg fogunk állni ezután is. Valamit mégis tenni kell. Jó, ha indulás előtt beszerzünk egy lőfegyvert. Ha elütünk egy gyereket, álljunk meg. S ha gyülekezni kezdenek körülöttünk az állatok, használjuk bátran fegyverünket…)

Miről beszélünk, emberek? Miről beszél ez a Lázár nevű Orbán-nyúlvány? Kisebb hiba? Hogy valaki lőfegyver használatára buzdítja a honfitársait? Hogy kisgyerekek elgázolására uszít azért, mert cigánynak születtek? Van olyan, hogy egy európai országban, a 21. század hajnalán ez megtörténhet? És a Miniszterelnökséget vezető miniszter – magasról leszarva a társadalom egy részének felháborodását – hanyagul belevigyorog a kamerába, hogy helyes dolognak tartja a kitüntetést. Ő személyesen?

Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy Bayer Zsoltnak 2011 óta Madách-díja is van, amit még a fülkeforr utáni felindulásban vágtak hozzá az elvtársai. Az is felháborító volt, tragikus volt, és azok, akiknek akkor igazából tiltakozniuk kellett volna, mélyen kussoltak. Pedig már akkor óriási volt a baj, és ez azóta csak rosszabb lett. Bayer Zsolt a példa arra, hogy – a nagyfene magyar sajtószabadságra hivatkozva – azóta is következmények nélkül lehet gyalázkodni, zsidózni, buzizni, cigányozni, a másik oldalon állók karakterét naponta legyilkolni és a szó legszorosabb értelmében vett gyilkosságra buzdítani.

Nekem ne jöjjön senki azzal, hogy a balliberális, nemzetellenes média csinál ebből az útszéli trógerből, ebből a lojális, ánuszpolírozó gyűlöletgyárosból valakit. Aki senki nem lenne, ha nem beszélnénk róla, akit kisebbségi komplexusos pálinkázó cimborája, vezére és kenyéradó gazdája annál pofátlanabbul díjaz, minél nagyobb szintre csap a fekália körülötte.

Az a köpönyegforgató csúszómászó, aki 1994-ben a Népszabadság lelkes munkatársaként írta meg, hogy a Fidesz olyan, mint valami kokainbáró rezidenciája Kolumbia-alsón, 2016-ban a fideszes államvezetéstől vehette át az egyik legmagasabb szintű állami elismerést. És nekem sekem senki ne jöjjön azzal se, hogy ezt az önkontrollját régen elvesztett uszító, láncos kutyát – aki a rendszer legaljasabb fenntartóinak egyike – bármi alól fel lehet menteni csak azért, mert egykor megénekelte az erdélyi magyarság életét. Nehéz eldönteni, hogy melyik a nagyobb hányinger: a díj odaítélése, vagy ez a Schmidt-Lázár és a többiek-féle magyarázkodás és szerecsenmosdatás. Azt hiszem, Bayer sötét aljas személyénél csak Lázár magyarázata, Áder János, Orbán Viktor és a többiek ordító hallgatása a gusztustalanabb.

(Mostanig) mindössze négy ember adta vissza/négy embernek volt bátorsága visszadni a lovagkeresztjét, pedig normális országokban masszív elhatárolódási hullámnak kellett volna elindulnia Bayer méltatlan kitüntetése nyomán. Ez majdnem annyira szomorú, mint az, hogy a bűncselekmények elkövetésére nyíltan buzdító bértollnok szabadon hőböröghet és államilag el is ismerik vállalhatatlanul szégyenletes munkásságát.

De ez a történet nem elsősorban Bayer Zsoltról szól, és ez a hiányzó kocka. Ez a történet arról az államvezetésről szól, amelyik a szakmai munkát a politikai hűséggel érzi szembeköphetőnek, amely azt üzeni ezzel a gesztussal és annak pincesötét indoklásával, hogy azt az elismerést, amit eddig valódi, értékteremtő munkával lehetett megkapni, immár  uszító, megosztó, nemzetellenes, antidemokratikus, agresszióra, bűncselekmények elkövetésére buzdító tevékenységgel is ki lehet érdemelni. Sőt, azzal csak igazán. Sőt, amit eddig kiérdemelni kellett, azt már bőven elég megszolgálni.

A kritikus, bár korántsem tömeges hangok ellenére Áder János kussol, Mariska néni lelkendezik, Lázár pedig flegmán bagatellizál. Senki nem mond le, Bayer nem adja vissza megszégyenülve a kitüntetését, hanem a pálinkáspohár fenekére nézve fogalmazza a holnapi vezércikket a Magyar Hírlapba, hogy a kurvaanyátokmocskosliberálisköcsögök.

A négy – lovagkeresztjét visszaadó – díjazottnak járó őszinte tisztelet mellett a kép lesújtó: az értő közönség, a mérgezett lelkű mélymagyarok gyülekezete üti-vágja a Bayertől elhatárolodókat, miközben a magyar kormány és a nem létező köztársaság elnöke állami kitüntetésekkel legitimálja az intoleranciát, rasszizmust, gyűlöletbeszédet, az manipulatív őrjöngést és fröcsögést. És meg is indokolja.

Tegnap egy cigány gyereket kellett elgázolni. Holnap vajon kit kell lelőni, Áder, Lázár, Orbán elvtársak? És azért is jár majd kitüntetés?

Frissítés: Ötödikként Péter Vladimir Munkácsy Mihály-díjas magyar ötvös- és szobrászművész is visszaadta Köztársasági Érdemkeresztjét.

adomány