Jócskán stilizált világgal:
éles kontúrokkal és
éles fény-árnyékkal kellett
megküzdenem – érdekeltek
bölcs kínjaid, megismerés!
Érdekeltek – s fájni kezdtek.
Hát erre nem számítottam.
(Komolyan végződött ez is,
mint minden, amibe könnyű
kaland-kedvvel belefogtam).
Külön szem kellett minden színre,
külön fül minden neszre-zajra,
s kellett a Kunst der Fuge,
hogy szívemet beiktassa
a világ összefüggéseibe,
s kellett a hétmérföldes-csizma-
hit, kellett a suhanás
kábulata, szédülete,
hogy felrúgjak mindent, ami
– úgy vélem – hét mérfölddel hátra-
maradt, tisztuljon – tűzzel is! –
végre az ember szép világa;
– igen: kellett a lobogás,
mely minden „ semmiségen” túlvisz – ,
míg – vigyázat, hohó,
hogy meg ne perzseljük magunkat is! –
Naggyá nőttem erényeimben,
hibáimban is nagy vagyok.
Ha lassabban is, mint szeretném,
de csak előre haladok,
s minden fájást muszáj megfájnom,
ha szívem leég is tövig –
mert ez a föld a szívem földje.
És hát dolgozom, addig is,
amíg lábam beletörik
a negyvenkettes félcipőbe.
Szilágyi Domokos
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!