Annyi szabadsága mindenkinek maradt – mindig, minden időben marad annyi -, hogy eldöntse, ő hajlandó-e rettegni

Facebook/Orbán Viktor Facebook/Orbán Viktor

Öles léptekkel haladunk az örök időkre bebetonozott, leválthatatlan, megfellebbezhetetlen, kritizálhatatlan és kritikátlan illiberális diktatúra fényes ösvényén. Minden nap egy kicsit szűkebb, sötétebb, aljasabb a rendszer, lassan rászorul a nyakunkra, fojtogat és bűzlik, mint egy rothadó szemétdomb.

Hisszük, vagy sem, tetszik, vagy  sem, Orbán totális uralkodásra készül. Ebben semmi újdonság nincs, soha nem is tikolta. Ő és a köré épült udvartartás – ide értve a közösből hízlalt kormánymédiát – naponta csepegteti a mérget az országra, hogy szokjuk meg, hogy fel se tűnjön, amikor az utolsó téglát is kiszedik a demokrácia mára alig létező falából.

Orbánék mára kivégezték az önkormányzatiságot, a polgári berendezkedést, naponta támadják a civil egyesületeket. Kivéreztették a független médiát, hazugságokkal, mocskolódással, lejáratással támadnak minden kritikus hangot.

A vidéket leszakították az ország testéről, szétdarabolták, lepusztították. Az önkormányzati választásokon zsarolták, fenyegették a polgárokat, hogy a kormánynak kedves, jó pártkatonák ülhessenek a fontos pozíciókba. Ez néhány kivételtől eltekintve sikerült is. A be nem hódolt városok vezetőit – Gödöllő, Szeged, Salgótarján és még néhány település – személyükben, naponta támadják. Alattomosan, ahogy szokásuk. Az önkormányzatok jogkörét fokozatosan leépítik.

Az oktatás egészét megszállták, bedarálták a Klik vízfeje alá. Központilag szabályoztak mindent, az önkormányzatoknak mára nincs beleszólása semmibe, de a szülői közösségeknek és a diákoknak sincs. Az egyetemek élére pártkatonákat ültettek, az egyetemi autonómia megszűnt. Az oktatás színvonala zuhan, a felsőoktatás költségeit egyre kevesebb család képes megfizetni.

Az egészségügyi intézmények központosításával ez a terület is Orbánék irányítása alá került. Elfoglalták a sportklubokat, zsarolással, erőszakkal, hazugságokkal vették át a hatalmat még a sport fölött is. A kultúra sem maradhatott ki. Saját helytartóik ülnek a nagyobb színházakban, osztják a pénzt a számukra kedves művészeknek, ők döntik el, ki és miről készíthet filmet. Kerényik, Feketék, Vajnák döntik el, mi a művészet, mi az értékes és mi nem az.

Most a fővárosra került a sor. Ha igazak a nol.hu értesülései – és félek, hogy igazak – Budapest sem fogja megúszni a hagymázas, eszelős hatalomvágy következményeit. Budapest régóta szálka Orbán Viktor nagyralátó szemében. Mivel mégsem viheti a Budai Várat Felcsútra – márpedig ő ott akar pöffeszkedni – akkor Felcsúttá teszi a fővárost. Nem a budapesti polgárok fogják megválasztani a kerületek vezetőit. Majd Orbán Viktor kegyelméből kinevezett helytartók fogják szolgálni – nem, nem a polgárok érdekeit – a Várban trónoló istenkirályt.

A város, amely sehogyan nem hódolt be az illiberális diktátornak, elesik. A pofán röhögött polgárok kiszorulnak a saját életüket befolyásoló döntésekből, ahogy az ország szinte teljes egésze kiszorult már. Budapest lesz a koktélcseresznye a diktatúra tortáján. Az Erdogant és Putyint csodáló, gyermekkorából eredően frusztrált hobbifocista végre elfoglalhatja a neki járó trónt.

A környezete hallgat, hiszen az ő meggazdagodásuk záloga Orbán Viktor személye. Az ellenzéki pártok többsége béna kacsa. Vagy eredendő hülyeségből, vagy érdekből. Én védem a te seggedet, cserében – ha fordul a kocka és én kerülök kormányra – te majd véded az én seggemet. Így megy ez a rendszerváltás óta.

A diktátor eredetileg egy megbecsült rang volt. Átmenetileg – hat hónapra – választott teljhatalmú vezető, aki a fél év letelte után köteles volt lemondani a posztjáról. Ezt a törvényt Cézár törte meg. Diktátornak választották és ő bizony nem mondott le hat hónap után. Megtetszett neki a teljhatalom.

Orbánnak is megtetszett. Már a kezében van minden, ami kell a totális uralkodáshoz. Nála a pénz, a döntés minden és mindenki felett. Szorgos katonái ott vannak mindenhol, ellenőriznek, befolyásolnak, irányítanak, zsarolnak, fenyegetnek. Nem csupán az emberek életébe való beleszólás a tét. A központosítás megteremti az alapot a szabadrablásra, az ország erőforrásainak fosztogatására.

Egész falvak süppednek bele a nyomor kiszolgáltatottságába, a közrabszolgaság ragacsos mocsarába. Országrészek szakadnak le, társadalmi csoportok hullanak a szakadékba. De ez mind nem fontos a kormánynak, mert megvannak a saját céljaik és ebben nem szerepel a vidék. Sem. Az emberek sem.

Most a főváros bevétele, a Várba költözés, a választások megnyerése, a polgári szabadságjogok teljes felszámolása, a hatalom totális kiterjesztése és örök időkre való bebetonozása a terv. A félelemkeltés, a kiszolgáltatottság érzésének csúcsrajáratása remek eszköz ehhez. Már persze, ha hajlandóak vagyunk félni és kussolni. Én nem vagyok hajlandó. Annyi szabadsága mindenkinek maradt – mindig, minden időben marad annyi – hogy eldöntse, ő hajlandó-e rettegni. Erről ugyan nem lesz népszavazás, mindenkinek magának kell dönteni. De dönteni kell. Hamarosan.adomány