Június 20,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Annyi szabadsága mindenkinek maradt – mindig, minden időben marad annyi -, hogy eldöntse, ő hajlandó-e rettegni

Öles léptekkel haladunk az örök időkre bebetonozott, leválthatatlan, megfellebbezhetetlen, kritizálhatatlan és kritikátlan illiberális diktatúra fényes ösvényén. Minden nap egy kicsit szűkebb, sötétebb, aljasabb a rendszer, lassan rászorul a nyakunkra, fojtogat és bűzlik, mint egy rothadó szemétdomb.

Hisszük, vagy sem, tetszik, vagy  sem, Orbán totális uralkodásra készül. Ebben semmi újdonság nincs, soha nem is tikolta. Ő és a köré épült udvartartás – ide értve a közösből hízlalt kormánymédiát – naponta csepegteti a mérget az országra, hogy szokjuk meg, hogy fel se tűnjön, amikor az utolsó téglát is kiszedik a demokrácia mára alig létező falából.

Orbánék mára kivégezték az önkormányzatiságot, a polgári berendezkedést, naponta támadják a civil egyesületeket. Kivéreztették a független médiát, hazugságokkal, mocskolódással, lejáratással támadnak minden kritikus hangot.

A vidéket leszakították az ország testéről, szétdarabolták, lepusztították. Az önkormányzati választásokon zsarolták, fenyegették a polgárokat, hogy a kormánynak kedves, jó pártkatonák ülhessenek a fontos pozíciókba. Ez néhány kivételtől eltekintve sikerült is. A be nem hódolt városok vezetőit – Gödöllő, Szeged, Salgótarján és még néhány település – személyükben, naponta támadják. Alattomosan, ahogy szokásuk. Az önkormányzatok jogkörét fokozatosan leépítik.

Az oktatás egészét megszállták, bedarálták a Klik vízfeje alá. Központilag szabályoztak mindent, az önkormányzatoknak mára nincs beleszólása semmibe, de a szülői közösségeknek és a diákoknak sincs. Az egyetemek élére pártkatonákat ültettek, az egyetemi autonómia megszűnt. Az oktatás színvonala zuhan, a felsőoktatás költségeit egyre kevesebb család képes megfizetni.

Az egészségügyi intézmények központosításával ez a terület is Orbánék irányítása alá került. Elfoglalták a sportklubokat, zsarolással, erőszakkal, hazugságokkal vették át a hatalmat még a sport fölött is. A kultúra sem maradhatott ki. Saját helytartóik ülnek a nagyobb színházakban, osztják a pénzt a számukra kedves művészeknek, ők döntik el, ki és miről készíthet filmet. Kerényik, Feketék, Vajnák döntik el, mi a művészet, mi az értékes és mi nem az.

Most a fővárosra került a sor. Ha igazak a nol.hu értesülései – és félek, hogy igazak – Budapest sem fogja megúszni a hagymázas, eszelős hatalomvágy következményeit. Budapest régóta szálka Orbán Viktor nagyralátó szemében. Mivel mégsem viheti a Budai Várat Felcsútra – márpedig ő ott akar pöffeszkedni – akkor Felcsúttá teszi a fővárost. Nem a budapesti polgárok fogják megválasztani a kerületek vezetőit. Majd Orbán Viktor kegyelméből kinevezett helytartók fogják szolgálni – nem, nem a polgárok érdekeit – a Várban trónoló istenkirályt.

A város, amely sehogyan nem hódolt be az illiberális diktátornak, elesik. A pofán röhögött polgárok kiszorulnak a saját életüket befolyásoló döntésekből, ahogy az ország szinte teljes egésze kiszorult már. Budapest lesz a koktélcseresznye a diktatúra tortáján. Az Erdogant és Putyint csodáló, gyermekkorából eredően frusztrált hobbifocista végre elfoglalhatja a neki járó trónt.

A környezete hallgat, hiszen az ő meggazdagodásuk záloga Orbán Viktor személye. Az ellenzéki pártok többsége béna kacsa. Vagy eredendő hülyeségből, vagy érdekből. Én védem a te seggedet, cserében – ha fordul a kocka és én kerülök kormányra – te majd véded az én seggemet. Így megy ez a rendszerváltás óta.

A diktátor eredetileg egy megbecsült rang volt. Átmenetileg – hat hónapra – választott teljhatalmú vezető, aki a fél év letelte után köteles volt lemondani a posztjáról. Ezt a törvényt Cézár törte meg. Diktátornak választották és ő bizony nem mondott le hat hónap után. Megtetszett neki a teljhatalom.

Orbánnak is megtetszett. Már a kezében van minden, ami kell a totális uralkodáshoz. Nála a pénz, a döntés minden és mindenki felett. Szorgos katonái ott vannak mindenhol, ellenőriznek, befolyásolnak, irányítanak, zsarolnak, fenyegetnek. Nem csupán az emberek életébe való beleszólás a tét. A központosítás megteremti az alapot a szabadrablásra, az ország erőforrásainak fosztogatására.

Egész falvak süppednek bele a nyomor kiszolgáltatottságába, a közrabszolgaság ragacsos mocsarába. Országrészek szakadnak le, társadalmi csoportok hullanak a szakadékba. De ez mind nem fontos a kormánynak, mert megvannak a saját céljaik és ebben nem szerepel a vidék. Sem. Az emberek sem.

Most a főváros bevétele, a Várba költözés, a választások megnyerése, a polgári szabadságjogok teljes felszámolása, a hatalom totális kiterjesztése és örök időkre való bebetonozása a terv. A félelemkeltés, a kiszolgáltatottság érzésének csúcsrajáratása remek eszköz ehhez. Már persze, ha hajlandóak vagyunk félni és kussolni. Én nem vagyok hajlandó. Annyi szabadsága mindenkinek maradt – mindig, minden időben marad annyi – hogy eldöntse, ő hajlandó-e rettegni. Erről ugyan nem lesz népszavazás, mindenkinek magának kell dönteni. De dönteni kell. Hamarosan.adomány

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.