Akinek annyi tejtermék van a fején, mint Rogánnak, egyáltalán nem szorul arra, hogy joghurttal kényeztessék

Fotó: Vajda József / Népszava Fotó: Vajda József / Népszava

Van annak már vagy négy napja is, hogy – a Miniszterelnöki Kabinetiroda tájékoztatása szerint – egy zavartan viselkedő férfi megpróbálta tejtermékkel leönteni Rogán Antal hivatali autóját a Kossuth téren. Nem egyedül volt, társa kicsit távolabbról kamerázta a jelenetet. Az elkövetők erről levelet is küldtek a nagyobb sajtóorgánumoknak, amelyből kiderült, hogy a joghurt-kefír-bűnözésről készült felvételeket pénzért megmutatják.

Mindez pénteken történt, és a hétvége sem tudott keresztbe tenni az úgynevezett igazságszolgáltatás példás igyekezetének: hétfőre megszületett a gyorsított eljárásban hozott ítélet. A minden körülmények között példásan, korrekt módon eljáró ügyészség azt írja, a Budapesti V. és XIII. Kerületi Ügyészség gyorsított eljárásban állította bíróság elé a két férfit. A Pesti Központi Kerületi Bíróság garázdaság miatt mondta ki bűnösnek mindkettőjüket. A minisztert joghurttal leöntő férfit 240 óra közérdekű munkára, társát pedig, mint bűnsegédet, 150 ezer forint pénzbüntetésre ítélték.

A Polt-féle sóhivatal megfogalmazása szerint

„a terheltek erőszakos, kihívóan (ez nem kirívóan véletlenül? – szerk.) közösségellenes magatartása alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen”.   

Az ítélet nem jogerős, a kerületi ügyészség mindkét terhelt vonatkozásában súlyosításért fellebbezett.

Hát ez egy igazán szép kerek történet. Ahhoz képest, hogy pénteken a propagandaminiszter hivatala még csak a Rogán hivatali autója elleni joghurt-merényletről írt, azóta módosult a rekordgyorsasággal meghozott ítélet alapjául szolgáló tényállás: az egyik elkövető megszólította, majd a nála lévő joghurttal és kefírrel leöntötte. Nem az autót, hanem Rogánt. Nem csak joghurttal, hanem kefírrel is.

Először is azt gondolom, hogy egy olyan súlyos korrupciós botrányokban érintett magasrangú politikusbűnöző (számtalanszor írtunk róla, nem sorolom fel újra), akinek annyi tejtermék van a fején, mint Rogánnak, egyáltalán nem szorul arra, hogy joghurttal kényeztessék a rinocéroszbőrét. Alapvetően nem tartom jó ötletnek, ha a polgár nekiáll bifidusz eszenzisszel locsolgatni azt, akinek nem tetszik a pofája, vagy azt, akiről tudni véli, hogy sokan másoknak sem tetszik a pofája. Ez a záptojásra is ugyanúgy érvényes.

Az van jelen esetben, hogy az akció előre megfontoltsága, azaz, hogy az elkövetők csak simán profitálni akartak abból, hogy elég sok embernek nem jön be Rogán ábrázata és mostanában vastagon benne ül a maga termelte fekáliában (ami elől legfeljebb elmenekülni tud átmenetileg azzal, hogy szabadságra megy), normális helyeken nem tekinthető társadalmilag példamutató magatartásnak. Azonban érdemes elidőzni azon a tényálláson, hogy vicces kedvű embereinket garázdaság miatt ítélték el, nem hivatalos személy elleni erőszakért, viszont a gyorsított eljárás igencsak arra utal, hogy a politikai szereplő – akinek elvileg tűrnie kellene a fentihez hasonló kritikai megnyilvánulásokat – kiemelt jogállami védelmet kap. Nem jövő héten, hanem tegnap. Ennek pedig enyhén szólva is retorzió íze van.

Emlékeztetőül hozom ide, hogy amikor Gyurcsány Ferencet 2013-ban a 2006 őszi zavargásokkal összefüggő tárgyalás előtt-után kétszer is leköpték, így reagált: nem kíván újnácik véleményével vitatkozni. Szerinte sokkal több inzultus is ért már nácik részéről demokratákat, ez ahhoz képest túlélhető. Megjegyzem, az akkori két elkövetőt – akiket egyébként tettleges becsületsértés miatt marasztaltak el – tárgyalás mellőzésével egy év próbára bocsátotta a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság.

Mert persze baromira lehetne örülni annak, hogy ilyen aktívan és magas fordulatszámon pörög az ügyészségi munka, csakhogy Rogán Antal még mindig szabadlábon van és senkit nem nyugtat meg, hogy Portik Tamás helyett csak egy rohadt joghurtos-kefíres dobozzal sikerült szembesíteni. A Nemzeti Választási Irodánál, meg a Ligetben akciózó kopaszok hasonlóképpen élik világukat, mintha mi sem történt volna. Pedig ha van valami, ami kihívóan közösségellenes és alkalmas arra, hogy megbotránkozást, riadalmat keltsen, az éppen a hatalom csordába verődött keretlegényeinek hörgése, ökölrázása és gyomorszájra, csontra válogatás nélkül lesújtó agresszivitása.

Ez a Rogánokból álló hatalom viszont totálisan képtelen arra, hogy a helyén kezelje az effajta történéseket. Minden mozdulatuk a kisebbségi komplexusból fakadó görcsös erőfitogtatás eklatáns példája. Ezzel összefüggésben az ügyészség mérhetetlen szervilizmusa és igazságszolgáltatás helyett pártutasításokat követő bűnbandába szerveződése sokkal közelebb áll a megbotránkoztatáshoz, mint két kefíres doboz. Ahol kátyúfestés okán eljárásokat indítanak, ahol a demokrácia lebontása ellen tiltakozókat két hét alatt elítélik, de ahol milliárdokat sikkasztó gazembereknek nem engedik el az enyves kezét, ott esetleg az lehet meglepő, hogy még mindig csak ártalmatlan joghurtos dobozok repülnek innen oda.

Az igaz, hogy embereink nem közvetlen felháborodásból, hanem pénzszerzés céljából választották az egyébként köztudomásúan tisztességes, alvilági bűnözőket szociálisan támogató Rogán Antal tejtermékkel mosdatását, de az sem lehetett volna egyáltalán meglepő, ha a népharag nyilvánult volna meg ilyen módon. Ugyanis a nép gondolkodó fele ezekben a súlyos, kefírbe fulladt pillanatokban is azt tartaná normálisnak, ha Rogán ellen megindulnának azok a bizonyos eljárások – amelyek alól kivonta magát, amelyekkel szemben kézzel-lábbal védi a Polt-féle maffia -, ha korrekt módon kivizsgálnák, miben bűnös, miben ártatlan. Ezzel szemben az van, hogy egy bírósági tárgyaláson, igazmondási kötelezettség terhe mellett elhangzik egy olyan tanúvallomás, miszerint Rogán Antal tíz millió forintnyi kenőpénzes zacskót tett zsebre és az ügyészség nem indít nyomozást. Annak ellenére sem, hogy a tanú egyértelműen megnevezte a személyt, akinek átadta a pénzt. Igaz, a bankjegyek sorszámát nem tudta felidézni.

Nos, egy ilyen országban, amely nem jogállam, ahol a felfoghatatlanul korrupt politikusok sérthetetlenséget élveznek, ahol a rendőrség és az ügyészség ezeknek a selejteknek a védelmét látja el, lényegében szóra sem lenne érdemes, hogy valakik a kefíres doboz után nyúlnak. Egy ilyen országban legfeljebb az kelthet jogos megbotránkozást és riadalmat, hogy a Rogánok pofátlan gazdagodása következmények nélkül marad. Ami igazán ijesztő, hogy igazságszolgáltatásnak csúfolják még mindig ezt a szarelkenő bűnszervezetet, amely futni hagyja az ország kifosztóit, miközben egy ilyen pitiáner bűncselekményért 240 óra közmunkát és 150 ezer forint pénzbüntetést rónak ki. Azt, hogy az elkövetett kefírdobálás nem áll arányban a büntetéssel, csak súlyosbítja, hogy a szervilis, seggnyalásra szakosodott ügyészség ráadásul súlyosbításért fellebbezett. Undorító és aggasztó, hogy a magyar hatóságok így statuálnak példát agymosott birkáiknak.

Igaz, hogy senki nem kérdezett, de azért elmondom: Rogán lekefírezése és lejoghurtozása bennem a legkevésbé sem keltett megbotránkozást, avagy riadalmat. Egyáltalán nem csodálkoztam volna azon se, ha ennél jóval komolyabb incidensre kerül sor. Ezzel szemben mélységes undorral és hányingerrel tölt el minden, amihez Rogán neve társul. És ha egy egész ország zúdítaná a fejére a kefíres vödröt, akkor az is rendben lenne. Nem egy jogállamban, hanem egy ilyen sötét, bűzös banánköztársaságban. Ahol az igazságot szolgáltatni hivatott intézmények a bűnözők érdekeit védik, ahol az egyszerű állampolgárt meghurcolják, ahol csak azokat ítélik el, akik útjában állnak a maffiának.

Nem remélem, hogy megérem, de ezek után az volna a minimum, ha eljönne az idő, amikor ezek a Rogán-féle frusztrált, komplexusos szarháziak már annak is örülnének, ha hozzájuk vágnak egy joghurtos dobozt. Igen, az éhendöglés ellen, mi másért.