Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Aki még mindig nem érti, az szimplán idióta

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Új hét, új hónap, új örömök, ráadásul hétfő. Boldogságunk egyik oka, hogy olvasunk újságot, ami megírta – tudtuk már, de így legalább megerősödtünk a hitünkben: az október 2-i kvótaellenes népszavazáson is másképpen voksolhatnak a külföldön dolgozó, tanuló magyarok és a határon túli kettős állampolgárok.

Azért is, mert a két évvel ezelőtti parlamenti választásokon már jól bevált algoritmus szerint lehet üzenni Brüsszelnek: míg a szomszédos országokban (Románia, Szerbia, stb.) élő kettős állampolgárok levélben is szavazhatnak, addig a több százezer külföldön kalandozó magyar csak a külképviseleteken adhatja le a voksát. Ez azt jelenti, hogy ha az illető városban, ahova száműzték magukat, véletlenül van külképviselet, akkor sorba kell állni, ha nincs, akkor pedig utazni kell. Ez utóbbi az Egyesült Államokban, vagy Ausztráliában akár több ezer kilométer kényszerkirándulást jelenthet.

Londonban élő magyarok álltak sorban szavazni a nagykövetség előtt (Fotó: MTI/Kollányi Péter)

Ezt a gyakorlatot a parlamenti választások idején is sok (eredménytelen) bírálat érte, amennyiben az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága is elutasította a panaszokat. Az érv: azért lehet eltérés a szavazás módjában a kettős állampolgárok és a külföldön dolgozók között, mert eltérően is szavaznak. Miközben a magyar lakcímmel nem rendelkező kettős állampolgárok csak pártlistákra, a külföldön dolgozó, de magyar lakcímmel rendelkezők viszont pártlistákra és egyéni képviselőre is szavazhattak. Ez azt jelenti: a szavazatok súlya nem volt azonos.

Az október 2-i milliárdokat felemésztő népszavazáson ez a különbség azonban már nem áll fenn, hiszen a kettős állampolgárnak, illetve a külföldön dolgozó magyar állampolgárnak egyaránt ugyanarra az eldöntendő, hamis, értelmetlen kérdőmondatra kell válaszolnia és a szavazatuk is pont ugyanannyit ér majd: akarja, vagy nem akarja…? Ha valakinek nem világos, hogy ez miért lehet így akkor is, ha egetverő baromság, diszkriminatív és igazságtalan, az Alkotmánybíróság áprilisi ítélete mutatja az irányt:

„a Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkező választópolgárok kapcsolata az állammal közvetlenebb és erősebb, tőlük elvárható, hogy szavazataikat személyesen, akár a külképviseleteken adják le”.

Hogy ez egy alkotmánybírósági határozat érvelése lehet, amit komolyan kellene venni, az végtelenül cinikus. Ugyanis felmerül a kérdés: ha a magyar lakcímmel nem rendelkező kettős állampolgárok kapcsolata kevéssé közvetlen a magyar állammal, akkor miért ér ugyanannyit a szavazatuk a bevándorlásellenes népszavazáson. Addig is, amíg erre sohanapján választ kapunk valamelyik fideszes uralom alatt álló, ennélfogva komolyanvehetetlen közintézménytől, vegyük észre, barátaim, hogy az állampárt lábon lőtte magát. Egy icipicit.

Azt most nem fogom újra kibontani, miért nincs semmilyen más opció, mint bojkottálni az egész mizériát úgy, ahogy van. Szerencsére ezt bőven kifejtettük már. Amit ki szeretnék bontani, az a hataloméhes Fidesz-bagázs önhasbarúgó ténykedése. A rezsim elől külföldre menekült magyarok alapvetően az állampárt ellenségei, mindent meg is tett azért, hogy ellehetetlenítse eléggé valószínűsíthető véleményük kinyilvánításának lehetőségét. E tekintetben az ellenük irányuló diszkrimináció nem kérdéses, szerintem tényként érdemes kezelni.

Mohó igyekezetében a Fidesz elmulasztott szembenézni azzal a ténnyel, hogy a külföldi magyarok ilyetén szopatása egyszer majd ellene fordulhat. Nem sok okom van abban bízni, hogy ez a népszavazás tiszta lesz, de az már most látszik, hogy a külföldi magyarok nem fognak hozzájárulni ennek a bóhozatnak a sikeréhez, konkrétan ahhoz, hogy érvényes legyen a népszavazás. A nehezített pályán a több százezer elüldözött magyar nem fog tömött sorokban urnához bégetni, így csökken az esélye annak, hogy összejöjjön a több, mint 4 millió szavazat.

Tegyük azért hozzá, hogy a fülkeforradalom mámorában össze-vissza módosított alaptákolmányban a paranoiás-hatalommániás sietett visszaállítani a népszavazások érvényességének küszöbét az 1997-es törvénymódosítás előtt érvényes szintre: az összes szavazásra jogosult fele plusz egy főre. (1997-ben a NATO-csatlakozásról döntő népszavazás előtt úgy módosították a törvényt, hogy a jegyzékben szereplők 25%-ának egybehangzó válasza kellett az érvényességhez.) A feltornázott érvenyességi küszöb mögötti cinikus logika éppen az volt, hogy ha népszavazásra kerülnek a kormány számára kellemetlen kérdések, akkor csak csettinteni kell a nyájnak, hogy tartsa távol magát az urnáktól és minden ellenzéki népszavazási kezdeményezést fél kézzel meg lehet buktatni. Nagyon úgy néz ki, hogy ez a fegyver most visszafelé fog elsülni, bár nem kétlem, hogy 5 éve még Orbán sem gondolta volna, hogy a saját gecisége odáig fajul, hogy ő maga fog népszavazást kezdeményezni. Pedig ezt is megértük, ó, igen. Ha lehet ilyet mondani, akkor ezek a jó hírek.

A rossz hír ezzel szemben továbbra is az, hogy a határon túli kettős állampolgárok változatlanul levélben, a konyhaasztal mellett ülve ikszelgethetnek, ha esetleg már elhaláloztak, akkor is. E tekintetben nincsenek, nem is lehetnek illúzióim: a 259 ezer határon túli magyar, aki szavazási szándékát már előrebocsátotta, hiánytalanul visszaküldi a borítékot. Sajnos simán el tudom képzelni, hogy már az ikszelgetős stábot is összetrombitálták, akik majd azon a kellemes októberi délutánon megjelölik a szavazólapokon a helyes választ.

Ha vicces lenne, tudnék röhögni, de nem vicces ez semennyire sem. A fegyver csövének aktuális irányától függetlenül, továbbra is arról van szó, hogy egy határon túl élő szólhat bele kényelmesen abba, mi történjen Magyarországon úgy, hogy közben a külföldön tanuló, dolgozó magyarországi magyar elé mindenféle akadályokat gördítenek, hogy lehetőleg semmi kedve ne legyen beleszólni.

Attól, hogy most éppen a Fidesznek kedvezőtlen ez a saját maga által kreált helyzet, a cinizmus, a rossz szándék, a geciség, a diszkrimináció egyértelmű és fölöttébb sajnálatos. Az, hogy értelmetlen, hamis kérdésre nem lehet értelmes választ adni, az csak tetézi az aljasságot. Hát így állunk jelenleg, bár októberig még sok idő van, még azt is el tudom képzelni, hogy átmenetileg a külföldi magyaroknak is lehetőségük lesz levélben szavazni. Mert csak. Az árkok közben mélyülnek a határon innen és túl között, a gyűlölködés egy idő után tapinthatóvá válik,  és mindenki akarva, vagy akaratlanul, öntudatlanul belefolyva, avagy tudatosan távolmaradva, de asszisztál egy elmebeteg horda önkényeskedő, pusztító, anyagilag, szellemileg, erkölcsileg veszteséges játékához. Ahhoz, hogy az Európai Unió csecsén hízó gusztustalanok kedvükre hőböröghessenek, uszíthassanak és üzengethessenek egy jogkövetkezményeit tekintve értelmetlen, sokba kerülő népszavazással. Aki még mindig nem érti, az szimplán idióta. Már bocsánat.

Amúgy azt tudja valaki, hogy ha állítólag elérte a 800 ezret a könnyített honosítással állampolgárságot szerzők száma, akik közül eddig 259 ezren kérték felvételüket a névjegyzékbe, akkor mi a büdös, retkes francért csak ez utóbbiakat veszik számításba az érvényességi küszöb megállapításához szükséges összes választásra jogosult számának meghatározásánál? Ja hogy azért? Értem.

adomány

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.