Ez legalább annyira súlyos, mint az, hogy Matolcsy magánvállalkozásaként futtatja az ország jegybankját

Lezsák Sándor és Orbán Viktor 2012-ben, a lakiteleki találkozó 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen (Forrás: MTI/Ujvári Sándor) Lezsák Sándor és Orbán Viktor 2012-ben, a lakiteleki találkozó 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen (Forrás: MTI/Ujvári Sándor)

Tudom, hogy a pokémonok és a migránsok fenyegetésének árnyékában a kultúrával összefüggő tényállásokról beszélni körülbelül ugyanannyira népszerű vállalás, mint a demokrácia, jogállamiság, sajtószabadság és egyéb más, ehetetlen, valószínűtlen, úri huncutságok fontosságáról előadást tartani.

Ettől függetlenül nem szeretném, ha a nagy hőségben elkerülné a figyelmünket az a tegnapról ittmaradt hír, miszerint a törvényi tiltás, valamint a jól megszokott kormányzati tagadás ellenére 1,3 milliárd forinttal dobták meg Lezsák Sándor Lakitelek Népfőiskola című magánalapítványát.

A bürokráciacsökkentés lázári elképzelésének jegyében felszámolt Nemzeti Művelődési Intézet (ki a fene hallott róla) központja adóforintok milliárdjaival együtt átkerül a két lábon járó romantikus-nacionalista zagyvalékok életben tartásának nagymesteréhez, az MDF-es múltból magának dicsőséges és gondtalan jelent kovácsoló Lezsák Sándorhoz. Mellékállásban országgyűlési alelnök.

Nagyon sok íráson végigrágtam magam, hogy megfelelő képet kapjak erről a kulturálisnak nevezett, számomra meglehetősen rosszul hangzó ideológiai fészekről és annak alapítójáról, hogy még véletlenül se az indokolatlan nyígás húrjait pengessem az első ránézést követő megrökönyödésemben.

Lezsák Sándor az a háttérben meghúzódó és ügyködő (például nem migránsozik a frontvonalban, mint Kósa Lajos), a köpönyeget már MDF-es pályafutása alatt is taktikusan forgató nemzeti gerincoszlop (erről ITT egy részletes írás), aki az általa és felesége által alapított Alapítványt és Népfőiskolát az ország egyik szellemi fővárosának nevezi. Ha csak úgy nem, hogy Lezsák Sándor birodalmába csak úgy ömlenek a milliárdok: ugyan már a második Orbán-kormány is támogatta a népfőiskolát, valójában 2014-től nyílt meg istenigazából a közpénzcsap számára. A a Kárpát-medencei népfőiskolai hálózat kiépítését és vezetését is magára vállaló, mélyen átideologizált intézmény látványos fejlődése így néz ki:

Míg 2010-ben nem kaptak közvetlen állami támogatást és 102 millió forintos pénzügyi hiánnyal zárták az évet, addig 2011-ben 330 millió landolt náluk a központi költségvetésből, így adósságaikat is le tudták faragni. 2012-ben és 2013-ban 300-300 millió forintot kapott a lakiteleki intézményt működtető Népfőiskola Alapítvány az állami büdzséből. A 2014-es jelentésben már szerepelnek a beruházásokra folyósított összegek is; az év végéig 1,5 milliárd forint került az alapítványhoz. 2016 közepéig ezzel együtt összesen 2,6 milliárd forintot használhattak fel abból a pénzből, amely az Emberi Erőforrások Minisztériumán keresztül került Lakitelekre a központi költségvetésből. Tavaly és tavalyelőtt a Miniszterelnökség is adott 40-40 millió forintot – úgy tudjuk, Lázárék idén már nem lesznek ilyen bőkezűek, de nem kell aggódni, a Nemzetgazdasági Minisztérium tájékoztatása szerint 2016-ban összesen 3,3 milliárd, 2017-ben pedig 7,7 milliárd forintot biztosít a költségvetés a Lakitelek Népfőiskolának.

Lássuk be, ez egy nagyon szép ív és ahhoz képest, hogy Lezsák egy névtelen senki, akiről nem hallunk nap, mint nap, fogalmunk sincs, hogy képviselőként mit tett le a nemzet asztalára, azt látjuk, hogy sok más mellett szállodát, strandot, lovardát, sportcsarnokot és egy, a tiltott pálinkafőző eszközöknek szánt múzeumot is építenek a népfőiskolája köré. Sokba kerül, de mint a megannyi stadion, ez is valószínűleg mindannyiunk örömét fogja szolgálni. Vagy valami hasonló.

Most ott tartunk tehát, hogy a kormány megszüntette a Nemzeti Művelődési Intézetet (NMI), és Lezsák Sándor fideszes képviselő alapítványára hagyta a szervezetet és feldatait. Az NMI-ről (és jogelődeiről) azt kell tudni, hogy közel hetven éve a magyar közművelődés országos központja, több éve hozzá tartoznak a megyei közművelődési irodák is. Az NMI működteti a teljes magyar közművelődési intézményrendszert (!), képezi a közművelődési, kulturális területen dolgozó szakembereket, de vele, illetve a területi irodákkal köt szerződést a mintegy hatezer kulturális közfoglalkoztatott is. Hát akkor miért ne tegyék tönkre, miért ne bombázzák le, miért egyeztessenek szakemberekkel, miért ne tegyék ki a pusztába?

Bár Lezsák sietett elmagyarázni, hogy az átalakulással nem kerül állami vagyon magánalapítványhoz, kár magyarázkodni. Ez itt bizony az MNB analógiájára végrehajtott közpénz-jelleg elleni merénylet. És az csak az egyik baj. A másik baj az, hogy szakmailag képtelenség és aberráció, hogy az egész magyar közművelődést betagozzák egy teljesen más profilú népfőiskolai hálózat szervezetébe. A törvényi tiltásról ne is beszéljünk, mert az a legkevesebb: a visszamenőleges hatályú törvénykezés országában ezen bármikor lehet változtatni.

Ez sehogyan nem tartozik ide (pedig de): Lezsák Sándor az az ember, akinek lényegében a saját maga alapította Pilinszky-díjat ítélték oda költői munkássága elismeréseként (nagyon régen volt és köze sem volt közvetetten a politikához), neki pedig egyáltalán nem volt ellenére, úgyhogy bizonyára senki nem gondolta komolyan, hogy tízmilliárdok útjából majd önérzetesen félreáll.

A miniszterelnökség ötlete alapján véghezvitt disznóság már megint tökéletesen illeszkedik a kormányzat ama felfogás-rendszerébe, ami a Fekete Györgyök és Kerényi Imrék kezére játszott magyar kultúra fontosságára, helyére vonatkozik. A hónapokon keresztül tagadott szándék és az a tény, hogy két napja még hivatalosan nem tájékoztatták az intézet munkatársait arról, hogy kit milyen formában és hol alkalmaznának január elseje után, azt jelzi, már megint egy súlyos döntést hoztak az érintettek feje fölött, amiről elfelejtették megkérdezni őket. Arról nem beszélve, hogy épeszű ember nem tudja felfogni, milyen takarékossági indokok állnak amögött, hogy Budapestről a pics*ba száműzzenek egy jól bejáratott, központi rendszert, ahol 1,5 milliárdból új épületet húznak fel erre a célra.

Minderről a Magyar Narancs cikkében még bővebben lehet olvasni, amit mondani szeretnék, csupán annyi: mióta a Fidesz a kezébe kapta a gyeplőt, mindent átszerveztek, feldaraboltak, beolvasztottak, kinyírtak, megkaparintottak, vagy közönséges kifizetőhellyé silányítottak. Az ügy, az intézmény társadalmi hasznosságára való tekintet nélkül. Hogy még nincs vége, az az igazi tragédia.

A történetnek külön pikantériája, hogy a legendás Lakitelek májusban elvérzett a Fidesz számára, az időközi választáson csúfosan alulmaradtak, a helyiek nem kértek a települést hosszú évek óta sakkban tartó Lezsákból és bandájából. Nem zárójel: az időközi választási kampányban elvtársai azzal riogatták az embereket, hogy a polgármester asszony, az ellenfél Gyurcsány embere, és ha ő nyer, migránsokat telepítenek a községbe. Több, mint jelzésértékű, hogy a népfőiskolájába belebolondult Lezsák most fájdalomdíjként milliárdokat kap a kormánytól: a fűzfapoéta kitartó seggnyalása révbe ért. Ha a magyar közművelődés szétverése, lebutítása és átideológizálása az ára, akkor is. Sőt, akkor főleg.

Napról napra nagyobb árat fizet ez az ország azért, hogy a bűnbanda egyben maradjon, hogy mindegyik elvtárs megkapja a szemétdombját, ahol ő lehet a kakas. Akkor is, ha már senki nem akarja ott látni. Még szomorúbb az, hogy közben egy raklapnyi közpénz dicstelenül veszíti el jellegét, hiába üvöltik teli torokból, hogy nem erről van szó. Minden, amit eddig tagadtak, azt előbb-utóbb nyélbe ütötték, legfeljebb más nevet adtak neki, másképp tálalták.

Az igazi probléma pedig az, hogy telefosták és megszállták az országot széltében-hosszában az ideológiailag irányított oktatási-nevelési-kulturális intézményeikkel, a közszféra bürokráciacsökkentésére hivatkozva szórják az egyre több pénzt és tolják a hülyítő propagandát. Matolcsy oktat unortodox közgazdaságtant, Lánczi András NER-filozófiát, Lezsák, Kerényi, Fekete pedig felügyeli a kultúrát. Mindenen ott az enyves kezük, műkincseket visznek haza, mintha csak Ikeás bútorról lenne szó, lagzit tartanak a múzeumban és egyszerűen ellehetetlenítik a nem szájuk íze szerint élő és alkotó művészeket, kultúrembereket. Szakemberek helyett kóklerekre, kontárokra, dilettánsokra bízzák a stratégiailag fontos területeket.

A tudatlan, politikailag, társadalmilag műveletlen tömegek legprimitívebb ösztöneit meglovagolva teszik tönkre azt is, ami többé és kevésbé működött. Az NMI szétverése és egy középszerű, de megbízható elvtárs kezére játszása – noha alig van ember, aki felemeli rá a fejét – legalább annyira súlyos, mint az, hogy Matolcsy magánvállalkozásaként futtatja az ország jegybankját.

Ennek a rendszernek elemi érdeke, fennmaradásának feltétele, hogy tönkretegye a valódi értékeket, és a valódi értékteremtésre képes értelmiséget. Nagyon keveseknek éri el az ingerküszöbét – a migránsoktól és a pokémonoktól nincs hely, meg igény egyáltalán se -, de megcsúfolása ez a valódi népművelő szakmának, felnőttképzésnek. Lakitelek egy apró, de nem elhanyagolható példa a közpénzmilliárdok eltűntetésének rendkívül találékony módozataira. Lezsák csak a szaros kéz, amihez eddig is rengeteg közpénz tapadt, ezután meg még több fog. Eltaposása egyben a közművelődési szakembereknek és úgy általában a kultúrának. Hosszú távon ez fájni fog. Jobban, mint az, hogy pontosan hány milliárdot loptak el az ország jövőjéből.