Mert Kövér Lászlónál jobb nő nincs szerte e hazában

Úgy értettem, hogy (Kósa Lajos nemzeti szürkeállomány valószínűleg pont nem ért rá, ezért aztán) Kövér László lesz a fővédnöke a szoptatás világnapja alkalmából – a parlamentben augusztus elsején – megrendezésre kerülő nemzetközi konferenciának.

Nem mondom, hogy nem rúgott homlokon a hír, mert nem lenne igaz. Azt sem mondom, hogy olcsóbb lenne a kenyér, vagy jobban érezném magam, ha mondjuk Schmidt Máriára esett volna a választás, de azért álljunk meg egy szóra.

Amint az elnevezés is mutatja (értsd: nemzetközi konferencia), nem egy szittya rendezvényről lesz szó, hanem át fog ívelni a határokon, amennyiben híres és neves külföldi (és hazai) szakemberek értekeznek majd olyan fontos témákról, mint a szoptatás szerepe a fenntartható fejlődésben, az úgynevezett kizárólagos szoptatás növekedésének feltételei, vagy az, hogy miért jó szoptatott csecsemőnek lenni. Előrebocsátom, hogy ezeknek a kérdéseknek pontosan akkora szakértője vagyok, mint a házmester elvtárs. Sem szakavatottabb, sem kevésbé.

Az egyik legalapvetőbb különbség viszont (sok minden más mellett) Kövér László és szerénységem között az, hogy velem ellentétben őbajszossága – a női önmegvalósítás legmagasabb minőségét a nemzet zászlajára tűzve – követelte magának a gyerekeket, de leginkább unokákat. Igaz, hogy azóta eltelt már egy jó fél év, de a Fidesz kongresszusára időzített úgynevezett genderőrület elleni kirohanását azóta sem sikerült feledni. A maga idején a nálam sokkal illetékesebbek ejtettek róla néhány keresetlen szót ITT meg ITT. Mármint arról, hogy mi a baj azzal, ha egy kivénhedt, magát osztályfőnöknek képzelő, házmesterbe csomagolt, tömény lábszagot árasztó ittfelejtett középkor a nők szülőcsatornájában kotorászik.

A fenti hírt férfiként tudomásul venni viszont szerintem ugyanolyan nagy kihívás, mint nőként konstatálni, hogy a magyar nemzet megmaradásáért igen sajátos módon aggódó férfi politikus az általános iskola hetedik osztályos tananyagában leírt, az emlősök szaporodására vonatkozó passzusra hivatkozva tart neki eligazítást arról, hol a helye. Arról, hogy nem lehet szebb hivatása egy nőnek, mint szaporodni.

Kövér Lászlót márpedig nem olyan fából faragták, hogy elengedje azt, amihez egyszer hozzányúlt. A társadalom jelentős részének megrökönyödését cinikusan lesöpörve az asztalról, arról tudomást szerezni nem akarva – mármint arról, hogy a középkornak vége van és a nők időközben kimerészkedtek a szülőszobát a konyhával összekötő sötét alagútból – eleget tett ennek a nemes felkérésnek: szíves-örömest bábáskodik és fővédnökösködik a szoptatás világnapja alkalmából szervezett tanácskozáson.

Azt értem, hogy ahol két cintányért összecsapnak, ott szükségszerűen fel kell tűnnie egy kormánypárti keresztgerendának, mert különben a fű se nő aznap. Viszont tényleg nem lesz soha vége ennek a szándékos össznépi szopatásnak? Nem, nem szoptatást, szopatást írtam. Az is egy dolog, hogy mutassák meg nekem azt az embert, aki a felkérést megcímezte. De a lényeg mégiscsak ez: annyira szar a helyzet, hogy nincs ebben az országban jobb nő, mint ez a hímsoviniszta, bicskanyitogatóan sötét tahó? Egyedül ő képes arra, hogy a fővédnöke lehessen ennek az istenverte konferenciának?

Az persze önmagában mindent megmagyaráz, hogy a rosszindulatú, agyatlan barom nem irányította át a tévesen címzett borítékot, hanem persze hogy beleállt. Nem mintha egy férfi alapvetően nem adhatná a nevét ehhez (hanem sőt), de nincs abban a családbarát kormánypártban egy nő, akinek esetleg némi el nem vitatható köze lehetne ehhez a kérdéshez? Nincsen a Fidesz-KDNP-ben olyan derék asszony, aki a női princípium maradéktalan teljesítése tekintetében hitelesebben szónokolhatna a szoptatásról, mint Kövér? Akkor már miért nem Balog Vakkomondor József, a felelős állatartás és felebaráti szeretet utazó nagykövete? Vagy Tasó – mit pofázol bele, kisanyám? – József, amnéziában szenvedő államtitkár? Ezek még azt a kevés nőt is biodíszletnek tartják? Hát Novák Helyreigazítás Katalin ilyenkor hol van? Vagy – horribile – Selmeczi Gabriella? Nem mondom, hogy Hoffmann Rózsa vagy Schmidt Mária, de legalább egy Czunyiné.

De nem, nincsen semmi olyan történés, esemény, amit nem tudnának lehányni, hitelteleníteni, megvetni, nevetségbe fullasztani. Egy abszolút női jelenségről, mint amilyen az újszülött táplálása az ország elsőszámú hímsovinisztája kell szónokoljon és védnökségével ellása a köré szervezett eseményt. Nem lesz olcsóbb a kenyér, nem fognak kevesebbet lopni, de a szimbolikus üzenet tekintetében  lesújtó ez a kép is. Hogy a patológiás, avas baromságaival messziről fertőző házelnök, aki már egyszer leköpte, megsértette, megalázta a nők egy részét (azokat csak, akik nem tartják magukat ellőgépeknek, akik Kövér gyönyörűségére nemzenek utódokat), nem adja fel, hanem tovább feszíti a húrt.

Ahogy  a legpofátlanabb lopásaik esetén, úgy a szimbolikus üzenetek tekintetében sem adnak már semmit a látszatra. Szerintem szándékosan csinálják, mert ilyen különben nem fordulhatna elő. Hogy nem akármelyik huszadrangú díszpéldány, hanem a szittyabajszos, konzervatívnak nem, de büdös tahónak jó szívvel nevezhető, házmesterbe csomagolt nagyapa ájtatoskodik főszoptatóként. Nem az arcszőrzet-ápolási nemzetközi konferencián, sem nem a pálinkába fojtott kolbásztöltés nemzeti gáláján fog páváskodni, hanem a szoptatás világnapján. Félelmetes, egyben elkeserítő, hogy bármit képesek nemzeti gagyivá silányítani. Még azt is, ami nemzetközi.

Vérciki a kormánypárt (igaz, hogy jelentéktelen) női szárnyára nézve, hogy erre a feladatra egyetlen alkalmas egyedet sem találtak a soraikban, csak egy Kövér Lászlót. Aki nem érezte pofátlanságnak, hanem boldogan vállalta, hogy vállalhatatlan személyével ezt a rendezvényt is nevetségessé tegye. Ha a fővédnökök kussolnának, akkor is gáz lenne a szoptatás fontosságát az ő nevével fémjelezni. Viszont ő beszélni is fog. (Hogy a szoptatás ürügyén miként fog migránsozni, azt még nem tudom, de megoldódik addigra.) Úgyhogy neves szakemberek ide vagy oda, hatalmas blama, hogy Kövér Lászlónál alkalmasabb nő széles e hazában nem terem.