Aki akarja, nevezze demokráciának és remélje, hogy ez még az

Tülekedés a boltzáras kérdés miatt a Nemzeti Választási Irodánál 2016. február 23-án. (Fotó: Stiller Ákos/hvg.hu) Tülekedés a boltzáras kérdés miatt a Nemzeti Választási Irodánál 2016. február 23-án. (Fotó: Stiller Ákos/hvg.hu)

Ha jól tévedek, az NVI elnöke, bizonyos Pálffy Ilona éppen a Kárpát-medencében turnézik a kvótaellenes népszavazásról tájékoztatni az illetékeseket, nehogy túl kevesen éljenek majd szavazati jogukkal. Olyanok, akiknek egyáltalán nem kellene. Vagy ha nem, jól megérdemelt pihenőszabadságát tölti, vagy a legkisebb gondja is nagyobb annál, amiről az alábbiakban szó lesz.

Ezért alakult úgy, hogy a helyettese, a Nemzeti Választási Iroda alelnöke, Gáva Krisztián lódult be az ATV-be a (rég nem) Egyenes beszédben benyögni, hogy az aláírási ívek jelenlegi, 96%-os feldolgozottsága mellett nem lesz meg az állami földek privatizációjával kapcsolatos népszavazáshoz szükséges 200 ezer hiteles aláírás, vagyis nem lehet majd referendumot kiírni a kérdésben. Dobpergés, virágeső.

Nem szeretek olyan megállapításokra szorítkozva cikket írni, hogy az ember szeme se állt jól, nem hogy az összevissza beszélés, habogás, amit a szájával produkált. Úgyhogy nem is mondok ilyet. Ellenben remélem mindenkinek feltűnt, nem csak nekem, hogy  az ilyen premier-számba menő, kormányoldalról jövő bejelentések valahogyan az ATV-n hangzanak el. Két társadalmi célú hirdetés között. Mindegy is, a lényeg, hogy

„az ívek csaknem 96 százalékos feldolgozottsága mellett 173 341 érvényes és 42 859 érvénytelen aláírást találtak”,

így hiába van még hátra 10 ezer leellenőrizetlen aláírás, ha azok mind érvényesek lesznek is esetleg, akkor sem lesz meg a szükséges 200 ezer.

Ez azt jelenti márpedig – nem kell ahhoz az MSZP aláírásgyűjtő felelősének lenni, hogy világos legyen -, hogy minden negyedik aláírást érvénytelennek talált a kopasz választási iroda. Ez annak fényében különösen tanulságos, hogy a történet előzménye sem kispálya. A szocialisták kikérték azokat az útmutatásokat, amelyek szerint az ellenőrök eljárnak amikor az aláírások érvényességét/érvénytelenségét megállapítják, ám Pálffy nagyságos asszony irodája nem adta ki azokat.

Gáva kijelentette: ezek a dokumentumok sosem voltak titkosak, de mivel ez egy belső szabályzat, ezért nem adták oda azonnal a szocialistáknak. Ráadásul szerinte annak tartalmát csak az érti igazán, aki tudja, hogyan működik az ellenőrző szoftver. Pár nap elteltével aztán – hogy és hogy nem – fordult a kocka:

Azért hozták mégis nyilvánosságra a dokumentumokat, mert a sajtóban olyan állítások jelentek meg, amelyek az iroda függetlenségét veszélyeztették.

Ha nem volna már megint istentelenül dohos szaga ennek a történetnek, ezen a ponton sikítva kellett volna röhögnöm. Azon, hogy ez az ember tényleg azt állította a szájával: az NVI függetlensége olyannyira megkérdőjelezhetetlen evidencia, hogy senkiben fel sem merülne az ellenkezője, ha az csúnya sajtó nem lenne. Tényleg a kopaszok februári akciózása és egy szintén az MSZP-től származó népszavazási kezdeményezés meghiúsítása óta (jelzem, a verőlegények azóta is szabadlábon vannak és már műveltek csodával határos dolgokat a Ligetben is) minden kétségünk elszállt azzal kapcsolatban, hogy bárki befolyásolni akarná ezt a független testületet. Amelynek elnöke – hangsúlyozom még egyszer – a látszatra sem adva ült egy asztalnál a kormánypárt politikusaival a tusványosi friss levegőn. Sőt, sértődötten vissza is utasította, hogy őt bármiféle elfogultsággal vádolják. Előbb-utóbb csak helyreáll ez az istentelen demokrácia, akárki meglátja.

Tegyük hozzá, hogy amikor Gőgös Zoltán egy hónapja leadta az aláírásokat, azt nyilatkozta: 28 300 ívet adtak le, egy íven 9 aláírásnak volt hely, de mivel nem minden ív volt teljesen kitöltve, az összes leadott aláírás száma megközelítőleg 240 ezer lehetett. Tekintettel arra, hogy  az ellenőrzésen a leadott aláírások 13-14 százaléka hibásnak minősül, számításuk szerint 220 ezer érvényes aláírást adtak le, ami elég ahhoz, hogy kötelező legyen az Országgyűlésnek kiírnia a népszavazást.

Nos, ez a 220 ezres bizonyosság tegnapig 173 ezerre olvadt és a fentiek tükrében nem vagyok benne biztos, hogy fél millió aláírás csodákra lett volna képes. Persze ettől függetlenül azért ha már nekifogtak, kicsit jobban megerőltethették volna magukat szocialistáék. Az a baj, hogy egyáltalán ilyen gondolataim támadhatnak, hogy egyáltalán felmerülhet ilyen, hogy egyáltalán ebben a megközelítésben vagyunk kénytelenek beszélni erről. Szóval 300, 400, 600 ezer aláírás meggyőzőbb lett volna és talán még nagyobb erőfeszítésébe került volna az NVI-nek megtalálni annyi érvénytelen szignót, amivel az egész kezdeményezést elküldi a levesbe.

Viszont ahol egy súlyos bűncselekmény gyanúja esetén a miniszterre valló elítélt bűnöző vallomását nevetségesnek lehet titulálni azért, mert nem mesélte el, milyen címletekben adta át a kenőpénzt, ott népszavazás sem lesz csak arról, amiről a kormány szeretné. Szerintem kijelenthetjük, hogy ha az egész ország aláírt volna az MSZP-nek, akkor is megtalálták volna az indokot, ami alapján szembeköpjék a népszavazás egyébként is súlyosan megtépázott és kiüresített intézményét.

Meggyőződésem, hogy az NVI-nek utasításba adták, hogy akkor sem lehet meg az a 200 ezer érvényes aláírás, ha 2 milliót adnak le. És valóban, szinte bármire ráfoghatják és rá is fogják, hogy miért nem elfogadható: nem kékkel írt alá, hanem feketével, nem jobbra dőlt a betű, hanem balra, az aláírás kilóg a megfelelő rubrikából, nincs feltüntetve az ajtószám, a vessző nem ott van, ahol kellene, ránézésre nem is az a név, aminek lennie kellene, összegyűrődött, vagy kolbászzsírfoltos az ív, stb. Hát így jár mindenki, akinek nincs naprakész Kubatov-listája, amit be lehet vetni.

Igen, azt hiszem enyhén szólva is lejt ez a pálya, és bár az MSZP tökéletlenségét is joggal szóba lehet itt hozni, egyenlőtlen és reménytelen harc ez. Nemcsak hogy ők írják a játékszabályokat, esetleg menet közben átírják (erről dr. Gáva is elejtett pár szót), vagy visszamenőleg módosítják, de az erőszaktól sem riadnak vissza. Ilyen körülmények között nemigen lehet eredményeket elérni. Klasszikusan demokratikus eszközökkel felvenni a harcot egy demokráciát már csak foltokban tartalmazó rendszerrel, nem lehet. Vagyis lehet, csak éppen ez lesz az eredménye.

Edzenek a fiúk, lányok a kvótaellenes népszavazásra és a 2018-as választásokra. Vagyis arra az esetre, ha esetleg nem sikerül addig eltörölni teljesen a választás intézményét. Mert miközben döngetik a horpadtra döngetett mellüket, hogy Magyarországon a hanyatló Nyugattal szemben meghallgatják az emberek véleményét (erre hozzák fel példaként a saját maguk kezdeményezte néphülyítő baromságot); hogy itt ha szándék lenne is rá, egyszerűen lehetetlen beavatkozni a független intézmények működésébe, valójában a Pálffy Ilonához és a fent idézett emberszerűhöz hasonló szervilis-seggnyalók teljes apparátusa gáncsolja módszeresen, előre kitervelten a népakarat érvényesülését. Kopaszokkal, vagy kopaszok nélkül. Rendszer szinten, folyamatosan. Aki akarja, nevezze demokráciának és remélje, hogy ez még az. Sajnos ez is egy újabb bizonyítéka a nyilvánvalónak: békés úton ezeket nem lehet már leváltani.