Június 17,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Hiába virít rajta a magyar zászló, ha egyébként belül pocsék, akkor pocsék

Kitört az aktuális dinnyeháború. Ez lehetne vicces is, de sokak számára egyáltalán nem az. A Tesco elkezdte 49 forintért árusítani a dinnye kilóját, a termelők pedig a Tesco előtti parkolóban elkezdték a földhöz csapkodni a termést.

Az áruházlánc nem enged a 49-ből (azt az egy forintot igazán leengedhették volna), mert ők csak túlvásárolták magukat és a készletektől kívánnak szabadulni. A vásárlók örülnek, mert a piaci ár feléért kapják az idénygyümölcsöt. A sajtó elszórakozik a témán, mert mégis vicces dolog az, hogy dinnyével háborúzik a magyar paraszt.

Csak az a 10-11 ezer család nem boldog, amelyik egész évben dolgozott a dinnyével, rengeteg munkát, energiát, pénzt fektettek bele azért, hogy a néhány hétig tartó szezonban megtérüljön a befektetésük és a munkájuk. Ők nem örülnek, ugyanis a Tesco húzása gyakorlatilag lenyomta az árat belföldön is, de lenyomta az exportra szánt gyümölcs felvásárlói árát is.

Nem vagyok ugyan Tesco alkalmazott, de kívülállóként merem állítani: nem létezik, hogy túlvásárolták magukat. Gyümölcsből nem szokás olyan mennyiséget beszerezni, ami indokolná az ár lefelezését. A rendelésekért felelős vezető bizonyára tisztában van azzal, hogy a dinnye megrohad, szemben a gumicsizmával, amiből bátran lehet nagyobb készleteket felhalmozni. Tehát szerintem kamuznak.

Olcsón akarják adni azért, mert most van a szezonja, mert nálunk hagyománya van és kevés olyan embert ismerek, aki ne szeretné és mert ha már bemegy a vásárló az üzletbe, akkor nyilván nem csak dinnyét fog venni, hanem minden mást is.

A helyzet nem annyira egyszerű, mert a dinnye nem hatósági áras. Igaz, hogy az Orbán-kormányt eddig sem nagyon hatotta meg az ilyesmi, tehát az is lehet, hogy hirtelen meghirdetnek egy minimum-árat. Ez azonban azért nem kifizetődő politikailag, mert sokkal több dinnyevásárló van, mint ahány termelő. Az pedig nem mindegy, hogy tízezer embert bosszantanak fel, vagy ötmilliót. Nem éri meg beavatkozni.

Még néhány ilyen húzás a szezonban, mint amit a Tesco csinált és a dinnyetermelők tönkremennek. Nem arról van szó, hogy az idén nem tudnak majd elmenni nyaralni Ibizára, hanem arról, hogy nem lesz pénzük vetőmagra, műtrágyára, növényvédő szerre, fóliára. Nem tudnak munkát adni azoknak az embereknek, akiknek eddig tudtak. Ők már nem fognak dinnyét szállítani se a Tescoba, se a piacra, se sehová. Ha sok ilyen család lesz, akkor jövőre nem 100, hanem 200 forint lesz kilónként a boltban a gyümölcs, két év múlva pedig majd vadászni kell a magyar termést, mert importból származót lehet csak kapni.

A gyümölcstermesztés – és a zöldségtermesztés is – nagyon törékeny egyensúlyi helyzetben tud csak mozogni. A vételár és ezzel a felvásárlási ár lefelezését nem bírja el. Mindig lutri, mert a termelő nem tudhatja, mennyi lesz az ár szezonban, de ettől függetlenül már benne áll a pénze, munkája. Sok pénze és sok munkája. Ő nem teheti meg azt, amit akár egy gabonatermesztő is megtehet. Nem várhat az eladással. Nem teheti el az árut, hogy majd kivár, ameddig magasabb lesz az ár. Két választása van: hagyja száron megrohadni, vagy adja, amennyiért megveszik.

Márpedig ez nem jó és nem csak a dinnyéseknek, egyetlen termelőnek sem jó. Hosszú távon a vásárlónak sem jó, mert a futó öröm, hogy most olcsóbban jutott dinnyéhez/málnához/szőlőhöz/bármihez mindig visszaüt, amikor a termelők kiesésével felmennek az árak. A kereskedők, felvásárlók stratégiai gondolkodására és belátására lenne szükség, de annak nincs kialakult kultúrája. Aki kapja, marja. Ma a termelőt szívatja a felvásárló, jövőre – ha fordul a kocka – a felvásárlót szívatja a termelő. Mi pedig vásárlóként vagy örülünk, vagy nem. Nem lenne túl nagy baj, ha valami módon szabályozni lehetne a rendszert, ha egy garantált árminimumot ki lehetne dolgozni, mert mindenki érdeke ez.

Azonban – és ezt már dinnyerajongóként mondom – egy minőségellenőrzési rendszert is ki kellene dolgozni. A lékelés betiltásával mintha a finom dinnyét is betiltották volna. Ma már nem érdeke a termelőnek jó minőségű gyümölcsöt ültetni, hanem gazdaságosan termelhető, bőtermő, igénytelen is megfelel. A vevő úgyis csak otthon szembesül vele, hogy tökízű, éretlen, pocsék gyümölcsöt vásárolt. És itt van az a pont, ahol összeér az agyatlan Tesco és az agyatlan termelő. Ugyanis az alacsony felvásárlási ár tönkre teheti ugyan a termelőt, de a magasabb áron tököt áruló termelő akkor is tönkre fog menni, ha a vevő nem hajlandó többé zsákbamacskát hazacipelni ízletes dinnye helyett.

A dinnye is csak olyan, mint bármi más. Hiába virít rajta a magyar zászló, ha egyébként belül pocsék, akkor pocsék.

adomány

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS