Miközben telehazudja lázálmaival a Kárpát-medencét

MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs

Az elmúlt ötven évben (…) ha azt mondták egy német fiatalnak, egy franciának, egy britnek vagy egy belgának, hogy kedves fiatal barátom, ha rendesen elvégzed az iskoláidat, tiszteled a törvényeinket, tiszteled a szüleidet, és szorgalmasan dolgozol, akkor biztos lehetsz abban, hogy te többre fogsz jutni, és jobban fogsz élni, mint a szüleid. (…) 

Mit tapasztalunk ma? Ha én elmondanám egy angol, egy német vagy egy francia fiatalnak, hogy ha betartod a törvényeket, tiszteled a szüleidet, rendesen elvégzed az iskoláidat, és szorgalmasan dolgozol, biztosan előrébb fogsz jutni, messzebbre jutsz, jobban fogsz élni, mint a szüleid, attól tartok, kinevetne. Ez az európai életnek az az ígérete, amely megrendült, amely elveszett, és ennek súlyos következményei vannak. Ez tulajdonképpen egy gazdasági válság. (…) 

Lengyelországban nincs gazdasági válság, Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Magyarországon (…) azt gondolják a fiatal emberek, hogy a régi európai álom még érvényes: ha betartják a törvényeket, ha tisztelik a szüleiket, ha meghallgatják őket, a jövőre vonatkozó tanácsaikat, és szorgalmasan dolgoznak, akkor egy lengyel, egy cseh, egy szlovák és egy magyar fiatal biztosan jobban fog élni, és előrébb fog jutni, mint a szülei. Ez az európai álom, s ez az új Európában, Közép-Európában még érvényes. (Orbán Viktor – Tusnádfürdő, 2016. július 23)

  • 2014 elején 330 ezer magyar élt az európai célországokban, azóta ez 400 ezer fölé emelkedhetett (a KSH 2014-ben és 2015-ben egyaránt történelmi magasságba emelkedő, 30 ezer feletti kivándorlót mért);
  • Az utóbbi évtized magyar kivándorlói az itthon élő népességnél átlagosan iskolázottabbak, fiatalabbak, többségében hajadonok, illetve nőtlenek;
  • A leginkább preferált célországok: Egyesült Királyság, Németország, Ausztria;
  • A kivándorlók körében felülreprezentáltak a felsőfokú végzettségűek és a szakmunkások;
  • A felsőfokú végzettségűek hosszabb távra, családdal költöznek külföldre, a szakmunkások inkább rövidebb időtávra, a hazai kapcsolatokat fenntartva hagyják el az országot;
  • A főbb célországokban 50-70 százalék közötti a magyarok között a 20–39 évesek aránya, Magyarországon ez mindössze 30 százalék alatti. (Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézete via Világgazdaság – 2016. július 26)

Mint fent látható, Viktor bácsi, Miviktorunk, az Orbánviktor, az istenkirály nem fogta vissza magát idén sem a nemzetpolitikai posványban és mesélt a nyájnak: hanyatló Nyugatról, ahol a tanult fiataloknak befellegzett, mert válság sújtott le bármerre néznek. Bezzeg Közép-Európa, ahol egy deka válság nincs. Ahol tanulással előrébb lehet jutni. Bezzeg Magyarország, a stabil pont a bizonytalan világban.

Egyrészt semmibe nem került neki elereszteni magát. Akik ott voltak, azoknak tökmindegy volt, hogy miről beszélt, hiszen Miviktorunknak helyből és nekifutásból, éjjel és nappal, széltében és hosszában mindenképpen igaza van, bármit is megkérdőjelezni aranyköpéseinek egymásutániságából: hazaárulás. Másrészt a lelkes hallgatóságnak pont tökmindegy volt és most is az, hogy miként fest a magyarországi kivándorlási statisztika: őket semmilyen módon nem érinti. Ők csak a bevándorlási kérdésekbe kell, hogy beleszóljanak, mert ha nem, mind meghalunk. Mert megmondta a Viktor.

Az, hogy Orbán Viktor hazudik, az a mindennapok része, az evidencia, amibe minden páros és páratlan napon egyaránt készülünk belefáradni. Mivel még nem szüntették be a kivándorlási statisztikákat, azaz a szegénységhez hasonlóan nem számolták fel ezt a zavaró jelenséget is (amit nem mérünk, az nincs megfontolásból), belefáradás helyett szembesítsük őfelségét a hazugságaival.

Felhívnám a figyelmet arra, hogy ezek az adatok az Orbán-kormány által kézivezérelt KSH általi méréseket tartalmazzák, tehát jó okom van azt hinni, hogy messze alábecsült számokról beszélgetünk. De még így is. Persze hazudozás helyett már régen le kellett  volna számolni a kalandvágy lebegtetésével, és a kalandvágyból Londonban mosogató fiatalok mítoszával.  Magyarországot a fiatal, képzett munkaerő hagyja el tömött sorokban. Még a KSH akárhogyan is kozmetikázott, korcsoportokra vonatkozó adatai szerint is az van, hogy 2010 és 2015 között közel 200 ezer ember tűnt el a 20-39 éves korosztályból.

Lehet erre azt mondani, hogy majd úgyis visszajönnek, csak már megint nem lesz igaz. Ahhoz képest, amennyien visszajönnek, kétszer annyian mennek el. Egy tanulmány szerint – írja a vg.hu – a válság kirobbanása óta Németországból ugyan minden évben tízezer feletti a visszatérők száma, a kivándorlóké viszont közben jóval 30 ezer fölött van. És ameddig Miviktorunk a propaganda kivont szablyájával ront rá a migránsokra és hazudja tele a Kárpát-medencét a lázálmaival, a 20-39 éves korosztály elment külföldre és rohadtul hiányzik az a több százezer ember ebből a kohorszból. Akiknek a gyerekei már nem itt születnek meg. Amikor arról kénytelenek beszélni az urak, hogy munkaerőhiány van, akkor az pontosan ennek a beismerése. Hogy lehet kozmetikázni az adatokat nagyívű propaganda beszédek miatt, lehet pátosszal teljes igét szórni a tájékozatlan birkák örömére, lehet kommunistázni és a hetedik éve nem aktuális elmúlt nyolc évre mutogatni, de ez akkor sem lesz letűnt kormányok sara.

Ennél az évente hivatalosan távozó egy kisvárosnyi embernél valószínűleg sokkal többen vannak, akik már kivándoroltak és a jelent szemlélve, egyre többen lesznek. Akik nem hogy nem élnek jobban ebben a közép-európai paradicsomban, nem hogy nem tudnak előrébb jutni, mint a szüleik, de még az is kihívást jelent számukra, hogy egyáltalán e szint közelébe kerüljenek. És itt nem arról van szó, hogy a hanyatló Nyugat – minden orbáni hagymázzal szemben – magasabb béreket biztosító országai elszívják a munkaerőt a szegényebb régiókból. Nem sok fiatal van, akinek perspektívát jelentene, hogy Mészáros Lőrincek földjét túrja, hogy közmunkásként, vagy alulfizetett szalagmunkásként ragadjon bele a reménytelenségbe, hogy az éhbérből hatszáz-féle adót és Európa rekord ÁFA-ját fizetve évekre eladósítsa magát egy lakásvásárlás kedvéért.

Párszáz kilométerrel odébb (sőt, helyben is) lehet, hogy vannak még olyanok, akiket lelkesítenek a hazug szólamok, akik elhiszik, hogy Magyarország legégetőbb problémája pillanatnyilag a migráció. Ezzel szemben nagyságrendekkel nagyobb tragédia a folyamatos agyelszívás, amely szomorú jövőt fest egy korrupcióba süllyedt, a létbizonytalanságot és a demokrácia leépítését primitív csatakiáltásokkal kompenzáló kormány által falhoz állított országról.

Amelynek totálisan alkalmatlan, korrupt, küldetéstudatos miniszterelnöke nem hajlandó szembenézni azzal, hogy egy leszakadó, versenyképtelen országot sikerült felépítenie hat év alatt, ahonnan százezres nagyságrendben menekülnek az emberek, amerre látnak. Akik nem itt termelik a GDP-t, nem itt fizetnek adókat, járulékokat, ehelyett elmennek oda, ahol megbecsülik őket és megfizetik a tudásukat.

Miviktorunk nem érti: attól, hogy naponta nyolcsszor írja át a valóságot nemzeti maszlagra és szuverenitásra és kitartóan izzad azon, hogy egymás ellen fordítsa az embereket, akármilyen hőfokon köpködi az ellenfeleit, akármekkora háborúra is készül, akármivel áltatja magát és a szektáját, a fülkeforradalom ma is pislákoló lángja előbb-utóbb ki fog hunyni. Amikor majd egyszerre omlik össze a nyugdíjrendszer, az egészségügy, az oktatás és minden, amit ennek a több százezer szélnek eresztett képzett, aktív rétegnek a befizetéseiből kellene finanszírozni, sem az állami bürokráciát gyarapító, túlfizetett seggnyaló katonaság, sem a kiváltságos baráti oligarchia nem fog segíteni. A nagyon hülye, most még bőszen bégető, tapsoló hívő meg rájön, hogy torz hazaszeretetből és nemzeti szuverenitásból sem nyugdíj, sem fizetés, sem lakás, sem csirkefarhát nem lesz.

Ameddig Miviktorunk a propaganda kivont szablyájával ront rá a migránsokra és hazudja tele a Kárpát-medencét a lázálmaival, kiürül az ország. Mert a magyar fiatalok zöme az Egyesült Királyságban, Németországban és Ausztriában képes csak jobban élni, mint a szülei. Szép lassan késő lesz kicsavarni a kezéből azt a szablyát és beadni a gyógyszereit.