December 14,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Olyan nem lehet, hogy valaki megússza azt, hogy ez a gátlástalan rablóbanda beletörölje a trágyaleves csizmáját

Két erős hányinger között ízlelgetem a hírt:

„A Magyar Honvédség toborzást szervez a közfoglalkoztatottak szerződéses katonai jogviszony-létesítési lehetősége érdekében”

– így kezdődik az a levél, amelyet Győr-Moson-Sopron megyei közmunkások kaptak, és ami arról szól nagyjából, aminek látszik: meg kell jelenniük a magyar honvédség sorozásán toborzásán. Bár „lehetőségként”, szabadon eldönthető, opcionális választásként állítják be, később kiderül:

hatvan napra törlik az álláskeresők nyilvántartásából azt, aki együttműködési kötelezettségének nem tesz eleget.

Vagyis toborzásról van szó, ami kötelező, ugyanis aki nem tesz eleget a felszólításnak, az hónapokra elesik mostani munkájától, vagyis kiesik a közmunka-rendszerből. A kisalföld.hu megtudta, hogy a toborzás helyszínén fizikai felmérést és alkalmassági tesztet kell csinálniuk az érintetteknek. Ha ezen nem felelnek meg, nem kapnak a katonaságtól állásajánlatot, így mostani munkaadójuknál közfoglalkoztatottként dolgozhatnak tovább. Ha viszont megfelelnek, szerződéses katonának hívják őket.

Gondolom nem nagyon kell ezt ragozni: Novák Előd egyszemélyben még nem váltotta be azokat a reményeket és ígéreteket, amelyeket önkéntesen vállalt közkatonaságához fűzött a nemzet, meg hát a miniszterelnök úr is európai hadseregről álmodozik. A hülyeséget félretéve jóval indokoltabbnak tűnik a kérdés: mi a franc van? Én ezt nem értem. Egészen addig értem, hogy munkáltatói toborzáson kötelező a jelenlét, de b*sszátok meg, ez egy sima állásajánlat? Nincsen kötelező sorkatonai szolgálat, de közben közmunkásokat toboroznak a katonasághoz? Jó, azt értem, hogy a Honvédséget sikerült egy közönséges kerítésépítő állami vállalattá silányítani, tehát tökmindegy, hogy láthatósági mellény, vagy terepszínű ruha, de mi folyik itt mégiscsak?

Alig telt el 4 hónap, amióta Lázár János egy kósza kormányinfón benyögte, hogy közfoglalkoztatottaknak kínál álláslehetőséget önkéntes szerződéses állományában a Magyar Honvédség. Akkor arról volt szó, hogy a pszichikai és fizikai követelményeknek megfelelő önként jelentkezők 3 éves szerződést írhatnak alá, a fizetés jóval magasabb mint a normál közmunkás bér, és első körben 400 közfoglalkoztatott előtt nyitják meg annak lehetőségét, hogy egyenruhát húzzanak. Azt gondolom, hogy ez így korrekt ajánlatnak tűnhetett, bár még egyszer: a katonaságot nem nevezném átlagos munkahelynek, ráadásul 3 évet kell(ene) vállalni, de legalább a nyomorultak előtt ott volt a szabad döntés lehetősége. Persze már akkor tudni lehetett, hogy ez a nagyszerű elképzelés nem aratott osztatlan sikert a megszólítottak körében, de akkor még legalább lehetett nemet mondani. Eddig tartott.

Ha nem tetszett önkéntesen, most tartósan rokkantakat, korábban alkalmatlannak minősített férfiakat és 50 kilós nőket is meghurcolnak, megfenyegetnek, hogy ha nem jelennek meg a sorozáson, akkor mehetnek a levesbe. Azt hiszem, ez akkor is abszurd és aljas eljárás lenne, ha egyébként utólag elbukják az alkalmassági teszteket. (Azt nem is akarom feltételezni, hogy a honvédség kötelékébe teljesen alkalmatlanként is be lehet kerülni.)

Nem vagyok szakértője a 21. századi modern hadviselésnek, de azt azért el tudom képzelni, hogy ez egy komoly szakma, amihez speciális tanítás, képzés és nem utolsó sorban némi elhivatottság is szükségeltetik. Mármint a hátrafelé nyilazás kurva jól hangzik, de gyanítom, hogy ezen már túl vagyunk még a Magyar Honvédségnél is, tehát baromira nem elég az utcáról bemenni, felölteni a maskarát és háborúba indulni. Ezért élek a gyanúperrel, hogy ezek a közmunkás-katonák (azok, akiket alkalmasnak találnak a feladatra) feltehetően majd kerítést építenek, szemetet szednek, zsákokat cipelnek, vagy a vezérkari főnökség cipőjét pucolják, miként azt közmunkában is tették. A további megalázáson kívül, akkor mi célja ennek a bohóckodásnak?

Amennyiben ez nem a második világháború idejéről emlékezetesként fennmaradt munkaszolgálat frissített, 21. századi verziója (pedig az lesz, akárki meglátja), akkor semmi mást nem tudok elképzelni, mint a fránya statisztikai adatok mesterséges fényezését.

Egyfelől pontosan lehet tudni, hogy az emberek zöme nem hogy nem megy el, de meg sem felel a követelményeknek, a kormánynak mégis úgy kell tenni, mint aki dolgozik és komoly szakmai döntéseket hoz. (Ja, nem.) Az önkéntes haderő nagyszerű ötlete megbukott – ha hinni lehet Novák Elődnek, akkor egy év alatt 130 ember jelentkezett, így továbbra is több ezer fő hiányzik az önkéntes műveleti tartalékosok hatezres keretéből -, tehát ha nem megy szép szóval, menni fog kényszerrel.

Másfelől el lehet majd mondani, hogy hányan tértek vissza a munka mezejére és léptek ki a közmunkasors rabigája alól. A kormány közmunka-programja megbukott, nem sikerült visszatéríteni a piaci munka világába a lecsúszott rétegeket, ellenben sikerült olyanokat is lenyomni a mocsárba, akikről korábban elképzelhetetlen lett volna. Mivel sem időt, sem energiát, sem forrásokat nem hajlandóak ráfordítani, így kozmetikázzák az elkeserítő adatokat.

Itt az állampárt újabb zsarolásra és retorziókra épülő viszonyulása a nyomorultakhoz. A kényszerbetelepítésről óbégató, visító, hörgő Fidesz-kormány kényszersorozással tünteti el a közmunkásokat. A következmények nélküli rabszolgatartó feudalizmus újra kivillantotta foga fehérjét. És ebben legalább annyira durva az is, hogy a kitörni vágyó, értelmes, esetleg képzettebb embereket szívják el máshonnan, ahol tartós munkaerőhiány van. Nem mintha túl sokan lennének ebben a halmazban, de akkor is. Ahelyett, hogy azon izzadnának évek óta ezek a félanalfabéta nagyokosok, miként lehetne a közmunkásokat visszaterelni a normalitás világába, inkább azon dolgoznak, hogyan tarthatók félelemben. Ha nem tetszik, ha megtagadják a parancs teljesítését, mehetnek Isten hírével.

És lehet azt mondani – majd fogják is -, hogy aki elutasítja ezt a nagyszerű ajánlatot, az nem is akar dolgozni, meg elissza, meg azért nem eszik, mert nem éhes, de mégiscsak az orbáni Illiberália ritka aljas húzásáról van szó. Ugyan őkelme januárban égre-földre esküdözött, hogy nem lesz kötelező sorkatonai szolgálat Magyarországon, hogy nincs és nem is lesz napirenden, hogy sem most, sem később nem kívánnak foglalkozni ezzel a kérdéssel, semmilyen módon nem tervezik megnyitni ezt a kérdést Magyarországon, ez itt már az előszobája.

És miért ne kezdenék rögtön a legkiszolgáltatottabbakkal? Hogy szakmai, állam- és közigazgatási szempontból dilettáns, hogy az effajta kényszerítés akár személyiségi jogokat is sérthet (igen, rohadékok, még egy közmunkásnak is vannak ilyen jogai!), az nem számít. Eddig sem számított soha. Ha nem tetszik a jobbágy-lét, lehetsz csatlós és fordítva, és megint elölről. De olyan nem lehet, hogy valaki megússza azt, hogy ez a gátlástalan rablóbanda beletörölje a trágyaleves csizmáját. Olyan nincs.

Frissítés: A HM ugyan kiadott egy közleményt, amiben cáfolja a Kisalföld cikkében megjelenteket, de sajnos nem túl meggyőző. Azt írják, hogy

„a megjelenteknek a szolgálat vállalása nem kötelező, ez egy lehetőség”,

mert a haderő 2004 óta önkéntes, így nincs sorozás sem. Azt viszont elfelejtették hozzátenni, hogy ebben az esetben a távolmaradás, vagy az ajánlat visszautasítása retorzióval jár. Konkrétan elveszítik a közmunkát.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.