Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


És akkor most Szijjártó Péter megvédi az angliai magyarokat

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szijjártó Péter felgyűri az inge ujját (a félmilliós zakót most vágta ki a kukába, mert teli volt a zsebe taknyos zsebkendőkkel) és úgy leveri a brit kormányt, mint vak a poharat. Senki ne aggódjon, aki az Egyesült Királyságban dolgozik! A végtelenül hozzáértő, világviszonylatban is nagyra becsült magyar külügyminiszter úgy megvédi a jogait, hogy egy hétig egy irányba forog tőle.

A külgazdasági és külügyminiszter a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában kiemelte: a magyar kormány a Magyarország és Nagy-Britannia között lévő szoros gazdasági, befektetési együttműködés és a több tízezer Nagy-Britanniában dolgozó magyar jogainak érdekében kemény és határozott álláspontot fog képviselni.

(kormany.hu)

Kedves Nagy-Britanniában dolgozó több tízezer magyar! Semmi gond, megy a kormány, külön Szijjártó Péter és meg lesztek védve. A többiek – aki már nem fér bele a több tízezerbe, mert pont nem rokona sem Szijjártónak, sem Matolcsynak, az a többszázezer magyar – nyugodtan kezdhetnek aggódni.

Már látom is mgam előtt a pillanatot, ahogy a brit kormány apraja és nagyja megszeppenten állnak sorban Szijjártó irodájának ajtaja előtt és türelmesen kivárják azt a néhány órácskát, ameddig ez a – bátran szellemóriásnak nevezhető – politikus időt tud szánni rájuk. Visznek magukkal kockás füzetet is és abba fogják beleírni az utasításokat, hogy tudják majd pontosan, hogyan is kell nekik bánni a több tízezer magyarral, akiket vélhetőleg a külügyminiszterek Ronaldója név szerint is fel fog sorolni.

Szijjártó Péter személyes veszteségnek nevezte David Cameron brit kormányfő lemondását. Komolyan. Igaz ugyan, hogy nem vagyok pontosan képben Cameron és Szijjártó bensőséges kapcsolatának mibenlétét illetően, de komolyan meglepődnék, ha Cameron tudná, ki a franc az a Szijjártó Péter. Ez persze ne akadályozza meg a magyar külügyminisztert a mélyen átélt gyász kihordásában, mert nem szeretnék én a cizellált lelkébe taposni neki.

A védelem alá nem eső magyarok mindenesetre kezdjenek hozzászokni a gondolathoz, hogy a brit kormány fogja eldönteni, maradhatnak-e az országban és ha igen, milyen feltételekkel. Nyilván Nagy-Britanniának nem lenne érdeke az ott már beilleszkedett, adófizetőként és szakemberként is feltétlenül hasznos munkavállalókat kiebrudalni az országból, azonban nem szabad elfelejteni, hogy a Brexit egyik oka éppen a kelet-európai munkavállalók beáramlása volt.

Ezt kivételesen rosszul tudja az egyébként mindent nagyon jól tudó futsallos, nem az uniós menekültpolitikára építkezett az a populista kampány, ami végül a kilépéshez vezetett. Az is lehet egyébként, hogy ezt jól tudja Szijjártó, csak egyszerűen hazudik. De mindegy is. Illetve nagyon nem mindegy, mert egy vezető politikus lehetőleg ne hazudjon, de mivel banánköztársaságéknál az a divat, hogy például az lehet a miniszterek elnöke, aki a legnagyobb baromságokat és legócskább hazugságokat is szemrebbenés nélkül tolja a bárgyú hívek arcába, ezért egy kedves kis külügyminiszternek nem csupán joga, de egyenesen kötelessége hazudni.

Tehát amennyiben Nagy-Britannia kormánya mégis úgy döntene, hogy kiszórja az országból a külföldi munkavállalókat, az egyrészt érdekes lesz. Ugyanis ha durván kétmillió orvos, kőműves, szakács, villanyszerelő, védőnő, fodrász elindul kifelé (nyilván megállnak annyi időre, ameddig visszaigénylik az adójukat), ott érdekes helyzet alakulhat ki, de ez már legyen a britek problémája.

Nekünk van saját kínunk, péládul az ilyen nagyeszű külügyminiszterek.

Nehezen jutottam el idáig, de végső soron én csak meg akartam nyugtatni azt a néhány százezer magyart, akit nem véd meg a Peti, hogy Orbanisztán kapuja tárva-nyitva várja őket. Van itt minden, ami kell a boldogsághoz. Balaton, szép lányok, daliás fiúk, Túró Rudolfok, lángos, gémeskút, birkapörkölt. És akkor még nem is mondtam a legjobbat: itt mindenki magyarul beszél! Ha kell, ha nem.

Akad továbbá néhány stadion, lehet vonatozni Alcsút és Felcsút között, munkát vállalni Mészáros Lőrinc disznótelepén. Az azért is praktikus, mert van rá esély, hogy ganajozás közben vethet egy pillantást a szemfüles hazaszakadt a nemzet önálló lábára, ahogy áll a végtelen rónaság közepén. Jó, tudom, Felcsút nem a rónaságon terül el. Most még. De van még eladó állami föld, tehát lehet, hogy hamarosan ott terül el.

Ha egyik lehetőség sem tetszik, még mindig el lehet menni közmunkatáborba. Vidám móka és kacagász az egész. Ha még egy kecskét is sikerül beszerezni, akkor meg kimondottan Hawaii.

És a végtelen lehetőségek tárháza még most sem apadt ki, mert ha sem a lángos, sem a rónában álló önálló láb, sem a közmunka nem tetszik, akkor részt lehet venni egy kedélyes, össz-népi mulatozáson. Gyülekező a Parlament előtt, kapát mindenki hozzon magával.adomány

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.