Ki kell mondani, hogy ennek az urambátyám-féle világból ittmaradt bunkónak semmi köze az európai modellhez

Fotó: neweurope.eu Fotó: neweurope.eu

Már olyan rég nem foglalkoztam Orbán Viktorral – van annak vagy 16 órája is -, hogy elvonási tüneteim  voltak. Ezért az MTI-féle napi sz*rt olvasgatva csillant fel a szemem előtt: a miniszterelnök úr nem pihen, a Frankfurter Allgemeiner Zeitung nevű konzervatív lapban osztotta az észt.

Bocsánat. Nem osztotta az észt, hanem kijelentette kerek perec, hogy az Európai Bizottság tehet az Európai Uniót sújtó válságról, és azzal a felhívással fordult a tagországokhoz, hogy vegyék vissza a hatalmi jogköröket Brüsszeltől.

Az intézmények nem szoríthatják háttérbe a tagállamokat – véli Orbán, aki szerint szakítani kell a „nemzetietlenítéssel”, az „európai projekt idealizálásával és az ebből fakadó hamis önképpel”, és be kell látni, hogy az uniós intézmények „közvetlen, vagyis a tagállamokat megkerülő demokratikus legitimációjának” megteremtésére irányuló kísérletek „éppen ellentétes hatást” váltottak ki, és hozzájárultak ahhoz, hogy a britek többségének „elege lett az EU-ból”.

Az EU válságát részben az idézte elő, hogy megnyitotta határait a migránsok előtt, részben az, hogy egyes tagországok az Európai Bizottság „hallgatólagos beleegyezésével” hagyták elszabadulni költségvetési hiányukat. A válság és az elbizonytalanodás fő oka, hogy a szabályok figyelmen kívül hagyása miatt veszélybe került a két legnagyobb európai vívmány: a közös valuta és a Schengen által védett közös piac, „vagyis életformánk és gazdasági modellünk”. Az, hogy Európa egyáltalán még létezik, az annak köszönhető, hogy Magyarország lezárta határait a migránsok előtt, így segített megmenteni az európai modellt és életmódot. (Akit részletesebben érdekel a röfögés, az ITT megtalálja.)

Azt hiszem, se nem véletlen, se nem meglepő ez az újabb hihetetlen bűzös odaszarás az igazi európai államférfitól Európa asztalára. Orbán aktuális agymenését az a (számára) sajnálatos bizonyosság táplálja, hogy bárhogy fröcsög hat éve az Unió ellenében, a magyarok zöme Európa- és Unió-párti, ezért kormányzás hiányában egy dolog maradt a tarsolyában: ütni-vágni az európai intézményeket, hergelni a magyarokat Európa ellen. És reménykedni abban, hogy valahogy csak sikerül jobb belátásra téríteni őket.

Veszélyes trollkodás ez egy olyan pillanatban, amikor a Brexit nyomán valóban meggyengült Európának szolidaritásra lenne szüksége. A brit népszavazás a többi mellett ugyanis pontosan azt mutatta meg, hogy az Orbán-féle közéleti cinikusok által propagált populista rohadás minő puszító erejű és messze nincs még kiaknázva a benne rejlő lehetőségek széles tárháza. Orbán megosztó, gátlástalan csúsztatásainak és felelőtlen uszításának vannak és lesznek követői.

Leírtuk már ezerszer, megismétlem: a Brexit egyik oka a Farage-Johnson-féle – azóta már következmények nélkül visszavonult – populista, gyáva gecik hisztériakeltése volt a Nagy-Britanniában élő és dolgozó kelet-európai gazdasági bevándorlók körül. Nem az Európán kívülről érkezőkről van szó, hanem egyebek mellett az Orbán-rezsim által elüldözött magyar munkavállalókról.

Az EU széthullásának egyik oka – a valóban innovációra és reformra szoruló – bürokratikus struktúra mellett (azért a Juncker-féléknek sem sok keresnivalójuk lehetne egy újragondolt és tervezett Unióban)  éppen ezeknek a közép-kelet-európai, a diktatúra iránti nosztalgiát újrafelfedező államoknak (lesz) köszönhető, akik az integráció és a szolidaritás helyett minden megnyilatkozásukkal a széthúzást erősítik.

A magát a nemzeti ügy elkötelezett, elhivatott képviselőjének tartó Orbánnak és csatolt szerveinek valójában a magánérdekeiken túl semmiféle hivatásuk nincs. A saját hatalmuk és pénzük imádatán kívül totálisan érdektelenek az általuk pátosszal hirdetett célokkal szemben is. Egyébként nem fordulhatna elő, hogy ez a politikai nihilista geci úton-útfélen úgy oktatja, leckézteti és utasítja Európát, hogy közben reggeltől estig a pénzét lopja, és azt is pontosan tudja: az elhülyült hívein kívül az országa polgárai Európa-pártiak. Bicsaknyitogató, hogy egy szétlopott, lassan banánköztársaságot idéző államberendezkedésű ország korrupt vezetője, aki egy uniós tagállam miniszterelnökeként Putyin destabilizációs törekvéseit hirdeti, közben az európai modell és életmód megvédéséről papol.

Ebből annyi igaz, hogy lezárta Magyarország határait. Szögesdrót-kerítéssel. Először csak a szerb határon, hogy az Unión kívülről ne jöhessenek be. Aztán a horvát határon, hogy a Schengenien kívülről ne lehessen bejönni. Aztán még a szlovén határra is, hogy a Schengenen belülről se lehessen jönni. Közben meg szakmányban szállította a migránsokat az osztrák határra. Csak azért mondom, mert elfelejtette.

A magyar határ lezárásával és ezzel a hetedik éve tartó szabadságharccal egy dolgot sikerült elérni: a Horthy-korszak iránti nosztalgiát dédelgető, múltba révedő, igaz magyarok (zsugorodó kétharmad) lelkületét simogatni, gondozni. Mivel teljesen leválasztani Európa térképéről nem lehet, elszigetelt istállóvá igyekszik tenni ezt a rántotthús alakú országot, amelyet gondolkodásban, szemléletmódban megpróbál a feudalizmus szintjére zülleszteni. Közben meg egy átkozott migráns nem akar idejönni, főleg ittmaradni nem akar, de az tökmindegy neki.

Mennyire lehet hiteles egy évek óta bóvliban csücsülő ország személyiségzavaros miniszterelnökétől, hogy az európai valuta miatt aggódjon Nagy-Britanniára hivatkozva? Egy olyan ország, amely fényévekre áll az európai valuta bevezetésétől, amelynek tehát se eurója, se versenyképes piaca/cégei nincsenek, csak az állami és uniós támogatással kitömött oligarcháknak terem babér, amely ország tehát semmit nem tapasztalt meg a legfontosabb európai vívmányokból, Európától félti Európát. Mennyire lehet elmebeteg az az ember, aki az Európai Bizottság hallgatólagos beleegyezését hánytorgatja fel bármilyen ügyben úgy, hogy hat éve azzal kampányol: senki nem szólhat bele a belügyeinkbe? Vonjuk meg az EU jogköreit, de basszuk le, hogy hallgatott, amikor pofáznia kellett volna. Hibátlan, verhetetlen logika, te komplexusos, hazabeszélő, felkapaszkodott szerencsétlen!

Summa summarum: azt hiszem, ezekben a pillanatokban, amikor mindennél nagyobb szükség lenne egy higgadt, tényeken, önkritikán alapuló európai vitára a Brexit utáni továbblépéshez, Orbán Viktor EU-hibáztató és köpködő önző populizmusa, amellyel egyúttal felmenti magát minden felelősség alól, amely korrupt rezsimje egyedüli esélye a szavatszerzésre/politikai tőke kovácsolásra, nagyobb károkat okozhat, mint hat éve tartó pusztítása együttvéve.

Ki kell mondani, hogy ennek az urambátyám-féle világból ittmaradt büdös bunkónak semmi köze az európai modellhez. A Brexit egy soha vissza nem térő lehetőség erre. Arra, hogy az Európai Unió egy, a korábbinál jóval demokratikusabb, jóval kevésbé bürokratikus intézménnyé váljon, ahol a jogkörök világosan el vannak különítve, ahol korrupt, minden tekintetben megbukott, a saját országukat lepusztító miniszterelnökök nem pofázhatnak következmények nélkül, nem bomlaszthatják belülről azt a rendszert, amelynek nettó haszonélvezői. Csak azért, mert további hasznot akarnak húzni a közösből.

Különben félek, hogy Orbánnak lesznek követői a hülyíthető, ócska, primitív gyűlöletre, ellenségeskedésre, uszításra nyitott rétegek körében. Márpedig a legjelentősebb európai érték ebben a pillanatban a béke. Ezt a békét veszélyezteti önös érdekből ez az elcseszett, frusztrált paraszt minden alkalommal, amikor megszólal, amikor kettősbeszél, pávatáncol és hátbaszúrja szövetségeseit. Orbán nihilista politikája megtesíti mindazt, aminek ellenében az Európai Unió létrejött. Aki ezt nem érti – és ez Brüsszelre mostanság hatványozottan érvényes -, az cinkosa ebben a veszélyes játékban. Nem kellene megvárni, hogy véresen komolyra forduljon.