NEHAZUGGY

Hiába kunyerált pénzt a kormány, Brüsszel beintett

Tamás Róbert | 2016. Július 11, Hétfő | 12:07

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A baloldal hátba szúrta a nemzetet, népszavazás hamarosan. Sör-virsli-zizi.

Ez is megvolt mára, beszéljünk fontos dolgokról. Például arról, hogy Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára a Magyar Hírlap mai számában sírdogál, amiért a gaz, összeomlás szélén is rossz irányba trappoló Európai Unió nem ad nekünk (nekik) pénzt. Most éppen a kísérő nélkül érkező menekült gyermekek ellátására nem ad pénzt. Pedig kértünk.

Miután én meg a Magyar Hírlap legfrissebb számáért (régebbiért sem) adok pénzt, nem is értesültem volna a dologról, ha a teljesen objektív és a kormánytól megfelelő (1 milliméter) távolságot tartó origo.hu meg nem írja Rétvári bánatát.

Az történt, hogy a büszke magyar kormány (több tiszteletet a magyar embereknek!) fogta a kalapját és odatartotta Brüsszel orra elé. Mert az Uniónak (mindjárt összeomlik amúgy) van külön alapja – Rétvári szerint migrációs alap, szerintem legfeljebb menekültek ellátására szánt alap lehet – amiből a magyar kormány szeretett volna némi pénzt kimarkolni, de ez az elképzelés nem járt sikerrel.

Tehát az Unió – miközben mindjárt szétesik, ha csak el nem fogadják Orbán Viktort vezetőnek és nem csinálja mindenki azt, amit ez a zseniális hadvezér parancsba ad – úgy ítélte meg, hogy egy tízmilliós (vagy kilenc? annyi sem?) lélekszámú ország ossza be úgy az eddig neki juttatott milliárdokat – nem a fejlesztési forrásokról beszélek, mert kaptunk pénzt a menekültválság kezelésére külön (tavaly csak erre a célra 7 millió eurót kaptunk) – hogy etetni tudja ezeket a gyerekeket.

Rétvári szerint kísérő nélküli gyermek jelenleg 80-100 van az országban, de előfordult már, hogy egyszerre 300 is volt. A tavalyi évben összesen 9000 ilyen gyermek fordult meg Magyarországon.

Gondoljuk ezt át! Ha a gyermekek száma változó, mégpedig nem úgy változik, hogy növekszik, akkor ezek a gyermekek hirtelen valahová lesznek. Hová? Hová tűnt a volt már olyan, hogy 300 gyermeket kellett ellátni és hová tűnt a tavalyi 9000 gyermek, ha most 80-100 van az országban? Tételesen mi történik velük? Mennyi ideig tartózkodnak átlagosan nálunk?

Rétvári Bence szerencsére a választ is megadja: ezek a gyermekek napok alatt, maximum néhány hét után eltűnnek. Elhagyják az országot. De mennyi idő után? Számoljunk! Ha tavaly 9000 gyermek fordult meg itt (tételezzük fel, hogy Rétvári nem számolta bele a vándorfecskéket is, ahogy egyébként szokása a kormánynak) és azokból a gyermekekből már egy sincs itt, akkor havonta 750 gyermekről kell gondoskodni. Miután az állandó létszám 80-300 között mozog, egy, maximum két hétig marad állami gondnokság alatt egy-egy gyermek. Aki egyébként egyedül van, kiskorú és nem beszéli a nyelvünket, elméletileg azt sem tudja, hogy hol van jelenleg. Azt pláne nem tudhatja, hová és hogyan kellene eljutnia. Mégis eltűnik a rendszerből. Hogyan? Hová? Lehetséges, hogy nem csupán ez a 9000 gyermek megy át az országon úgy, mint kés a vajon, hanem az ő szülei, vagy egyéb segítői is? Hogy működik a határvédelem? Sehogy?

Másik kérdés:

Miért nem képes Magyarország annyi részt vállalni a menekültválságból, hogy ezekről a gyermekekről gondoskodik minden külön pénzkunyerálás nélkül? Csak úgy, emberségből. Tudom, éppen elég saját nélkülöző gyermekünk van, ami egy másik, soha el nem évülő bűne az összes eddigi kormánynak, jelenleg és kiemelten az Orbán-kormánynak.

Én a magam adójából felajánlom a rám eső részt a menekült gyermekek, valamint a magyar nélkülöző gyermekek ellátására és nem kérek még csak köszönetet sem. Viszont egy büdös fillért nem szeretnék pazarolni sem stadionokra, sem kisvasútra, sem Rétvári Bence és társainak fizetésére. Ha lehet.

Ezzel párhuzamosan nyomatékosan felszólítom a kormányt: az én nevemben ne nyilatkozzanak és még csak véletlenül se kolduljanak. Sem Brüsszelben, sem máshol. Nekem ugyanis – szemben a kormánnyal – van gerincem.

Utolsó kérdés: mennyire kell ahhoz hülyének lenni, hogy bár Bakondi György kivont Nógrádival őrzi a kerítést, naponta (vasárnap is) 24-25 kiskorú úgy halad át az országon és a határokon, mint a huzat. Már akikről tudunk. A körbekerített, agyba-főbe megvédett ország ezek szerint olyan, mint egy laskaszűrő, de hogy ezt még világgá is kürtöljük és pénzt kérjen a kormány az ország nevében azoknak a gyermekeknek az ellátására, akik ezek szerint nulla védelmet sem kapnak tőlünk, az egyenesen cinkus. adomány

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!