Június 17,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Ez a történet is rég túl van azon, hogy akár sírva röhögni lehessen rajta

A mai nap híre lett volna, ha nem szólnak közbe az ármánykodó, idegenszívű gyíkemberek és külön Soros György. Varga Mihály a fél karját adta volna érte, de ez sem volt elegendő. A Fitch másfél hónappal ezelőtti felminősítése ellenére a második nagy hitelminősítő, a Moody’s nem bírálta felül a magyar adósbesorolást. Nehéz is lett volna, mert nemhogy nem minősítettek, de még vizsgálatra sem tartották érdemesnek Magyarország államadós-besorolását. Ez azt jelenti, ami rá van írva: populista, unortodox gazdaságpolitika ide, vagy oda, nem ajánlják befektetésre a magyar állampapírokat.

Akkor sem (leszarom, hogy nem ide tartozik, de ha már ezzel döngetik a mellük kasát), ha a kormány szerint állítólag fél millióval kevesebb magyar él mélyszegénységben, mint a fülkeforradalom pillanatában és Orbán Viktor félkézzel a maga oldalára állította a NATO-t a hétvége örömére. Az van, hogy utoljára 2011 végén fordult elő, hogy a háromból két hitelminősítő szimultán kiemelt a bóvliból, ám 2016 derekán nem múlt el a megállapítás érvényessége: papíron bármennyire jól működnek a reformok, a valóságnak nem sok köze van a propagandához.

Jelen állás szerint úgy festünk, hogy legalább novemberig kell várni az újabb felülvizsgálatra (majdnem olyan jó, mint egy egészséges várólista), a Moody’s akkor foglalkozik legközelebb szép hazánkkal. Közben a Standard & Poor’s idén valószínűleg már nem változtat a magyar besoroláson, így náluk is maradunk a bóvliban.

A Nemzetgazdasági Minisztériumnak – mivel ciki lett volna azonnal rávágni, hogy Gyurcsány, Soros, migránsok – sikerült a magyar gazdaságon kívül álló okkal megmagyarázni az éppen aktuális kokival díszített sallert. Semmiképpen nem a magyar gazdaság teljesítménye tehet róla, hanem az Egyesült Királyság uniós kilépéséről tartott népszavazás eredménye. Igen, a Brexit a hibás! Mert ha a Varga Mihályból vargamisivé zsugorodott nemzetgazdasági főzsenit kérdezzük, akkor a magyar gazdaság teljesítménye alapján már régen megérdemelnénk, hogy befektetésre javasolják az országot.

Szerintem ez a történet is rég túl van azon, hogy akár sírva röhögni lehessen rajta. Az a helyzet, hogy bármennyire szeretik döngetni a mellüket a csökkenő államadóssággal, vagy a kedvező fizetési mérleggel (igaz, nem teljesen ok nélkül), az első negyedévi gazdasági adatok pontosan megmutatják, mennyire sérülékeny a magyar gazdaság, hogy mennyire kisszámú tényezőnek van kiszolgáltatva és mennyire nincs hatalma ezek fölött a kormánynak. Ez a gazdaság ugyan nem most fog összeomlani, még egy ideig működtethető, de nincs B terv és nincs elképzelés sem arra, hogy miként lehet hosszútávon fenntartani.

Az a helyzet, hogy ha nem hozunk létre saját, különbejáratú, nemzeti hitelminősítőt, akkor az lesz, hogy a gaz imperialista démonok mindegyre beleköpdösnek a levesünkbe. Talán nem teljesen alaptalanul:

Orbán Viktor, 2016. március 10: . Mármint a GDP arányában csökken, de a summa maga nő. Ezt ki kell mondani. Márpedig a cél az lenne, hogy az összeg is kisebb legyen, és egy idő után ne legyen adósságunk, hanem mi hitelezzünk más országokat. Ez gyorsabban végbe tudna menni, mint azt sokan gondolják. Hát ez így igaz, drága Viktorom, de miután a csupasz seggünk a falhoz ért és felébredtünk, szerintem mondjuk ki inkább végre, hogy kurva nagy baj van.

Annyiban feltétlenül egyetértek Misivel, hogy a Brexit enyhén szólva is megingatta a piacokat, de ne b*ssza meg már az a magasságos ég, ami még mindig nem szakadt rátok, hogy a Brexit miatt teljesített csapnivalóan pocsékul a magyar gazdaság. Hogy a Brexit miatt fostátok telibe a nullszaldós költségvetés ígéretét. Hogy a Brexit miatt süllyedünk lassan a köztudottan kiszámítható jogi környezettel bíró banánköztársaságok szintjére. A Brexit miatt van, hogy nincs két egymás utáni év, amikor ne nyúltatok volna bele könyékig az adószabályozásokba, a Brexit miatt hoztok visszamenőleges hatályú törvényeket a vécén ülve, vasárnapról hétfőre. A Brexit tehet róla, hogy a német autógyárak idecsábítása óta gyakorlatilag alig volt számottevő, nagyságrendileg szóra érdemes tőkebefektetés Magyarországon. A Brexit az oka annak is, hogy az államháztartás úgynevezett maastrichti adóssága március végére a GDP 76,9 százalékára csökkent a tavaly év végi 75,3 százalékról.

Ortodoxul szemlélve ez sem arányaiban, sem summáját tekintve nem csökkent, drága Viktorom (igen, a forintban számolt államadósság tovább nő)! Az egyedüli, ami csökkent, az a nemzetközi devizatartalék, méghozzá 10 milliárd euróval, mert Matolcsy főzseni a külső sérülékenység megítélésének javítása érdekében így döntött. Azt most hagyom a francba, hogy közben mit művelt ugyanez az algeci a forint shortolása terén, hogy hány bőrt húzott le a devizahitelesekről és úgy általában hogyan szórja szanaszét a közvagyont, mert csak megfájdul a fejem.

Az mindenesetre tény, hogy a jogbiztonság hiánya, az ellopkodott fejlesztési pénzek, a szakmányban végrehajtott államosítás, a Hunxit magánvéleményként való kormányzati lebegtetése, az uniós források által torzított, illetve az önkényesen hamisított statisztikák és trükközéssel csökkentett növekedési adatok fel-alá hurcolása nem éppen egy vonzó, befektetésre alkalmas ország képét festi. Mondhatjuk, hogy ha nem tavasszal, akkor majd nyáron, ha nyáron sem, akkor majd ősszel, a helyzet távol áll a rózsástól. Értem én, hogy mi vagyunk az EU gazdasági motorja, és amennyiben a hanyatló Nyugat nem húzna vissza hosszú évek óta, már az egész világot a hátunk mögé kényszerítettük volna.

Ezzel szemben – még mielőtt megsajnálnám Misit, hogy nem éppen tehetségtelen szakemberből sima seggnyalóvá züllött és mindenféle baromságokat hajlandó felsőbb utasításra komoly pofával kommunikálni – szögezzük le: amit ma mondott ő és a minisztériuma az azzal egyenértékű, hogy ez a prosperáló, erős és független ország valójában egy, a nemzetközi eseményektől függő báb. Egy porfészek, amely a Brexittel együtt éppen elesni készül a Nagy-Britannia befizetéseiből neki alanyi jogon járó uniós támogatásoktól. Misiék ma éppen azt ismerték el ezzel a buta közleménnyel, hogy van élet az Unión kívül is, de nem nekünk.

Röviden: amit a Nemzetgazdasági Minisztérium ma kipréselt magából az annak beismerése, hogy egy uniós ország Unióból való kilépést eredményező népszavazása képes bóvliban tartani a magyar gazdaságot. Mert az semmilyen szóra (és befektetésre) érdemes, önálló teljesítményt felmutatni nem képes, mert annak kitettsége, kiszolgáltatottsága és függősége maximális. És mert ez így is van – még ha nem is ezt akarták kommunikálni az elvtársak – a helyzet jóval rosszabb, mint gondoltuk, tudtuk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS