Ideje lenne a valláskárosultakat elzavarni jószolgálati munkára, hogy valami hasznosat tehessenek

Kép: ferobanjo Kép: ferobanjo

Az Európai Parlament (EP) strasbourgi plenáris ülése csütörtökön jóváhagyta a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó ENSZ-egyezmény végrehajtásáról szóló jelentését.

MTI

Ugyanebben az MTI hírben, ugyanerről az ülésről:

Hölvényi György fideszes EP-képviselő, az Európai Néppárt frakciójának vallásközi párbeszédért felelős munkacsoportjának társelnöke csütörtökön közzétett sajtóközleménye szerint az EP előző esti vitájában kijelentette, az uniós külpolitika egyik legfontosabb feladata a szabadságjogok védelme, különösen a számos esetben korlátozott szabad vallásgyakorlás terén.

Hölvényi György – egyébként természetesen a KDNP politikusa – magyar-történelem szakos tanár ezek szerint súlyos szerepzavarban leledzik. A fogyatékossággal élők jogai biztosan nem azonosak a szabad vallásgyakorlás kérdésével. Azt nem vitatom, hogy minden embernek joga kell, hogy legyen a saját vallását gyakorolni, de ettől függetlenül a fogyatékossággal élőknek is joga van az emberi élethez.

Magyarország, kiemelten a keresztényekkel és demokratákkal megtámogatott fiatalok és demokraták szövetségéből összelegózott kormány olyan dúlást végzett a fogyatékossággal élők jogai és lehetőségei terén, hogy az egészen példa nélkül való. A folyamatosan megvont támogatások, a máig nem alkalmazott középületek akadálymentesítése, a közlekedést sok esetben lehetetlenné tévő szabályok nem a fogyatékkal élők érdekeit szolgálják.

A fogyatékkal élők mindennapjai alapvetően is nehezebbek egészséges társaikénál. Az élet minden területén olyan akadályokat kell leküzdeniük, ami a többségnek semmi gondot nem jelent, többnyire eszünkbe sem jut, hogy bárki számára megoldhatatlan feladat egy lépcsőn való fel-, vagy lejutás. A töredezett, keskeny, rosszabb esetben a járda közepére elhelyezett közlekedési táblával/villanyoszloppal súlyosbított közlekedési útvonalak egy kerekesszékes, vagy mankóval közlekedő, esetleg látássérült ember számára nagyban nehezítik az életet. A tömegközlekedés igénybevétele szintén nehézkes, nem egy esetben szinte megoldhatatlan.

A kerekesszékes emberek közlekedési gondjai hasonlóak a babakocsis kismamákéhoz, csak ameddig egy kisbaba hamarosan kikerül a kocsiból, a fogyatékkal élő társunk soha nem kerül ki a kerekesszékből, ott kell leélnie az egész életét. Az élet számtalan területén tapasztalhatjuk – ha észrevesszük egyáltalán – hogy sokszor milyen megalázó helyzetbe hozzuk az amúgy is nehezített életre kényszerült társainkat, akár a rokkantparkoló elfoglalásával, akár a mozgássérültek számára fenntartott mosdó kulcsának egy távolabbi helyen való őrzésével. Én nem is értem, miért kell kulcsra zárni a bevásárlóközpontokban ezeket a mosdókat. Bár távolról sem ez a legnagyobb baj.

A magyar kormány évek óta dolgozik azon, hogy a fogyatékkal élők életét tovább nehezítse. A rokkantjáradék megvonásával, a rokkantsági fok átminősítésével sok ember esetében a túlélés lehetőségét vették el azért, hogy néhány százmillió forintot spóroljanak. A közlekedési támogatás megszüntetésével a szabad mozgás egy kis szeletét vonták meg. Az alapítványi iskolák vegzálásával a speciális nevelési igényű gyermekek – köztük fogyatékkal élők – oktatási lehetőségeit szűkítik. A fogyatékos gyermekeket nevelő családok, a fogyatékos emberrel élő családok nem megfelelő támogatása, vagy egyenesen a támogatások megvonása lehetetlen helyzetbe hozza ezeket az embereket.

Számos esetben a fogyatékos lét egészségügyi problémákkal is együtt jár. Akár speciális tápszerről van szó, vagy gyógyszerekről, gyógyászati eszközökről – sokkal drágább az életük. A munkához jutási esélyeik viszont nagyságrendekkel rosszabbak, mint az egészséges társaiké, hiszen speciális eszközökre, speciális munkakörnyezetre lehet szükségük, de akár egy sor lépcső már meg is akadályozhatja a munkába jutást. Vagy a közlekedés megoldhatatlansága.

Tehát a kormánynak elemi kötelessége lenne anyagilag is megkönnyíteni a fogyatékkal élők mindennapjait, ameddig arra szükség van, lehetővé kellene tenni a közlekedésüket és minden középületbe a bejutásukat, de a bankautomata használattól elkezdve a közösségi eseményeken való részvételig számos területen lenne tennivaló.

Ezek nem őrületes összegek, a felcsúti luxusberuházások költségének töredékéből meg lehetne oldani. Közben szükség lenne a társadalom tájékoztatására is, már egészen kicsi gyermek kortól kezdődően. Hogy vegyük észre: a fogyatékkal élő társaink éppen olyan érző, okos, vagy ostoba, jó, vagy rossz emberek, mint mi magunk. Csak nekik sokkal nehezebb bármilyennek lenni közöttünk.

Lehetne ezt mindjárt azzal kezdeni, hogy Hölvényi György urat elküldjük jószolgálati munkára valahová – igen messze Strasbourg-tól és az ottani fizetésektől -, hogy végre azzal foglalkozhasson, amivel szeretne. A helyére pedig mehetne egy fogyatékkal élő politikus, aki képes lenne megfelelően képviselni sorstársai érdekeit.adomány