Június 26,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Takarodj haza, büdös kelet-európai

Brexit már megint és még mindig. Kossuth Rádió, vasárnap reggel. Szijjártó Péter bement sivalkodni egyet, hogy azonnal meg kell állítani Brüsszelt. A tárcavezető szerint az Európai Unió egyik legnagyobb problémája az, hogy az európai politikai elit olyan politikát folytat, amely teljes mértékben figyelmen kívül hagyja az európaiak véleményét és sokszor szembemegy az akaratukkal.

Alighanem Brüsszel eddig is a hisztériázó Szijjártóra várt, hogy az megmutassa a helyes irányt. A helyes irány pedig feltétlenül az, amit a populista, nacionalista politikusok kijelölnek, ugyanis a demokrácia újabban úgy néz ki, hogy amennyiben az van, amit popunaciék (tudom hogy nincs ilyen szó de mostmár van. Olyan, mint a ballib) akarnak, akkor jó, ha nem az ő agybajuk érvényesül, akkor meg nem jó. Mert kinevezték magukat többségnek és igen nagy ívben szarnak arra a nyilvánvaló tényre, hogy mégsem ők a többség. Tehát amit popunaciék akarnak az demokratikusan nagyonjó, amit mindenki más akar, az általános mindmegdöglünk.

Az a nagyon nagy baj az ilyen önfelkent nemzetvédőkkel, hogy rettentően kártékonyak. Az, hogy a hazugságaik köszönőviszonyban sincsenek a valósággal, alap. Hiába próbálja mindenki – aki történetesen nem popunaci – elmagyarázni azt a nyilvánvaló tényt, hogy senki, még a rohadék szélsőliberálisok sem akarnak ész nélkül, ellenőrzés és korlátozás nélkül beengedni a kontinensre mindenkit, ezt ők figyelmen kívül hagyják. Sikoltoznak megállás nélkül, hogy rajtuk kívül mindenki migránssimogató, elveszünk, meghalunk, végünk van. Ez azért végtelenül veszélyes, mert a lakosság – bármely országról legyen is szó – egy meghatározott része vevő az ilyen ócska dumára. Tényszerűen: minden közösség egy – többnyire állandó – százaléka igen jól és könnyedén fanatizálható és a nyomorult kis lelkük legmélyéből előkotort gyűlölködés átveszi az uralmat a szűk agyuk néhány meglévő redőjén. Így kezdődtek mindig a háborúk és popunaciéknak egyáltalán nem túl nagy ár a hatalom megszerzése és/vagy megtartása érdekében most sem, hogy akár polgárháborút, akár egy harmadik világháborút robbantsanak ki. Már persze, ha a normálisabb többség nincs észen.

Most még nem tartunk itt, a Brexit elég csattanós pofon a társadalmaknak ahhoz, hogy ébredezni kezdjenek. A népszavazást megelőző brit kampány felszínre kavarta az ott is (mint mindenhol) szundikáló primitív ösztönöket. Azok az őslakók, akik eddig egészen jól elvoltak azzal, hogy lengyel munkások építik az utat, cseh pizzafutár hozza a betevőt, magyar szakács készíti a vasárnapi sültet, hirtelen megtalálták minden bajuk forrását a lengyel útépítőben, cseh pizzafutárban, magyar szakácsban. Ők az okai mostantól mindig is annak, hogy a semmihez nem értő, eleve a munkanélküli segélyre berendezkedő bennszülöttnek nincs munkája, hogy narkós a gyerekük, penészedik a fal, nem magasabb a nyugdíj és vidéken nem olyan az életszínvonal, mint Londonban.

Kint élő magyarok a kampány elejétől beszámoltak az idegengyűlölet érezhető felbukkanásáról, majd erősödéséről. Most, hogy megszületett a döntés és a Brexit valósággá vált, egyre gyakrabban elszabadulnak az indulatok. Éppen tegnap mesélte egy ismerősöm, hogy a barátnője sírva jött haza a munkahelyéről. Egy idős férfi minden ok nélkül – nyilván hallva a lány akcentusát – ordítani kezdett vele, hogy takarodj haza, büdös kelet-európai. A lány megdöbbent, mert soha nem tapasztalt ilyesmit és főleg nem számított rá a kicsi és jómódú városkában.

Az ország különböző részein élő ismerőseim hasonló történeteket mesélnek. A legtöbbjük úgy nyilatkozott: nincs mire várni. Az ország gazdasága várhatóan recesszióba kerül, többen elveszítik a munkájukat és a közhangulat még jobban az európai munkavállalók ellen fog fordulni. Annak ellenére, hogy nagyon sok brit pontosan tisztában van azzal, hogy a külföldi munkavállalók nem elvesznek, hanem adnak az országnak, a zajos és agresszív kisebbség gyorsan élhetetlenné teszi a szigetországot. Azonban lehet arra számítani, hogy ezek a külföldi munkavállalók – mivel nincsenek ott mély gyökereik – megindulnak és keresnek olyan országot, ahol szívesen látják őket, ahol megbecsülik a tudásukat, munkájukat.

Ők el tudnak menni, de mindazok a britek, akik maradni szerettek volna az Unióban, egy nyitott, toleráns társadalmat képzeltek el, ők maradni kénytelenek, hiszen az a hazájuk. A külföldi munkavállalók – ha nem akarják elviselni az idegengyűlöletet – elmehetnek. Akkor ez a gyűlölet azok ellen a britek ellen fog fordulni, akik túlságosan liberálisok az agresszív kisebbség szemében. Nem ismerős ez valahonnan?

Nyilván a brit gazdaság talpra fog állni valamikor, de a társadalom nem mostanában heveri ki azt a rombolást, amit néhány hataloméhes politikus vitt véghez pusztán csak azért, hogy legyőzzenek egy másik pártot.

Ez a nagyon nagy baj a populista, nacionalista politikusokkal. Semmi sem túl nagy ár számukra, mert azt az árat nem ők fizetik, hanem az egész társadalom, mégpedig hosszú-hosszú időn keresztül. Mert a gyűlöletet, az irigységet, gonoszságot nagyon könnyű szabadon engedni, de ismét ketrecbe zárni szinte lehetetlen. Sebeket okozni könnyű, begyógyítani azt nagyon nehéz.

Én nagyon remélem, hogy az Unió vezetői észbe kapnak végre és sokkal szorosabbra húzzák a gyeplőt, nem engedik még jobban elpofátlanodni ezeket a kártékony elemeket. Mert ha igen, akkor nem csak Nagy-Britannia lép ki a közösségből, hanem maga a közösség fog darabjaira hullani, mert ezeknek az öntelt kis popunaci pöcsöknek ez az érdekük.

Ja, igen! Mi mérföldekkel a britek előtt járunk. Sajnos nem gazdasági értelemben.adomány

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS