Miután tudjuk, hogy az Eximbank – aminek elméletileg az lenne a rendeltetése, hogy a külföldi piacokra termelő magyar cégeket segítse – gyakorlatilag a kormány haveri körét tőkésíti felfele és például milliárdokkal hitelezi különböző propaganda tévék felvásárlását, nem lehet túlságosan meglepő a következő hír sem:
a Magyar Nemzeti Kereskedőház, amit elvileg azzal a céllal hoztak létre, hogy a magyar vállalkozások számára biztosítson külföldi üzleti lehetőségeket, lényegében szintén a kormányközeli holdudvar kifizetőhelyeként funkcionál. Nem mostantól, csak most derült rá fény.
Az mno.hu írta meg, hogy például Matolcsy György eddig ismeretlen rokona, Giró-Szász András volt kormányszóvivő bizalmasa, valamint jelenlegi és volt fideszes képviselők is jelentős, többmilliós összegekhez jutottak a Szijjártó-féle külügyminisztérium felügyelete alatt működő Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt.-től. A sorból nem hiányzik Nógrádi György kamuprofesszor sem, aki havi fél millióért árulja lábszagú portékáját a rettegni vágyó és nem vágyó népnek. Itt egy gyors felsorolás:
Persze, hogyne tudnám: senki nem várhatja el, hogy ezek az értékes emberek ingyen adják a tanácsaikat fogalmam nincs pontosan kinek, milyen ügyben és főleg miért. Nagy valószínűséggel ezt (sem) nem fogjuk soha megtudni. A milliárdos gázszerelők, iskolázatlan miniszterelnöki megbízottak, futsallos külügyminiszterek, nyugdíjasokat hasbarúgó divatdiktátorok, parókakészítő gazdasági bevándorlók, önjelölt szakértők és soha el nem fogyó rokonok országában így csordogál az élet az árok partján. Ahol egyetlen munkanélküli fideszes seggnyalót sem találni, mert már mindegyiknek megtalálták a helyét valamelyik kifizetési listán.
Szóval csak ez az öt darab ember havonta 3 millió forintjába kerül a devizahitelesként, közmunkásként, szakápolóként, autószerelőként, tanárként és sok minden másként robotoló magyar adófizetőnek. Ez évente 36 millió forint. Megsaccolni sem tudom, hogy hány ilyen családtag, rokon, jó ismerős, bizalmas fekszik el különböző állami intézmények hevenyészett nyilvántartásaiban. Kivéve azokat, akik semmilyen listán nincsenek rajta, ellenben 1 milliós exkluzív, helikopteres városnézéseken lopják a napot Hong Kongban, vagy ki tudja kinek a pénzén mutogatják a gatyából kilógó seggüket Londonban és szívják az orrukat Ibizán, vagy újságot olvasnak Washingtonban.
Ezek az emberek akkor sem tudnának félreállni a mindenhonnan rájuk dőlő közpénz elől, ha akarnának. De így, hogy nem akarnak, főleg. Minden nap leírom, hogy ennél nagyobb gazemberségek már nem derülhetnek ki, fél óra múlva már nem érvényes. Szóval ez amit itt látunk ez az öt emberre 3 millió (ami mondjuk havonta 30 darab 100 ezer forintért gürcölő embernek a bére) csak a klientúra fenntartását mintázó jéghegy istenverte csúcsa. Hány ezren lehetnek ezek az kistafírozott – eseti jelleggel – szélhámosok, erőszakos, elítélt piócák, semmihez nem értő szag- és szakértők? Hány milliárd forintba kerülhetnek évente?
Mert nyilván el kell tartani őket, piaci viszonyok között felkopna az álluk és persze mindenki a rokonait nyomatja, mert ebben a lepusztult putriban ez a mentalitás honosodott meg évezredek óta (leszarom, hogy máshol is ez van) és ezt még el is viselné az ember, ha nem azt látná, hogy párhuzamosan ennél nagyságrendekkel többet lopnak el a legmagasabb szinteken. Ha nem jutna minden napra nyolc olyan intézkedés, ami a tetves összeszerelő-üzemként funkcionáló gazdaságot nyomorgatja. Ha nem az lenne a vezérmotívuma a kormányzásnak, mintegy kormányzást helyettesítő fő foglalatosság, hogy zsarolnak, kézben tartanak, mindenre ráteszik a patájukat és mindig a sajátjaik zsebét tömködik degeszre. Plebejus kormányzás, mi, gecik?
Senki nem háborodna fel, ha a befizetett adóit jóhiszeműen használnátok fel. Ha nem az lenne, hogy hat éve veszitek el az esélyét is annak, hogy az európai pénzek az ország felzárkóztatását, a fejlődést szolgálják. Ha nem lépten-nyomon az lenne, hogy a pofánkba röhögtök, amikor szembesíteni próbálunk azzal, hogy folyamatosan a pofánkba röhögtök és hülyének néztek. Hemzseg a holdudvaratok a bűnöző-gyanús személyektől, akiknek a haja szála nem görbül, miközben a keményen hülyének nézett kisember azért fizeti az adót nektek, hogy a rokonok, szekértolók legyen miből mulatozzanak.
Igen, ahol Szijjártó külügyminiszter lehet, ott Nógrádinak is fizetés jár a napi szélhámosságáért. Már csak azt kellene tudni, hogy mit keres egy biztonságpolitikai szakértő a Magyar Nemzeti Kifizetőház Kereskedőház környékén, amely állami pénznyelő állítólag magyar vállalkozások számára biztosít külföldi üzleti lehetőségeket. Mit keres ott egy hivatalos emberekkel erőszakoskodó, elítélt gépészmérnök? És főleg mit keres ott egy Matolcsy rokon és milyen kvalitások birtokában veszi fel a fizetését?
Amíg Nógrádi a migránsokkal hülyíti a nemzetet, amely nemzet a nyálát csorgatva gyűlölködik, addik nem kell elszámolni ezekkel az emberekkel, addig mindenre válasz, hogy csoportelsők lettünk az Eb-n. Mostmár nincs Nokiás doboz, hanem közpénzzel telezsúfolt kamionok vannak és letelepedési kötvényenként kiárusított ország. És a birka legelészik tovább az árok partján és boldogan béget, hogy immár azok élik fel a jelenét-jövőjét, akiknek bizalmat szavazott. Ja.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.