NEHAZUGGY

Felépült a Tajgetosz, már ki is próbálták. Működik

Tamás Róbert | 2016. Június 30, Csütörtök | 15:06

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Már megint jót tesz velünk a kormány és engem már a hideglelés kerülget minden ilyen esetben. 2,5 milliárd forintot spórolnak nekünk. Nem emlékszem olyan kormányzati jótéteményre, aminek ne ittuk volna meg a levét akár egyénileg, akár csoportosan. Néha már az az érzésem, hogy nem a dilettantizmus a fő oka annak, hogy bármihez is nyúlnak, az garantáltan nem arannyá válik. Az idős emberekkel mintha kifejezetten szándékosan, tudatosan és előre megfontolt módon szúrnának ki.

Minekutána már régebben sikerült elfogadni azt a törvényjavaslatot, miszerint az egyenesági legközelebbi rokon (nem, nem csak a gyermek) köteles eltartani idős hozzátartozóját, amennyiben nem elegendő a nyugdíja és ezt a kötelezettséget harmadik fél is behajthatja bírói úton akár a fizetés letiltásával, akár vagyon lefoglalásával – itt a következő csodás ötlet.

Ez az új tervezet nem más, mint a már meglengetett átszervezése a krónikus ápolási ágyaknak. Pontosabban ezek kiszervezése az egészségügyből. Ez azokat a többnyire idős embereket érinti, akik nem kerülhetnek idősotthonba valamilyen oknál fogva, önmagukat nem képesek ellátni és ezért nem orvosi kezelésre, hanem ápolásra szorulnak. Őket fogják ellátni az egészségügyből a szociális ellátórendszerbe átszervezett, úgynevezett szakápolási otthonokban.

A térítési díj még nem tudható, de szakemberek véleménye szerint biztosan meg fogja haladni a havi 100 ezer forintot. Orvosi beutalóval, legfeljebb 6 hónap időtartamra lehet bekerülni ezekbe az otthonokba. Amelyik idős ember nyugdíja nem fedezi a költségeket, azt a tartásra kötelezett rokon fogja kiegészíteni a szükséges összeggel.

Ez csodásan hangzik, csakhogy.

Akár az idősotthonokba, akár az ilyen osztályokra bekerülő emberek jellemzően nem a hatvanas, hanem inkább a 70-80-as éveik végén járnak. Legtöbbjük nagyon alacsony nyugdíjat kap, már aki egyáltalán jogosult erre az elátásra. Ugyanis akkor, amikor ők aktív korúak voltak, igen jellemző volt Magyarországon az a családmodell, amelyben a nő otthon maradt és ápolta a saját és férje idős szüleit, nevelte a gyermekeket, ellátta a háztartást, gondozta a kertet, állatokat nevelt. Ők például nem szereztek jogosultságot a nyugdíjra, legfeljebb a 15 ezer forintos méltányossági támogatást kapják.

Ha elképzelek egy 80-90 éves házaspárt, ahol a férj kap mondjuk havi – legyünk nagyon nagyvonalúak – 100 ezer forint nyugdíjat, a feleség nem egészen 15 ezer forint méltányosságit (miközben bár nyugdíjjárulékot nem fizetett, de ápolta idős rokonait, felnevelt akárhány adófizetőt az államnak, nagy valószínűséggel az unokák ellátásából is részt vállalt, tehát végső soron hasznos tagja volt a társadalomnak), nem nagyon jön össze az az összeg, ami szükséges lenne akár egy idősotthon, akár egyéb megoldás finanszírozásához. Sem együtt, sem külön-külön.

Ha ennek a házaspárnak egyik tagja eltöri a lábát, vagy bármi baja történik, máris megoldhatatlan helyzet elé állította a pár másik tagját. Ugyanis sem emelgetni, sem más módon gondozni nem tudja a párját. Valószínűleg önmagát is nehezen látja el, ha egyáltalán. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy esetleg az idős házaspár gyermekei maguk is nehezen élnek meg a bevételükből és maguk is segítségre szorulnának, máris itt a világ vége.

Na, ezt nem látom én sem a kormány eddigi munkálkodásában, sem a mostani tervezetben. Utalás sincs arra, hogy ezekkel az emberekkel mi lesz. Mert új idősotthoni férőhelyek 8 éve nem létesültek. Kizárólag akkor kerülhet be valaki, ha másvalaki meghal. A legolcsóbb – önkormányzati fenntartású – intézmény térítési díja is megközelíti a 100 ezer forintot, de erre még egyéb költségek – gyógyszerek, tisztálkodószerek, zsebpénz – rakódnak.

Ha vannak hozzátartozók és meg tudják tenni, természetes dolog, hogy támogatniuk kell idős szüleiket, rokonaikat. De ha valakinek nincsenek gyermekei, vagy olyan helyzetben vannak, hogy nem képesek hozzájárulni a költségekhez? Azokkal az idős emberekkel mi történik? Mert én nem látok szociális rászorultság esetén alkalmazandó és működő megoldást.

Félek tőle, hogy a következő fog történni: aki meg tudja fizetni, vagy a családja meg tudja fizetni az ellátást, az fog kapni ellátást. Amelyik idős ember nyugdíja nem elegendő erre, az nyomorult, méltatlan módon fogja leélni hátralévő éveit. Magára marad, ahogy magukra maradtak a rokkantak, a beteg gyermeket nevelő családok, a munkanélküliek és mindenki, aki elesett, önmagán nem tud segíteni. Mert a kormány egy ilyen társadalmat épít fel és már jó úton van a befejezéshez. Felépült a Tajgetosz.

Már ki is próbálták. Működik. adomány

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!