Be kéne fejezni ezt a pofázást, Viktor!

Fotó:  MTI / EPA / Julien Warnand Fotó: MTI / EPA / Julien Warnand

A fénylő csillagnak tegnap Brüsszelben volt jelenése, ahol a Brexit nyomány az unió állam- és kormányfőinek kétnapos csúcstalálkozójára kerül sor. Míg Rogán itthon gyalázta 1956 emlékét Brüsszellel és a migránsokkal, a főnöke a helyszínen pofázott. Az artikulálatlan pofázásba szorult bőven hazugság is. Attól, hogy megszoktuk, nem volna ildomos csak úgy elmenni mellette. Én például megszokni se tudom.

Orbán szerint az Európai Unióból történő brit kiválásról folytatandó tárgyalások során Magyarországnak arra kell figyelnie, hogy olyan megállapodás jöjjön létre az Egyesült Királyság és az EU között, amely a magyarok és a többi közép-európai ország érdekeit megvédi.

Orbán így folytatta: magyar diákok és munkavállalók élnek Nagy-Britanniában, az ő érdekeiket kell megvédeni, amikor a brit kilépésről szóló tárgyalások megkezdődnek.

A helyzet súlyos, kétségkívül válságos helyzetben vagyunk, ám a válsághelyzet minden részletkérdése jogilag rendezett.

Orbán számára a legnyilvánvalóbb tanulság az, hogy a népszavazást eldöntő téma a migráció kérdése volt. „Ha az Európai Unió nem tudja megoldani a migrációs helyzetet, akkor az ilyen kihívások meg fognak növekedni” . 

Az Európai Unió nem tudja kezelni a migráció okozta helyzetet, azokat az államokat pedig, amelyek saját erőből cselekszenek, az unió nem elismeri és támogatja, hanem bírálja. Ez rossz politika. A célját világosan meghatározó, egységes migrációs politikára van szükség. Magyarország célja az, hogy megállítsa a migrációt, amíg másoknak az, hogy beengedjék a migránsokat és utána szétosszák őket. „Ezért van szükség arra, hogy a magyar álláspont minél erősebben és érthetőbben jelenjen meg a tárgyalásokon. Erről szól majd a magyar népszavazás is” – így Orbán.

Eddig Orbán pofázott, most hozzátennék néhány szót. Bár ma is fog bőven prédikálni, de addig is. Az nyilván nem döbbentett meg, hogy a Brexit kapcsán szemrebbenés nélkül hazudik és semmi más nem jutott eszébe, mint a migránsok és a pejoratív brüsszelezés.

Utoljára írom le, nem mintha a személyiségzavarost érdekelné, de hátha eljut máshoz: aki követte a Brexit előtti vitákat, az pontosan tudja, hogy bár volt szó a migrációról, távolról sem ez volt a meghatározó kérdés. Hogy a Hortobágyon ez a retorika a szürkemarha hülyítésére kiválóan alkalmas, az más kérdés. Ismert kérdés.

Az általános tudatlanság/tájékozatlanság mentén a viták a nettó befizetésekről, a brit önállóságról, szuverenitásról szóltak. Egy ostoba belpolitikai játszmáról volt szó, amelynek a végkimenetelére senki nem számított. Megkockáztatom: még azok sem, akik Orbán Viktorként hülyítették a népet a sületlenségekkel. A britek maguk is megrökönyödtek az eredményen, sokan valószínűleg csak rá akartak ijeszteni a kormányukra, hogy kapjon agyához: nem vagyunk felhőtlenül elégedettek azzal, ami történik. De az semmiképpen nem véletlen, hogy a valóban győztes csatákra jellemző utójátszmákkal ellentétben elmaradt az általános eufória, üdvrivalgás, pezsgőbontás. Hát ezért. Mert senkinek nem volt és mostanra sincs végiggondolt stratégiája arra, hogy akkor most hogyan tovább.

Vissztaérve Orbánra. Az ő állapotában minden változatlan. Forgatja a köpönyeget és kettősbeszél. Egyrészt fajsúlyos döntéshozónak képzeli magát, aki majd irányítani fogja a brit kilépési tárgyalásokat Európa részéről, miközben kvótanépszavaztat Európa ellen és minden második mondatával a gyenge, összeomló Európát kárhoztatja azért, mert képtelen azt az utat követni, amit ő mutat. Súlyosbító körülmény: mantrázza a migrációt, holott Európa jövője pillanatnyilag számos más kérdés megnyugtató kezelésén áll vagy bukik. A piaci érdekektől kezdve az uniós polgárok általános közhangulatáig, a szorosabbra fűzhető integrációtól a nemzeti identitások összeegyeztethetőségéig, a specifikusan régiós kérdésektől a közös fiskális politikák vázolásáig.

Orbán Viktornak ebbő annyit sikerült megértenie, hogy a migránsok. Hat éve folyamatosan ezt az ocsmány kettős játékot játssza, aminek aljassága abban rejlik, hogy saját alkalmatlanságát elkendőzendő azt állítja: vagyunk mi és van Brüsszel. Szintén utoljára írom le: mi magunk vagyunk az EU, mi magunk vagyunk Brüsszel, Berlin, Budapest, Róma. A tudatlanságra építő megvezetési szándék szép lassan meg fog bukni. Ahogy a brit öntudatlan polgár a szívéhez kapott, amikor 10%-ot esett a font árfolyama és 30%-al drágult az üzemanyag, úgy fog kijózanodni a magyar birka is, amikor rádöbben a kettős beszéd mögötti rögvalóságra. Hogy egy nagy összeszerelő üzem vagyunk és a csóré seggünkön és a nagy pofánkon kívül semmink nincs.

A legfelháborítóbb azért mégiscsak ez: magyar diákok és munkavállalók élnek Nagy-Britanniában, az ő érdekeiket kell megvédeni. Igen, ez annak az embernek a száján áramlott ki, akinek kormányzása idején élhetetlenné vált ez az ország. Azokról az emberekről beszélünk, akik gazdasági menekültként voltak kénytelenek megtalálni a helyüket a világban. Mert félreértés ne essék: a britek számára a magyar uniós állampolgár ugyanolyan migrant, mint a Calais-n át érkező afgán. Az a magyar, aki a devizahitele, a gyerekei jövője miatt vándorolt ki Nagy-Britanniába, az onnan szemlélve gazdasági menekült. Ha egy diplomás ember a jobb élet reményében vállal szalagmunkát Angliában az sokkal inkább gazdasági menekült, mint munkavállaló. Mert nem jódolgában és kalandvágyból hagyta el a hazáját, hanem kényszerből. Márpedig több százezer magyarnak Orbán Viktor és gyalázatos kormányzása volt a kényszer. Ehhez mérten észt osztani változatlanul undorító. Ezek az emberek annak dacára élnek most a szigetországban, hogy a szigetország – mint az unió legnagyobb befizetője – már agyontámogatta szülőhazájukat, amely nem felzárkózott, hanem egyre jobban leszakadt, mert azok a támogatások kisvasutakba, térkövekbe és feneketlen zsebekbe kerültek.

Be kéne fejezni ezt a pofázást, Viktor! Az élhető országon kellene fáradozni, ahonnan nem menekülnek az emberek. Ameddig a külföldön dolgozó magyarokat is munkavállalónak számítjátok noha nem itthon fizetnek adókat, járulékokat és a hazaküldött pénzükkel fényesítitek a statisztikákat, te senkit ne akarjál megvédeni. Ne legyen olyan vastag bőr a pofádon, hogy egyáltalán szóba hozd őket. Azokat az embereket, akiknek a szavazati jogát is páros lábbal tapossátok meg, te semmitől ne akard megvédeni.

Átmentél a falon és minél tovább vergődsz, annál szarabb helyzetbe hozod őket is, de főleg azokat, akik itthon maradtak. Egyetlen más tagország nem csinált választási kampánykérdést a bevándorlókból, ellenben az az ország, amelyet tömegesen hagynak el a polgárai, amely gazdasági menekülteket csinált a sajátjaiból, az hőbörög a legjobban. Orbán naponta bizonyítja, hogy a törvények felett áll, hogy folyamatosan szembemegy a saját maga által hozott jogszabályokkal, hogy bűnözőket támogat a tisztesség helyett. Egy ilyen ember nem csupán itthon, az EU-ban sem képes a csapatjátékra. Úgy prédikál összefogásról, hogy minden mozdulatával ellehetetleníti az együttműködést. Az Unió tagjaként tesz úgy, mintha kívülálló volna és nyíltan uszít ellene, gyalázza Brüsszelt és visszaél a magyarok egy jelentős részének tudatlanságával.

Európának sokkal inkább észnél kell lennie, mint az elmúlt 25 évben bármikor. Ha most sem lesz senki, aki helyrerakja ezt a küldetéstudatos autokratát, nagyon sok évtizedre eláshatjuk magunkat.