Szeptember 26,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Ők pedig sodródnak, összeverődnek és egyszer elegük lesz

Faluhelyen mondták így az idősek: röggöny, így határozva meg ama bizonyos vizsgálatot.

Volt tehát a röggöny, az infraktus, infulenzia és ezen kórságok gyógyszereként a gonyag. Például a nagyon minőségi Lánchíd, ha jól emlékszem. Mosolyogtatóan kedves népszáj.

Jelenleg kevés okot találok a mosolygásra – amennyiben a szűk családomon túl tekintek -, de végezzünk egy kis háztáji röggönyt, amúgy társadalmilag.

Persze ezt a képet csak én elemzem, így aztán bőven tévedhetek. Amitől a világon semmi nem fog változni, de nincsenek is világmegváltó ambícióim.

Azt gondolom, nálunk valódi demokrácia soha nem alakult ki. Valószínűleg ez természetes is, hiszen idő kell, szemléletváltás, tanulás, megbékélés.

Volt azért egy majdnem-demokrácia, ami lassan, de folyamatosan amortizálódott.

A megújulni képtelen pártok, a hatalmat szorosan markoló, de szellemi rendszerváltásra képtelen politikusok körtánca rángatta/rángatja az országot.

Emlékszem, amikor megkezdték beszántani a kishantosi földeket. Nem várt sokáig a rezsim. Egyetlen hét sem telt el a választás után, de ez elegendő volt arra, hogy haladéktalanul megkezdjék a hazudjunk magunknak dicső múltat szobor alapozását, az ott demonstrálók meghurcolását és a kishantosi gazdaság meggyalázását.

Igaz is, mi a francra vártak volna? Minek?

Ezzel párhuzamosan a polgári körökben, vagy a bánat tudja hol megkapott instrukciók alapján a párt feltétlen hívei elözönlötték az internetes portálokat. Ezt már megjegyeztem, kaptam is a fejemre. Hogy lázítok, gyűlöletet keltek, egyenesen népellenség vagyok. Nem csak én, mindenki, aki a választás után nem kussol legalább, ha már nem hajlandó befeküdni a nagyoncivil összefogás alá.

Azt mondták szaporáék, hogy most meg kell békélni, mindenki mindenkit öleljen kebelére e honban. Gratulálni kell a győztesnek, fejet hajtson a vesztes, pofa be és általános szeretet! Nem hiszem el azt a hazugságot, hogy hirtelenjében ennyien éreztek késztetést a hittérítésre, hogy tömegével kerültek elő valami fura Gandhik, akik békét üvöltve próbálnak felrúgni.

Nem, nem vizionálok Észak-Koreát, ahogy az egyik kedves hozzászóló gondolja. Nem kell üldözési mánia ahhoz, hogy lássam, mi történik azóta is. A Fidesz egész pályás letámadást indított. Nem kegyelmez a másként gondolkodóknak (egyáltalán, a gondolkodóknak), a nekik helyet és felületet biztosító portáloknak.

Mint mindent, ezt is sunyi arroganciával végzi. A hívekkel igyekszik szétveretni ezeket a közösségeket. Ahogyan az ellenzék nem látja ma sem, hogy innen tudná felépíteni a médiahátteret, a kormány egy lépéssel (megint) előbbre tart. Tudja és tesz is ellene.

Majd marad az ATV, Klubrádió. Szelepnek. Kegyelemből. Mutogatni lehet, hogy hiszen van itt demokrácia, mint ide Lacháza! Az ellenzék nem találja önmagát, a hatalom teszi, amit eddig is. Az elszámolás, szembenézés elmarad minden oldalon. A kétharmad megbékélést követelve tiporja le, vagy igyekszik letiporni azt, aki, ami nem áll be a sorba.

Primitíven, hatékonyan.

Elfogadást, belátást, elismerést, tudomásulvételt kér számon, a viszonosság bármiféle szándéka nélkül. Miközben minden párt igyekszik kapaszkodni a létező, vagy képzelt hatalmába, készülődik a következő generáció.

Állnak a partvonalon és értetlenül szemlélik a politikában, közéletben zajló háborút. Ők már a nekünk jutó féldemokráciába születtek bele. Természetes számukra, hogy nyitva, vagy nem is létezik határ, hogy az információk pillanatok alatt elérhetőek. Talán nem értik a jelent, ahogy nem értik a napról-napra változó múltat sem. Nem találnak követendő példát, de lássuk be, ez érthető.

Mármint politikailag követendő példáról beszélek, mert tudósaink, művészeink, gondolkodóink ma is vannak szerencsére. Nézik hát az orbáni tobzódást, a másik oldal impotenciáját. A politikusokat, akiknek jókora része hiteltelen már régen, de képtelen felismerni: lejárt a szavatossága.

Ezek a fiatalok figyelnek, tanulnak, gondolkodnak. Lesznek, akik kiválnak a csoportból és a szélsőjobbhoz, talán a Jobbiktól is jobbra sodródnak. De lesznek (és erre nem figyel talán egyik oldal sem), akik épp ellenkezőleg, balra sodródnak. Nagyon-nagyon balra.

Látják a nincstelenséget, a tehetetlenséget, a demokrácia hiányát. Nem tudják, mert nem láthatták soha, hogy a demokrácia működő, létező dolog. Máshol. Nem tudhatják, hogy a piac, a verseny, a gazdaság, az Unió jó dolgok.

Lehetnének.

Bakunyint olvasnak, dühösek és értetlenek. Hamarosan, talán a következő választásra felnőnek. Mi toporgunk, gyászolunk, vagy ünnepelünk, dühöngünk és gúnyosan röhögünk. Ők pedig sodródnak, összeverődnek és egyszer elegük lesz. Nagyon jobbra és nagyon balra is elegük lesz.

 

Ha nem figyelünk rájuk, egyszercsak késő lesz.

„ És az országban a törékeny falvak
– anyám ott született –
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem így képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.”

József Attila: Levegőt!

1935. november 21.adomány

 

 

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.