November 17,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Vigyázz, hogy mit osztasz meg a Facebookon, haver! A Józsit is majdnem bevitték a múltkor

Beszéljünk egy kicsit a Facebookról és a szabad véleménynyilvánításról. Ehhez egy olyan ügy felgöngyölítésére lesz szükség, amivel kapcsolatban nemrég született bírósági döntés. 5-6 évvel ezelőtt nem vettem volna mérget arra, hogy öt-hat évvel azután megérem azt a legkevésbé sem szívderítő tényállást, miszerint embereket rabosítanak azért Magyarországon, mert megosztanak egy sima Facebook-bejegyzést. Vagy egy másikat.

17 magyar állampolgárról van szó, akik voltak annyira gyanútlanul naivak, előre nem látóak és körül nem tekintőek, hogy egy, a Siófok egykori – a gyengébbek és a változatosság kedvéért – fideszes polgármesterének korrupciógyanús ingatlanügyleteit taglaló, firtató, feszegető bejegyzést osztottak meg közösségi oldalukon. (A kritikát nem tűrő elöljáró feljelentősdijének köszönhetően időközben közel 2900 megosztást ért el a poszt.)

Mivel kezdetben bekapcsolódott az ügybe közvádlóként az ügyészség is, több megosztót rabosítottak, azaz bűnügyi nyilvántartásba vettek a rendőrségen. Fontos: a posztoló, az inkriminált sorok (névtelen) írója senkit nem rágalmazott, nem szidta a kurvaanyját, nem nevezte mégcsak korruptnak sem és nem varrt a nyakába el nem követett bűncselekményeket. Mindössze közölte, hogy enyhén szólva is visszás dolog 5 millió forintért, azaz közel 76 ezer forint/nm áron túladni egy belvárosi lakáson helyi önkormányzatként, polgármesterként. Még Siófokon is.

Bár Rogán Antal óta tudjuk, hogy ez nem a szóra érdemes, magyarázatra szoruló kategória, azt eddig nem tudtuk, hogy akinek nem tetszik, hogy ez az illiberális világrend, és mások tudomására kívánja hozni az ilyenszerű, szóra sem érdemes tényeket, az könnyen az őrségen találhatja magát.

Dr. Balázs Árpád ex-polgármester, akit én sem szeretnék semmivel megrágalmazni és akinek az édesanyjával sincs semmi bajom, azt művelte, amit minden tisztességes, felelős fideszes pártkatona művel hasonló helyzetekben. A bűnös bejegyzés állításainak pontonkénti, nyilvános cáfolata helyett feljelentett. 17 (nem tudom miért pont 17) állampolgárt, akik a poszt írójához hasonlóan kételkedni merészeltek a lebonyolított ügylet tisztaságában. Akárhonnan nézem, van egy enyhe beismerő vallomás jellege a dolognak, úgy értem, a potenciálisan fennálló korrupció tekintetében, de ezt nyilván nem fogom így kijelenteni. Veszett ennél több is a főváros ötödik kerületében, ahol azóta is minden megy a maga útján tovább. Ott sem volt szó soha korrupcióról.

Ha semmi mást nem is, de azt biztosan elérte a sértett elvtárs, hogy időközben legalább egy negyed ország értesült az ügyről, még azok is, akik csak hírből ismerik Siófokot és életükben nem hallottak Balázsról. Meg Árpádról sem. Egy virtuális léptékkel mérve jelentéktelen megosztást generáló poszt miatt akkorára nőtt a kicsinyes hiszti, hogy mára tízezrek olvasták el a sztorit. És ugyan kiröhögnivaló baromságnak tűnhet, de nem az: egyre veszélyesebb bárhol véleményt nyilvánítani. Félő, hogy már nem csak politikai ügyekben. Ez a történet ennyiről szól, ennyire egyszerű és  pontosan ennyire elkeserítő.

Ez annak ellenére igaz, hogy a Szekszárdi Járásbíróság megszüntette az eljárást a megosztókkal szemben. A tárgyaláson kívül hozott bírósági végzés azonban egyelőre nem jelenti azt, hogy véglegesen pont került az ügyükre, hiszen a feljelentő nem hagyja annyiban, jogorvoslattal kíván élni. A sonline.hu azt írta korábban, áprilisban már magánvádas eljárás kezdődött, lévén, hogy idő közben az ügyészség kiszállt a perből.  Akkor a siófoki expolgármester úgy nyilatkozott, hogy amennyiben bocsánatot kérnek tőle, úgy a legtöbbektől ezt elfogadja és a feljelentést velük szemben visszavonja. Májusban a bíró arra várt választ, hány megosztó kíván „békülni” Balázs Árpáddal, ám erre senki sem volt hajlandó. A bíróság ezek után határozott most az Facebook-megosztók elleni eljárás megszüntetéséről.

De Árpád és Balázs nem hagyja magát. Szerinte a bíróság – amely kimondta, hogy „a szabad véleménynyilvánításhoz való jog mindenkit egyaránt megillet, ezért az ilyen jellegű nyilatkozatok nem alkalmasak sem a rágalmazás, sem a becsületsértés megállapítására, tehát a megosztók nem bűnözők” – elvétette a becsületsértés és a rágalmazás közötti különbséget, ezért jogorvoslatot kér. Ő már csak tudja.

Vajon addig nem nyugszik, amíg egy nyomorult megosztásért börtön, lájkolásért bilincskattogás, pénzbírság, nyilvános megkorbácsolás nem jár? Nem kell ide a fekete autó kerekének csikorgása. Bőven elég, hogy itt vannak ezek az önérzetes, becsületükre-jó hírnevükre oly érzékeny házmesterek (üdvözletem Rogán, Kocsis!), ezek a sötét időket idéző elvtársak, akik szívük szerint alkotmányba betonoznák a csoportosan elkövetett Facebook-megosztás vétségének sokat ígérő büntetőkategóriáját. Vajon nem véletlenül a bejegyzésben feltárt ügyben kellett volna hanyatthomlokosdit gyakorolnia az ügyészségnek mielőtt 17 jogosan dühös embert nekiáll meghurcolni, mert csak?  Attól, hogy költői a kérdés, ne legyünk lusták újra meg újra feltenni.

Az teljesen rendben van, hogy a Facebookon éppúgy felelősek vagyunk a közléseinkért, mint bárhol máshol és nem gázolhatunk bele embertársaink becsületébe. De itt nem ez történt és baromira nincs rendben, hogy egy közszereplő eljárást indít egy bejegyzés miatt, mert az egyértelműen a félelemkeltést, a politikai véleménynyilvánítás elfojtását szolgálja.

Magyarázza már el nekem valaki, mert nem értem: a Fidesz kormány zsinórban második kormányzásának idején nem szabad leírni egy korrupció-gyanús ügyről, hogy korrupció-gyanús? Nem lehet leírni egy minden jel szerint korrupcióban érintett politikusról, hogy valószínűsíthetően korrupcióban érintett? Nem lehet megosztani olyan tartalmakat, amelyek korrupciógyanús ügyeket, és korrupcióben érintett, közpénzből pöffeszkedő politikusokat érintenek? Nem lehet leírni ilyeneket, mert az elvtársak rögtön a bíróságra loholnak a becsületüket keresni? Nem jön szembe már egy istentelen nagy szívlapát? Addig nem nyugszanak ezek a Dr. Balázsok, amíg nem jutunk el oda, hogy lecsuknak, de legalábbis bűnügyi nyilvántartásba vesznek, ha az internet hullámain keresztül bíráljuk a rendszert?

Dicséretes dolog, hogy a bíróság kimondta, a véleménynyilvánítás szabadsága mindennél előbbrevaló. Arra a kérdésre viszont, hogy egy puszta megosztással is bűncselekményt lehet-e elkövetni, nincsen megnyugtató válasz. Mert bár ezzel a megosztással kapcsolatban a bíróság (nem jogerősen) megállapította ugyan, hogy nem rágalmaz és nem sért becsületet, ám ez nem zárja ki, hogy egy következő megosztás esetében ugyanúgy előfordulhat: a lájk gomb rabosítást, vegzálást von maga után. Mint Balázs Árpád példájából következik: igény az simán volna rá.

És miközben jóval érdekesebb volna tudni, hogy miként is volt azzal az áron alul értékesített belvárosi ingatlannal, miközben joggal lenne elvárható, hogy az érintett kiálljon és közzétegye a maga igazát, a történetből nem ezzel az elégtétellel maradunk, hanem azzal, hogy egy elöljáró megkísérelte elhallgattatni a nyilvánosságot. Mert ezeknek az önérzetes keresztény-nemzetieknek lételemük fenntartani a sunnyogást, a retorikai lavírozást, a szemlesütött, udvarias, finomkodó, gyáva költői kérdések sekélyes szabadságát. A hajlott hátú kompromisszumokat. És konzerválni egy gerincetört, féltérdre kényszerített(?) nép fáradt beletörődését. Ahol Balázs Árpádok ténykedéseinek árnyékában félve hajol össze magyar a magyarral: Vigyázz, hogy mit osztasz meg, haver, a Józsit is majdnem bevitték a múltkor!”

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.