November 17,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Amit mi észre sem veszünk, abba ők kicsit belehalnak

Folytassuk az utazást a marslakók világában. Ami számunkra természetes, az nekik tragédia. Amit mi észre sem veszünk, abba ők kicsit belehalnak. Nem, nem hiszti, nem neveletlenség. Más. Elég egy apró változás, egy bárki számára természetes, vagy éppen örömteli újdonság, az az autista ember egész világát boríthatja fel. Mi talán nem értjük őket, ők egészen biztosan nem értenek minket. Idegenek közöttünk, rémült idegenek.

Minden 100 emberből egy autista. De nem látszik, nem ismerhető fel elsőre. Olyan, mint bárki más. Külsőleg. Belül teljesen más. Próbáljunk ma is egy lépéssel közelebb jutni hozzájuk, hogy élhetőbb legyen az ő életük is és gazdagabb legyen a mi életünk.

Nehéz..ez a téma nagyon nehéz. Ezt mi, autista gyerekeket nevelő szülők sajnos nagyon jól tudjuk.

Egy auti gyerek az esetek majd 100%-ban szokások, vagy valamilyen szokás rabja. Legyen ez egy mánia, egy viselkedésforma, vagy akár egy bejárt útirány. Ha valahová menni kell, vagy az öltözésnél a sorrend..az itthoni környezet…a szoba berendezése…és még napestig sorolhatnám.

Nekik nagyon fontos az állandóság, mert akkor vannak biztos pontok, kapaszkodók, állandó ingerek, amik az ő életükben elengedhetlenül szükségesek ahhoz, hogy a komfortérzetük rendben legyen.

Egy apró változás a rutinon, nagyon nagyon fel tudja borítani a jól megszokott világukat, mi több, iszonyatos rohamokat tud produkálni. És a gyereked vagy hozzászokik a változáshoz, vagy csak nagyon nehezen, avagy egyáltalán.

Persze ez sok-sok tényezőtől függ. Az autizmus súlyosságától, a gyerek esetleges rugalmasságától, de például attól is, hogy milyen napja van.

Rájöttem arra, hogy náluk egy olyan dolgot ami változást jelent, nagyon jól elő kell készíteni és pici lépésekkel bedobni a köztudatba.

Nálunk a változás, az új dolgok bizony mind a két gyereknél nagy problémát jelentenek, de még Dani – a nagy – is okoz néha nagyon nagy meglepetéseket.

„Jóóósáág” higgyetek nekem.

 

Levente

Levente

Tulajdonképpen ez az egész most a rossz mosógép kapcsán merült fel és tegnap csattant le, hogy Levente miatt egy ugyanolyat kell szerezzünk, ami most van. Fehéret, magasat, feültöltőset, 60×40 cm tetőméretűt. Hogy miért???

Levente életében a mosógép kardinális kérdés. Ugyanis a csemete nagy kütyümen…„hogy örülünk ennek”…Levi pici kora óta a mosó masa nagy barátja, elbűvölik a belőle jövő hangok, nézi a vizet ami kifolyik a kádba, rázatja magát ha centriz. Brümmög és morog vele együtt, ha mos. Tudom, nem éppen jól hangzik, max mosógépszerelő lesz belőle, de sajnos ez így van…

Most meg elromlott. Első körben Apja szétszedte és már ezzel sikerült egy jó nagy rohamot produkálni, mert Levente szó szerint sajnálta a mosógépet…Szabi szerelte, Levi meg sírva simogatta a szerkezetet, hogy ninccc baj, nincc baj…megjójul…

Második körben hoztunk egy használtat a Vateráról 5000-ért és engem úgy megrázott, hogy majdnem ügyelet lett belőle. Egy hétig szedtem szívgyógyszert miatta. Akkor Levi engem sajnált..Aja baj..Aja baj…Rohamtempóban vissza is vitte Szabi. Persze a pénzt az ember már…na, hagyjuk.

Tegnap este jött egy szerelő, aki szívességből megnézte. Megint szétszedés, megint roham…megint sírás. Az ember csak nézett és simogatta Levi fejét, hogy te gyerek, majd egyszer nagy mosógépszerelő leszel…Hát ja… 🙂 De ahogy gondoltuk a programpanel szállt el, ami 45 ezer és ennyiért használtan vagy szépséghibásan már újat is lehet kapni.

De nekünk ez elérhetetlen most.

Az ember annyit tett azért, hogy valamit direktre kötött benne, úgyhogy most elindul, de csak 60 fokon mos és nem öblít és nem centriz. Így Bedivel csavarunk.

De én már csak nevetek kínomban, akár hiszitek, akár nem…Bedivel együtt…

Nagyon-nagyon nem egyszerű…

A laikus ember meg sem érti ezt a világot.

De írok mást.

Tavaly Zalánt és Leventét elvittük a Normafához kirándulni. Zalán – amíg a fogas mellett mentünk – nem is csinált problémát az egészből. Majd kiszállunk a kocsiból a Normafánál és Zalán körülnéz.

Kérdez…Anya, ez nem Hűvösvölgy???? – mondjuk neki, hogy a Normafa..

Majd egyszercsak odarohan az első fához és elkezd hányni.

Basszus…csak ekkora stresszt okozott az, hogy ismeretlen helyen vagyunk…Ő ugye pluszban keményen refluxos…Nem ismerte a helyet, ettől rosszul lett és jött a róka.

Amúgy ez még mostanában is így van.

Vagy…

Tavaly karácsony előtt tönkrement a porszívónk. Persze Levente agyig taknyos, szívni kellett az orrát. Az Auchan-ban, december 24-én délelőtt – mert mikor is -,vettünk porszívót, hát akkor…Még jó, hogy utalta a cég a januári fizut karácsony előtt.

Ott van velünk a két kicsi, porszívó megmutat. Persze piros mint a régi, ugyanaz a márka, de mégis kicsit más a forma..

Hazajövünk, letesszük a dobozt az előszobába és a két kicsi nem mer bejönni a lakásba.

Kész….mert bent volt egy idegen doboz…köszi…Fél óra sírás…kivesz, megmutat…Mondjuk: ugyanolyan…De Zalán közli, hogy nem..Még nincs porszívó szaga.

ÓÓÓÓ Basszus…milyen az a porszívó szag????

Egy hét volt, mire megbarátkozott vele. Na, Levi hamarabb, mert szívni kellett az orrát.

Egyszóval a változás nagyon, de nagyon kemény egy auti gyereknek…legyen az bármilyen kicsi. Sajnos ezt sokan nem értik meg és sütik ezekre a gyerekekre, hogy hisztis faxnisok. De nem!!

Csak egy kicsit másképp működnek…

Autizmus Live

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.