Október 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Marslakók köztünk

Ez most nem politika. Kísérlet. Szeretnénk bemutatni nektek valakiket, akik közöttünk élnek. Lehet, hogy a szomszédban és nem is tudunk róla. Angyalarcú marslakók, akiken nem látszik. Sokszor semmi nem látszik, a másságuk sem.

Az sem látszik, amit ez jelent önmagának és a környezetének. Mi most szeretnénk elindítani egy sorozatot, ha érdekel benneteket, fa fontosnak tartjátok, ha olvasnátok, beszélnétek róla. Induljunk hát, lessük meg az idegeneket.

Hajnali három óra. Visít, mint a malac, akit vágóhídra visznek..Csatakos az izzadságtól, sápadt, reszket..Óriási szemekkel néz..Rohanunk a wc-re..Rájövünk, nem csak rosszat álmodott és pisilni kell..Hasmenés..nem érti..Nem érti, hogy ezt egyedül, egymaga hogyan produkálta..Sír..üvölt..Mi meg közben nyugodt hangon dicsérjük..Nem hat. Potyognak a könnyei..Ohh my God! Ohhh my God!! Hajtogatja..Mami! Papi! Wait?! Wait!!…Angolul..Feláll, letörölgetjük..Sír tovább…Dőlöngél előre-hátra..csapkodja a fülét..a fejét…No wc, no wc…kiabálja. Szenzoros roham, megint! Közben szipog, folyik az orra…Te jó ég, most megint ki kell szívni, ez egy panelház és visít a porszívó,  rettenet. 5 és fél éves, de nem tudja kifújni az orrát. Szívni kell..Szociális interakcióiban súlyosan sérült. Autista.

Közben álmosan kikódorog az összes többi gyerek. Mi történhetett? A legnagyobb morog, hogy hajnali egyig tanult, csendesítsük már le az öccsét…pihenni akar, nem visító gyereket hallgatni (tipikus Asperger tünet…nem gondol a megoldásra, csak magára) Bedi automatikusan rakja össze a porszívót. Zalán bestresszel, hogy akkor most megint viszitek az ügyeletre?? Ki fog reggel iskolába vinni? Ki teszi ki a gyógyszereim?? Sír, remeg…Dani feleszmél…próbálja nyugtatni, lefektetni. Nem tudok két helyen lenni egyszerre.

Neeeeee, nem akarom…fáj a fejem…már az orrgyököm is… 190/110 a vérnyomásom.

Visít a porszívó, orrszívás..Csapkodja a fejét, befogja a fülét, rázza a fejét…Nem akarja…(elhiszem, nem jó…Egyszer kipróbáltam magamon.Rosszul is lettem.) de muszáj.

Hangos kopogás a fölöttünk lakótól.Veri a falat..ordít…ha nem hagyják abba az éjszakai takarítást RENDŐRT hívok! Nem igaz, már éjjel kell takarítani..Holnap feljelentem magukat.

Mi már csak legyintünk. Gyorsan kiszívjuk az orrát. Elrakjuk a porszívót, ne is lássa.

Három óra huszonöt. Sipirc vissza az ágyba mindenkinek. A szomszéd felettünk még mindig háborog. Már nem érdekel, annyira nem…Próbáljunk aludni.

De Levente nem alszik, lemászik az ágyról, begyűjti a telefonokat…Szabi morog miatta..De jobb a békesség alapon hagyjuk. Csak halkan, a takaró alatt. Szabinak aludni muszáj, kora reggel munkába megy. Most én tartom a frontot.

Közben gyógyszerelek. Cataflam, Calcimusc, direkt probiotikum és azon stresszelek, hogy nehogy beleálljon a széklet holnapra, mert az megint véres székletet generálhat, ha beszorul…

Négy óra. A szomszéd még mindig kopog, bár nálunk már fél órája csend van. Fekszem az ágyon, mellettem a telefonoknak örülő, repkedő Levente. Nézem a plafont és közben hallgatom a szónoklatot fölülről, hogy az összes debil gecit lágerbe kéne zárni és egyenként lelőni…és elhordott minket mindennek…hogy ő majd megy a Balázshoz..mert neki nagy haver…

Tegye.

Én meg csak röhögök magamban és fáj a fejem…hallgatom. Még valami???

Négy óra tíz. Szipog. Banyek, ki kéne szívni az orrát. Jó, de én be nem fogom kapcsolni a porszívót. Még az hiányzik, hogy landoljon nálunk egy közeg. Főleg a mostani helyzetünkben.

Tengervíz. Beáztatom a náthás nózit, várok egy kicsit, hadd oldódjon. Szipog nagyon..nem várhatok tovább. Hozom a csövet és az orrszívó feltétet és magam mellé ültetem és hirtelen a feltétet az orrába dugom és a csövet megszívom, emberi erővel…bár nem vagyok 2400 watt.. Meglepődik. Repked, nevet…Megismétlem, vagy ötször. A tüdőm kiköpöm,de sikerül. Beleszédülök, Levente meg gurgulázva kacag. Orrspray, három pont nulla.

Négy óra harminc. A szomszéd még mindig tolja. Hála, most már a kormányt szidja..meg az újkori népvándorlást. Egyszer csak full hangerőn kezdi hallgatni a tévét és fennhangon üvölti, hogy ólmot minden hülye debilnek…és minden……………..meg minden………..és szabadságot Magyarországnak.

Jobb, mint a Hofi show.

Négy óra ötven.

Felkeltem Szabit, hogy figyi, őrizd Leventét, mert el kell menjek zuhanyozni…ameddig még itthon vagy, mert utána úgyis indul a reggel, kel mindenki.

Öt percet adok magamnak….közben bokáig elönt a vér…rohadt myomák…rohadt problémák…rohadt élet. Szeptemberben nem tudok gyógyszert kiváltani. A hónap végéig 40 ezer forintunk maradt. Ma 10-e van. A gyerek az első, hogy minél hamarabb meggyógyuljon.

Imádkozom magamban, közben mérem a vérnyomásom. 198/115…baj van, nem vitte le a gyógyszer. A francba! Jégakku a nyakamra, rá egy törülköző.

Öt óra harminc.

Szabi kérdezi, hogy nagy a baj? Nem merem bevallani..azt mondom, csak elaludtam a rossz csigolyáimat a nyakamban…megoldom, siess dolgozni.

Bedi is megy. A Keletihez. Nulladik óra. Keringő próba, a partnere iskolájában. Hisz vica-versa a tánc. Vissza kell adni a felkérést, főleg úgy, hogy a partnere iskolájában a lányokat nagyítóval kell keresni.

Itthon marad a három fiú..a három érintett…én meg szédülök..körkörösen…fogom a konyhaasztalt.

Ütemesen veszem a levegőt, iszom egy pohár vizet. Lassan jobb lesz…150/90..na végre….boldogság.

Hat óra. Zé is előbotorkál. Álmos szemekkel tolja szlovákul Kassa összes villamosmegállóját…azután Pozsonyét…pizsamában, mezítláb…monoton hangon.

Integetek a szeme előtt, hahó, hahó! Magadnál vagy, gyerek??? Megcsípett valami tréfás szúnyog? Rám néz, nevet. Ja nem, csak tegnap megtanultam, de a közepét mindig elhibázom és most gyakorlom.

Mi van??? Szlovákul?

Jesszusom…..

Autizmus….igen….Autizmus. Minden percben, órában és napban, élethosszig.

Rászólok. Zé, akkor vedd be a gyógyszereket és öltözz! Amíg indultok a bátyáddal, lesz időd Kassára. Csak ma légyszi, engem hagyj ki ebből. Nagyon fáj a Mami feje…

Persze a Kassa szó miatt most öt perc alatt felöltözik, máskor fél óra piszmogás….és már rajzol.

Hat óra harminc.

Tíz perce veszekszem Danival, hogy keljen fel. Könyörgöm neki. Hétkor indulnotok kell, értsd már meg. Hat negyven, mire kimászik az ágyból,és akkor eszmél fel, hogy tegnapról elfelejtett pár dolgot. Tombol.

Cseszd meg! Húsz éves vagy, felírhattad volna.

Zalán megint stresszel, hogy el fog késni. Öklendezik…úristen, nehogy hányjál…hahó, sorold a pozsonyi villamosmegállókat! Sorolja..oldódik, közben vesszük a cipőt, pulóvert kabátot. Helló, nehogy hányj, jön a bátyád…Dani hol vagy, a jó életbe már…

Hét óra, elmennek.

Levente jön, szipog és most nem érdekel a szomszéd, kiporszívózom az orrát. Majd gyógyszerelek. Átöltöztetek, beágyazok, rendet rakok. Indul a nap. Autista módra.

Megmérem a vérnyomásom. 190/110….

Van még kérdés?

Ui: Fél nyolc csengetnek, kibotorkálok. A felső szomszéd. Mondandó? Hol a söröm b+????

Utánam jön a kutya, morog. Inkább nem mer ujjat húzni. De beszól. Hol a söröm?? A közértben. Megyek…ja meg feljelenteni is, hogy tudjad….ne takariccsá má éjjel, vagy van valami mániád??? Tudod mit? Gyere hozzám is….sörrel.

Reakció: Hangosan felröhögtem….és potyogtak a könnyeim…

Visszagondolva az éjszakára, azért nem volt olyan vicces.

Autizmus Live. Ez az életünk. Csináld utánam/utánunk….ÚGY, AHOGY MI !!!!

Autizmus Live

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.