Október 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Nyereg alatt puhított nemzeti mirelit

A szombatra való tekintettel, gondoltam valami könnyed kis témával örvendeztetek meg mindenkit. Azt is, akit érdekel, azt is akit nem. Azzal például, hogy a földművelésügyi miniszter, aki nem megszállott focirajongó, ellenben kötelezően imádja a hungarikumokat, alkotott valami nagyszerűt. Nem egyedül, hanem – feltételezem – a Hungarikum Bizottság 21 tagú testületével karöltve.

Éspedig: a magyar cimbalommal, a Törley pezsgővel, a Piros Arannyal és az Erős Pistával, illetve a kaptárkövekkel és a bükkaljai kőkultúrával bővítették a Hungarikumok Gyűjteményét, amely immár 60 tételesre duzzadt. Az MTI szerint. Szerintem ez meg így 61, tekintve, hogy eddig 56 tételes volt és a Béres Csepptől a mohácsi busójárásig, a halasi csipkétől a 100 Tagú Cigányzenekarig, a tárogatótól a karcagi birkapörköltig minden benne volt. Már így is.

Mivel a Hungarikumok Gyűjteményén kívül van Magyar Értéktár is (külön), azt sem hagyták parlagon fetrengeni. Felvették a listára a magyar pásztor- és vadászkutya fajtákat, az egri bikavért, a tiszai halászlét (persze, a bajai az bezzeg hungarikum), a Mihalkó-féle hortobágyi pásztorkalapot, a mirelittermékeket (!), a tiszavirágot és a tiszavirágzást, a dobostortát, valamint az Országos Kék Túrát.

Ezzel nagyjából el is ment egy közepesen unalmas munkanap, én meg ugyanolyan bambán állok és nézem, hogy mi a f*sz van, mint 2012-ben, amikor végre-valahára megalkották a hungarikumtörvényt. Amelyből mindenki megtudhatta, akit érdekelt, hogy a hungarikum

gyűjtőfogalom, amely egységes osztályozási, besorolási és nyilvántartási rendszerben olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelöl, amely a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítménye.

Sajnos nem vagyok ideológiailag elég képzett, ezért nem tudom, van-e még nemzet, amely saját eredetiségét, világhírűségét, senki és semmi mással össze nem hasonlíthatóságát és fontosságát törvényben szabályozta (attól, hogy én nem tudok róla, lehet, hogy van) volna, aki közpénzt szór szanaszét arra, egész minisztériumi fősztályok, stábok, jogászok, bizottságok, titkárságok, fórumok azon agyaljanak, mit kellene még, mire hivatkozva feltenni arra a nemzeti dicsőség-falra és rányomni a plecsnit, hogy na, ez az, ez is a miénk. Megvédtük. Legtöbbször egy hasraütés átgondoltságával, gagyin megfogalmazott iskolaújság stílusában döngetjük a mellünket.

Nem tagadom, a mirelittermékek vágták ki nálam a biztosítékot (amelyek ugyan még nem kerültek fel a hungarikumok listájára, de már a magyar értéktár részei) és tettem fel magamnak a kérdést: vajon tényleg teljesen fölöslegesen éltem le eddigi életem, amiért képtelen vagyok együttérezni ezzel a fajta nemzeti büszkeséggel, amiért semmilyen módon nem tudok azonosulni ezzel a pátosszal átitatott, államilag működtetett, buta-primitív parasztvakítással. Hogy mi jobbak, nagyszerűbbek, tehetségesebbek vagyunk mindenkinél, sőt, a világ legegyedibb népe vagyunk. És ha esetleg ilyenek is vagyunk, ezt csak ilyen módon tudjuk kifejezésre juttatni.

Ha másra nem, arra mindenképp jó volt ez az elmélyülés, hogy megörökítsük a jövő számára: a mirelit nem a fagyasztott termékek rokon értelmű szava, hanem egy márkanév: Mirelite. Ettől függetlenül nehéz eldönteni hogy ezen az egész hungarikumosdin röhögni, vagy sírni kellene. Milyen önbecsülésük lehet azoknak az embereknek, akik törvénybe írnak egy olyan listát, amin az Aggteleki karszttól mezőgadasági termékeken keresztül kultúremberek személyes hagyatékáig és a Törley pezsgőig minden ömlesztve rajta van? Amely lista ráadásul nem ritkán a fennálló hatalom politikai céljait is szentesíti. Amikor az Unió elkezdte piszkálni az Amerikából behurcolt invazív akácot, azonnal feltoltuk a listára és máris támadták a magyart. Nem a kártékony akácfajt, a magyart, az egész magyarságot. Nem tetszett a libatömés az állatvédőknek? Ott a hungarikum-lista, fel kell toszni rá és máris megvédtük. Ahogyan a pálinkát is. Mert nálunk a pálinka a nemzeti identitás része.

Azt értem, hogy nem kevés embernek kurva jó kis nyugdíjas állást biztosít ez az egész, hungarikumok köré épülő hagymáz. Napestig el lehet vegetálni, fejet vakargatni, hogy akkor a piros ász az van annyira nagyon magyar, mint a tök alsó?  Mert az odáig rendben van (nem, nincs rendben), hogy nálunk bátrabb, hősiesebb népet nem hord a Föld a hátán, hogy a mi kajánk a legfinomabb, a mi lányaink a legszebbek, a mi eszünk a legcsavarintosabb az egész világon, de hogy még törvényt is hozunk róla, és időről-időre újabb képtelenségekkel bővítjük a dicsőségfalat, az már önmagában hungarikum. Teljesen életszerűnek találom ugyanis, hogy a kaptárköveket és a bükkaljai kőkultúrát, mint a magyarság csúcsteljesítményét Soros háttérhatalma éppen lenyúlni készül, hogy sajátjaként vigye tőzsdére. A nyereg alatt puhított mirelit hekkünkkel együtt.

Az a helyzet, hogy sokkal több értelme lenne a mindennapi életünkkel, példás államvezetésünkkel erősíteni ezt a legendás és különleges nemzeti dolgot, ezt a kivételes nemzetképet, ami senki másra nem jellemző, csak ránk. Ehelyett mindent túllihegünk és minden jószándékot belefullasztunk abba az ordénáré gagyiságba, amit a nemzeti érzelemnek keresztelt ragacsos izé von körbe. Ezért aztán a hungarikum nem más, mint népnemzeti narkotikum, a frusztrációkra visszavezethető kompenzálási kényszer.

Szóval úgy vagyok ezzel a mirelittel, hogy édesanyám töltöttkáposztájánál nincs jobb a világon és kurvára nem értéktelenebb és kevésbé csúcsteljesítmény, mint a karcagi birkapörkölt csak azért, mert ez utóbbi hungarikumnak számít.

Elnézve ezt a listát, nekem lennének még javaslataim bőven (ha nektek is vannak, írjátok meg): alaptörvény-módosítás (1-6), saját láb, vak komondoron áteső Terikék, kórházi várólisták, Orbán-Matolcsy illiberális-unortodox szellemi hagyatéka, sírva vigadás, békemenet, stadion. Azt hiszem eléggé egyedi, különleges és csúcs valamennyi, hogy igényt tartson a megtisztelő címre. Hogy senki ne tudja ellopni tőlünk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.