Vagy a mangalicaszerelő lesz az értelmiségi

Illusztráció forrása: 24per7.info Illusztráció forrása: 24per7.info

Tudom, hogy minden a fociról szól mostanság, de mivel nem szorult belém kellő tehetség ahhoz, hogy a magyar-osztrák és osztrák-magyar mérkőzést darabokra szedjem és percekre bontva elemezzem az események egymásutániságát, inkább valami másról írnék. Ami pillanatnyilag nem tűnik fontosnak, de elég sokmindennél fontosabb. Még annál is, hogy a magyar válogatott esetleg mégsem nyeri meg az Eb-t.

Nemrég Spéder Zoltán Index-tulajdonos kapcsán jutottunk arra a következtetésre, hogy a rá irányuló kormányzati össztűz sokkal inkább médiabirodalmának megkaparintására irányul, semmint a gyalázatos takarékintegráció bűnjeleinek eltűntetésére, vagy Lázár János pozícióinak gyengítésére. Az Index (+ portfolio.hu és InfoRádió) bedarálásával ugyanis számottevően csökkenne a kormánynak kényelmetlen sajtóorgánumok száma. És ahogy közeledik 2018, egyre fontosabbá válik, hogy az egyetlen, alternatív valóság jusson el a széles néptömegekhez.

Ehhez képest új fejlemény: a 168 óra értesülései szerint az Index Simicska Lajos tulajdonába kerülhet (ezzel kapcsolatban vannak fenntartásaim, én inkább mégis a Habony-Vajna brand sikerére tippelnék). Ezzel szemben a Népszabadság Mészáros Lőrinc üzleti körénél landolhat. Nahát. Mondjuk amiatt nem aggódom, hogy a reneszánsz mangalicaszerelő fogja írni a kormánypropagandát a nol.hu-n, viszont a Spéder kilövési engedélyét követő helyezkedés a – ha nem is független, de – a kormánypárti, egyedüli-kizárólagos igazságok tolmácsolásától távol eső médiatermékek körül, meglehetősen szomorú.

Megnézném persze, hogy a legutóbbi cikkében a megszokott őrjöngését nem kivételesen ölési vággyal is nyakon öntő Bayer Zsolt miként táncol vissza egykori munkahelyére, ahol már nem a szociáldemokrácia vívmányait fogja megénekelni, hanem a nagy nemzeti-keresztény-polgári erkölcsöt oktatja a tőle megszokott stílusban. De sajnos nincs kedvem elviccelni a témát.

Jól látszik, hogy a soron következő választásig nem csupán az ország egymás közti el- és felosztása a tét, hanem a Fidesztől független média lehetőleg teljeskörű felvásárlása is. Bármi áron. Ez a – kivételesen nem öncélú lopás – a totális nemzeti butítás eszköze, amelyet arra használnak, hogy az állampárt határozza meg, ahogy a közszolgálati média esetében kezdettől fogva meghatározza, mikor ki és milyen formában szállítsa a paradicsomi állapotokról szóló híreket.

Mint eddig is nyilvánvalóvá vált, a piaci szempontok másodlagosak, amikor valamit meg kell szerezni. A vs.hu példáján láthattuk azt, ami várhatóan az Index és a Népszabadság esetében is történni fog. Megveszik a nevet és az infrastruktúrát, a NER-rel inkompatibilis humánerőforrás pedig vagy megy magától, vagy kirúgják, vagy marad és konformálódik az kopernikuszi fordulathoz. A hangulatváltással valószínűleg elvesznek az előfizetők/olvasók is, de ez az állampártot a legkevésbé sem zavarja. Ahogy teljesen érdektelen, hogy a köztévét, a TV2 álköztévét vagy a kormányközeli lapokat hányan fogyasztják, amikor két legyet ütnek egy csapásra: kinyírnak valami működőt, ami nem az övék, és egy újabb felületet szereznek, ahonnan nem jut el a napi gazemberségek híre a nyilvánossághoz.

A helyzetet súlyosbítja, hogy bármerre nézünk, sehol nincs tisztességes verseny, a reklámbevételek elosztása is egyre inkább szigorú pártirányítás alatt ál. A halálra ítélt alternatív nyilvánosságban alig marad majd pár csatorna, portál, felület, amit nem lehet tönkretenni, akinek a tulajdonosát nem lehet megzsarolni, ellehetetleníteni, lekaraktergyilkoni. Marad a közpénzzel kitömött valóság, amiből a Mészárosok, Vajnák, Habonyok jól élnek és járulékos haszonként szűkül a véleménynyilvánítás szabadsága.

Tudom, ez nem tűnik fontosnak, de a migránsok és a futballisták hátán kormányzók számára életbevágó: mivel a lopással, korrupcióval nem hajlandóak leszámolni, nem marad más hátra, mint leszámolni cserében mindazokkal, akik szóvá teszik, feltárják, beszélnek, írnak arról, ami a propagandán túl történik.

Enyhe vigasz, hogy 1956-ban sem tengett túl a sajtószabadság Magyarországon és mégis előbb-utóbb mi lett a vége. De hogy addig mi lesz és  mennyibe fog kerülni, az egyre nagyobb kérdés. Vagy letakarodnak az értelmiségiek az elefántcsonttornyukból, beleértve a jobboldali érzelmű, de meglehetősen tisztán látó szürkeállományt is, és felemelik a hangjukat ezzel a sötét, sűrű, bűzös kurzussal szemben, vagy ebben a széleskörű elbutulásban a nemzeti gáz- és mangalicaszerelők fogják jelenteni az ország értelmiségét. Egy rendszerváltás is kevés lesz helyrerakni/újra felépíteni mindazt, amit szétvertek, amire rátették a gátlástalanságtól ragacsos kezüket.