NEHAZUGGY

A kormány végtelen pitiánerségéről

Forgács Erzsébet | 2016. Június 11, Szombat | 10:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Vidámabban és szellemdúsabban nem is indulhatna egy szombat reggel, mint Kovács Zoltán kormányszóvivővel. Ha az említett politikus ráadásul hosszan Sorosozik és részletesen elmagyarázza, miért is volt egy rendes pasas Soros akkor, amikor a jelenlegi kormány igen sok tagjának nyújtott anyagi támogatást és ezzel szemben miért is egy büdös féreg most, amikor nem a kormánypártot támogatja, akkor garantáltan vidám hétvégének nézünk elébe.

Ja, nem. Ez nem vidám, hanem gusztustalan történet. Azért van nekem ezzel bajom, mert Kovács Zoltán nem egy Kósa Lajos, aki valójában nem feltétlenül érti, mi zajlik körülötte. Nem is egy Németh Szilárd, akit irányba kell állítani és megy, mint egy rinocérosz, minden különösebb erkölcsi gátlás nélkül, de még csak a nagy eszében sem botlik el út közben.

Kovács Zoltán nem ostoba. Tudom, a szellemi képességek nem feltétlenül vannak összhangban a gerinc minőségével és szilárdságával. Nem is a híresen malacrózsaszínű (by Andrea) lelkemet óhajtom megvillantani, inkább a történet otrombaságáról elmélkednék egy sort.

Egy ideje már forog a közbeszédben a régen jó ember volt Soros, most meg nem az legenda és a kormánypropaganda látható módon nem akarja elengedni ezt a történetet. Értem én, hogy nem lehet a világ végéig a ránk zúduló migránsokkal riogatni a népet. Annak ellenére, hogy Bakondi György naponta felmászik egy hokedlire és milliószám látja özönleni a vadakat, már nem jön rá a frász a hívekre olyan mértékben, ahogy kellene. Talán nekik nincs hokedlijük, anélkül meg nem nagyon látható a vadak hordája. Megszokták, megunták.

De az Orbán-kormánynak lételeme, hatalmának egyik fontos pillére a folyamatos háborúskodás és a nemtelen támadások, amely támadások ellen meg lehet védeni a keményen átvert szektatagokat. Ha a migránsozás belefulladt az érdektelenségbe, találni kell helyette másik célpontot. Például Soros Györgyöt, aki gazdag, zsidó és amerikai. Három az egyben, ugyanis ezt a három elemet külön-külön meg lehet találni a kormánykommunikációban. Aki gazdag és magyar, azt szeretjük, de aki gazdag és nem magyar, azt nem szeretjük. Praktikusan: Mészáros Lőrinc derék honi milliárdos, Soros pedig egy ármányos külföldi kőgazdag. Az USA egyébként is ellenség, mert bele akar szólni a dicsőséges magyar fejlődésbe. Mi Kirgizisztánt, Laoszt, Azerbajdzsánt és hasonló országokat favorizálunk és ötpercenként meglátjuk a szép, közös jövőt. Velük. A zsidózás pedig azért kell, mert a történelemben már bevált párszor, most miért ne válna be?

Tehát van nekünk egy Kovács Zoltánunk, aki a maga diszkréten borostás mosolyával belenéz a szemünkbe és elmeséli, mennyire más volt az, amikor őket pénzelte Soros. Mert akkor ők még a demokráciát építették kifelé, harcoltak érte és persze értünk is, kellett a támogatás. De mióta győztek és hat éve demokratikusan elfoglalták az országot, azóta minden rendben van. Onnantól kezdve Soros György egy aljadék és meg akarja buktatni a kormányt, befolyásolni akarja az ország életét.

Az a helyzet – és ezt Kovács Zoltán is pontosan tudja – hogy Soros nem változott. A Fidesz változott. Soros húsz éve sem volt kisangyal és húsz éve is befolyásolni akarta a politikát. Ahogy most is. A pénzét húsz éve is vissza lehetett volna utasítani, ahogy most is. Semmi nem volt kötelező akkor sem, most sem.

Ez az egész történet nem szól másról, mint a kormány végtelen pitiánerségéről. Ők azt szeretnék, ha minden fillér felett ők rendelkezhetnének, ahogy erről szólt Lázár János minősíthetetlen kirohanása a Norvég Civil Alapok ellen. Nem önmagában a pénz kell – bár persze az is – hanem az a hatalom, ami a civil szervezetek teljes függőségi viszonyba hozásával elérhető lenne. Az a kicsinyes vágy hajtja a kormányt, hogy majd ők adnak nagyvonalúan annak, aki elég lelkesen pitizik.

A civil szervezetek és a kormánykritikus média számára ad némi függetlenséget Soros pénze és ez bosszantja a hatalom birtokosait. Kovács Zoltán egészen biztosan tisztában van azzal, hogy mára az Orbán-kormány éppen olyan elnyomó diktatúrává korcsosult, mint az elmúlt rendszer, ami ellen ők küzdöttek, vagy legalábbis ma már úgy emlékeznek, hogy küzdöttek ellene.

Ha ez nem így lenne, nem lenne szükség Soros pénzére, mert maga a kormány biztosítana anyagi fedezetet például az Átlátszó, a K-monitor működéséhez, vagy a civil szervezetek munkájához. Egyszerűen azért, mert így lenne korrekt és így lenne demokratikus. De mára a Fidesz olyan messzire került a demokratikus eszméktől, mint ameilyen messze kerültek a politikusaik a választóiktól és a becsületes munkától.

Fényévekre. adomány

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!