December 14,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Semmi különös, csak egy élet

Nem friss történet, már majdnem egy hetes, de engem valahogy elkerült. Most meg valahogy megtalált. Vannak ilyen titokzatos útjai a sorsnak, de nam baj. Most is jó és most is időszerű. Örülni pedig bármikor lehet.lipóti

Igazából semmi különös. Egy kis kenyér, vajkrém. Úgyis a kukában landolna. Pedig nem. Sokkal több ennél. Nem csak egy kis kenyér, hanem valakinek az élet. Még egy nap, egy kicsi remény. Amikor nem a bolt mögötti lánccal, lakattal lezárt kuka és megaláztatás, hanem kulturáltan becsomagolt élelem. Jelzés, hogy látlak téged. Ember vagy te is.

Nem annyira ritka dolog ez, mint ahogy sokan gondolják. Az országban számtalan helyen működik a szolidaritásnak az a formája, ami tíz-, de talán százezreket tart életben. A szemetesek tetején elhelyezett, gondosan csomagolt étel, takaró, már nem használt ruha. Az iskolában, osztályban beosztva, mikor ki visz dupla tízórait. Mert van valaki, aki nem tud vinni és nem jár neki az ingyen étkezés. Mégis éhes. De úgy nem, ha anya megint túl sokat pakolt. Elfogadod?

Sokan ismerjük ezt. Nem tűnt el az életünkből. Csak Móra Ferenc bicebócája ugrándozott ki a mindennapjainkból a két mankójával, de nem tűnt el nyom nélkül. Ahogy az emberség sem tűnt el, a becsület sem, a szolidaritás sem. Mert nem mindenki gondolja azt, hogy aki nyomorban kénytelen élni, az meg is érdemli. Ezt senki nem érdemli. Mindenki ember. Felnőtt is, gyermek is. Cigány és nem cigány is.

Hányszor hallom én is, hogy hiszen teli vannak a szupermarketek, csak baloldali hazugság az éhezés. Pedig nem az. Sajnos nem. Akik a nyomor valamelyik bugyrában élnek, azok nincsenek ott a szupermarketek pénztárainál. Nem lehet őket látni, mert láthatatlanok. Hangjuk sincs. Csak nyomoruk van.

Sokan tudják ezt és értik a néma kiáltást is. A különféle szervezetek a Krisnásoktól Iványi Gábor egyházán át a Szocsomáig. Számtalan szervezet és milliónyi ember. Úgy értem: EMBER. Akinek talán magának is be kell osztani, de ameddig van egy darab kenyér, addig abból jut másnak is. Aki nem dobja ki a maradék ételt, hanem becsomagolja és úgy teszi le, hogy a másik, a nála szerencsétlenebb ne kényszerüljön megalázkodni a falat ételért. Legalább azért ne. Most ne. Mindig van, aki pontosan tudja: az 500 forint is számít. Nagyon is sokat számít. De a jó szó is, vagy csak a gesztus. Hogy látlak és tisztellek.

Néha elég egy apró dolog, ami aztán lehet, hogy sok változást hoz. Három darab kenyér, egy arra bicajozó ember aki nem volt rest lefotózni, feltölteni a közösségi oldalra. Mások, akik látták és megosztották. Nem tudni, hogy az olvasók közül hányan döntenek úgy, hogy ezt ők is meg tudják tenni. A maradék ételt éppen annyi fáradság kidobni, mint zacskóba téve kitenni valahová. Majdnem annyi. Talán kerül mellé egy alma, egy szelet csoki. És valami, ami talán néha fontosabb, mint az étel. A méltóság. Nem nagy ügy.

Pedig de, hatalmas ügy.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.