Október 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Túl kevés az egy főre eső Iványi Gábor és túl sok az Orbán Viktor

Eredetileg azzal az elhatározással keltem fel a hét hetedik napján, hogy közelebb kerülök a nagyipari lopásoknak teret adó, közpénzekkel való titkolózás újabb ördögi tervéhez. Egyúttal ahhoz is, hogy a kartellezés miatt megbüntetett cégek milyen aljas indokra hivatkozva kapnak lehetőséget, hogy induljanak a közbeszerzéseken. Nem ide tartozik, csak úgy megemlítem: miután az Andrew G. Vajna kaszinófáraó cégbirodalmához tartozó egyik cég esett áldozatául egy ilyen büntetésnek, másnap már be is nyújtották a módosítást.  Nade. Mivel kellően hosszú a nap, most előbb beszéljünk valami másról.

Éhgyomorra olvasom a tegnap délutáni hírt: Iványi Gábor lelkész, a Magyar Evangéliumi Testvérközösség vezetője szombaton megpróbált néhány mobilvécét fölállítani a röszkei és a tompai tranzitzóna előtt várakozó menekülteknek, hogy ne a földre kelljen végezni a dolgukat. Kiderült azonban, hogy ez lehetetlen vállalkozás.

Iványi Gábor lelkész (Fotó: Innen)

Iványi Gábor lelkész, aki – egyéb jócselekedetei mellett – Orbán Viktort hozzáadta Lévai Anikóhoz és fordítva, aki később a két legnagyobb gyermeküket is megkeresztelte, de akit Orbán Viktor egy jó ideje egyházával együtt kényszeresen-megszállottan üldöz és ott próbálja megnehezíteni az egyébként karitatív tevékenységekkel gazdagon kövezett életét, ahol tudja, újfent szembesülhetett azzal, milyen hihetetlen jó hely az, ahol Orbán Viktor kibaszott kegyelméből történik minden.

Iványi Gábor nem váratlanul toppant be a szerb-magyar határra, szándékáról előzetesen az olajozott Pintért és az áhitatos Balogot is tájékoztatta. Az alvilági múltú belügyminiszter válaszra sem méltatta, az emberi erőforrásokkal összefüggéssbe aligha hozható Balog pedig valami olyasmit üzent valamelyik alattvalójával, hogy a kormányközeli, kormánybarát szervezetek mindent megoldanak. És tényleg.

A felkért segélyszervezetek olyannyira megoldották, hogy nincsen vécé a táborban. Mondom, vécé. Nem háromfogásos ebéd desszertel, hanem klozet. Iványi futott egy kört az Orbán Viktor kibaszott kegyelméből elismert nagy és súlyos és keresztény egyházak vezetői között is a menekült-helyzettel kapcsolatban, de végül mindegyiknek derogált elkísérni őt Röszkére. Ezért az Oltalom Egyesület munkatársainak kíséretében élelmiszerrel, mobilvécékkel és szemétgyűjtőkkel felszerelkezve érkezett meg a szerb-magyar határra.

Ahol kiderült, hogy bár kegyesen megengedték neki, hogy az élelmiszert kiossza, a mobilbudikat nem állíthatta fel. Merthogy Szerbia és Magyarország között olyan kétoldalú egyezmény van érvényben, amely miatt nem lehet semmilyen létesítményt elhelyezni a határnyiladékba (!!!) Értjük? Nem lehet vécét felállítani és a műszaki határzár közvetlen közelében, magyar területen sem lehet őket felállítani. Mert csak.

Iványi érvei lepattantak a felsőbb utasítást teljesítő hatóság képviselőiről. Azt hittem, talán ő is azt hitte, 2016-ban Európa állítólagos közepén elképzelhetetlen, hogy a magyar államot figyelmeztetni kelljen egy potenciális járványveszélyre. Hogy bármennyire aljas, geci és embertelen is egy állam vezetése, abban azért konszenzus van, hogy embereket szanaszét szarásra-hugyozásra kényszeríteni, az mégsem férhet bele semmilyen keresztény-konzervatív-nemzeti értékrendbe. De, belefér. Sőt.

És most hagyjuk a szerbeket és az éppen szolgálatos parancsnokot, rendőrtisztet, anyám kínját. Idézem Iványi Gábort a nol.hu riportja alapján:

Itt van a 21. században két európai állam, amelyek nem állnak háborúban egymással, de annyit sem képesek együtt megoldani, hogy ezek az emberek – függetlenül attól, kik ők, hová tartanak, háború vetette-e ki őket az otthonukból, vagy önző érdek, s a jövőben mi lesz a sorsuk – itt, ezen a kényszerű állomáson kevésbé embertelen és megalázó körülmények között tartózkodjanak. Ha ez ma Európában akkora problémát jelent, hogy nem képesek megoldani, vagy akár csak megengedni, hogy valaki emberségből megoldja, akkor tényleg semmit sem lehet megoldani.

Itt és most vége is lehetne a cikknek, de mert nem vagyok annyira megértő és türelmes ember, mint Iványi Gábor, a magam bárdolatlan stílusában lenne pár szavam ehhez a gyomorforgató történethez. Annak a kormánynak címezném ezeket a szavakat, amely kormány naponta bombázza híveit a menekültek ellen uszító propagandával, a megmagyarázhatatlan felsőbbrendűségi allűrökkel vastagon bevont szellemi és lelki trágyájával.

Nem vagyok annyira megengedő, mint Iványi Gábor. Meggyőződésem ugyanis, hogy amit itt látunk, az egyáltalán nem egy helyzet megoldásának a képességéről szól. Hogy megvan ez a képességünk, avagy nincs meg. Ez itt egyetlen ember, egy hihetetlenül kisember kicsinyes, aljas, frusztrált világképéről szól. Minden erről szól. Egy rettegő, önmagát sarokba szorított emberi selejt vergődéséről. Akinek hosszú évek aknamunkájával tető alá hozott, sikeresként kommunikált intézkedései egyre nagyobb és kétségbeejtőbb kudarcokat sejtetnek. Minél inkább szem elé kerülnek a disznóságok, annál magasabb fokozatba csap át a düh, a dac, a csakazértis. Orbán nemzetközi és hazai politikai-gazdasági kudarcairól csak és kizárólag a menekültek látványos megalázása, a köréjük mesterségesen kreált hisztéria képes már elterelni a figyelmet.

Ennek a kétségbeesett kapálózásnak az egyik mellékterméke és eredménye, hogy a Magyarország határán veszteglő menekülteknek más lehetőség hiányában szanaszét kell trágyázniuk a szent magyar anyaföldet. Hogy miközben egyébként is köpködi őket a magát különbnek, magasabbrendűnek, fehérebbnek és értékesebbnek vélő kormány, még egy nyomorult mobilvécét  sem hajlandó biztosítani számukra. Nem azért mert nem képes, hanem mert még a szándék csírája is hiányzik belőle.

Embertelen dolog ázni, fázni, éhezni, nélkülözni. És nem kevésbé embertelen, a fizikai szükségleteidet a fűben elvégezni, majd a saját ürülékedben napokig várni, hogy kegyesen elbírálják az ügyedet. Ezen a rothadó képen nemcsak az embertelenségben helytállni próbáló, szélmalmokkal harcoló Iványi Gábort látjuk, hanem a saját, kereszténynek kikiáltott gyűlölködésében fuldokló, embertelenül aljas állampártot is. Amelyet – mint eddig mindig – kizárólag csoportosan elkövetett embertelen aljassága tartja össze. Amely kirekeszti, megbélyegzi, ellehetetleníti mindazokat, akik saját vallási vagy egyéb meggyőződésük miatt azt teszik, amit emberként a lelkiismeretük diktál. Segíteni próbálnak.

És ebben nem az a legnagyobb szégyen, hogy a kormány nem teszi azt, ami a feladata lenne, hanem azokat is rugdossa, akik helyette próbálnak úgy tenni, mintha Magyarország nem Európa lepratelepe lenne a 21. század hajnalán. A magyar kormány leszarja a járványveszélyt és leszarja a legalapvetőbb emberi jogokat, normákat, mert a gyűlölet termékeny táptalaján ebből lesz szavazat 2018-ban is. Közben attól, hogy emberek százait alázzák meg ilyen módon, a felsőbbrendű keresztény magyarnak nem lesz jobb az élete, nem lopnak kevesebbet tőle és attól, hogy neki van hova szarnia, sem különlegesebb, sem értékesebb nem lesz, mint bármely megalázott, más bőrszínű embertársa.

Szégyellem magam ezekért az embernek alig nevezhető kezdemények miatt, akik Magyarországot sötét, bűzös, feudális, középkori csatatérré igyekeznek változtatni. Úgy tűnik, sikerül nekik. Túl kevés az egy főre eső Iványi Gábor és túl sok az Orbán Viktor.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.