Majd neki is el kell magyarázni, ha eljön az idő, hogy mi ezzel a baj

A tehetséges Matolcsy-unokatestvér elmagyarázza (Fotó: via Magyar Idők) A tehetséges Matolcsy-unokatestvér elmagyarázza (Fotó: via Magyar Idők)

Június 4-e van, és még mindig a nemzetileg összetartozás napja (vagy mi), ezért beszéljünk az összetartozásról. Arról a nagyfene összetartozásról például, ami Szemerey Tamást az ő drága jó (főleg drága) unokatestvérével, Matolcsy Györggyel a köz pénze mentén összeköti.

A Magyar Idők nevű kormányközeli sajtóorgánum szokatlanul korrekt (már ami a kérdéseket illeti) interjút készített ezzel a bizonyos igazságtalanul lejáratott unokatestvérrel. A kormányközeli, nyeregben lévő seggfejek megszokott lekezelő, nagypofájú arroganciáját idéző válaszok tekintetében a nap, a hét és az elmúlt félév egyik legdurvább interjújáról beszélünk. Leszámítva az összeborzolt tekintetű közgazdasági zseni megszólalásait saját ügyeivel kapcsolatban.

Ebből a lehányt gyöngyszemre emlékeztető – műfaját tekintve – beszélgetésből számos dolog kiderült számomra. Kár, hogy mind olyan dolgok, amiket már eddig is tudtam és valószínűleg nem voltam egyedül ezzel a tudással. Röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy az unokatestvér pontosan ugyanolyan rezzenéstelen arcú, szégyentelenül becsületes ember, mint Gyuri bácsi. Aki mit is válaszolt nem oly régen arra a kérdésre, hogy tervezi-e a lemondását?

„Nemhogy nem tervezem, de nem is értem a kérdést. Egy jól működő, törvényes jegybank elnökének, amely új, sikeres monetáris politikát valósít meg, s ennek keretei között a forintosítás nyomán mintegy ezermilliárd forintot ad át a magyar társadalomnak, miért is kellene lemondania? Mert politikai blöff folyik?”

Hát valahogy így állunk Tamás bátyával is. Aki semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy hemzsegnek a Matolcsy-Szemerey klán tagjai a Magyar Nemzeti Bank környékén és valamilyen formában mindenki érintett a közvagyon jellegét elvesztő milliók, százmilliók tekintetében. Úgy mint:

  • A Kecskeméti Duális Oktatás nevű alapítványi cég vezérigazgatója, Szemerey Szabolcs, aki egyben a kecskeméti polgármester férje. Amely cég alaptőkéje is járt a Szemerey-féle Növekedési Hitelbank (NHB) számláján. Csak ez 12 milliárd forint volt.
  • Szemerey Bertalan, Szemerey Tamás testvérének fia, aki a Szemerey Tamás tulajdonában álló NHB felügyelőbizottsági tagja.
  • Szemerey Gabriella, Szemerey Tamás felesége, az egyik jegybankos alapítvány igazgatója.
  • + Matolcsy Ádám, Matolcsy György fia, akinek cégét szintén az NHB hitelezte.

Nos, ezekkel a drága és jó emberekkel a világon semmi baj nincs és tök természetes, hogy bankján keresztül családjának tagjai is részt tudtak venni a növekedési hitelprogram nyújtotta kedvezményekben. Minden mást a banktitok eltakar: semmi közünk hozzá, hogy az NHB mekkora összeget kezel.

Nála is nagyobb gazemberek szava járását idézte és azt is mondta: nem volt és nem is tulajdonosa a VS.hu-nak, valamint az Origót kiadó cégeknek. Ő csak tanácsokat adott és az sem igaz, hogy a VS azóta felmondott főszerkesztőjével tulajdonosként tárgyalt volna. A sajtó nagy része úgy írt róla, hogy meg sem kérdezte, ezért majd most helyreigazítást követel. Tucatszámra.

A lényeg, hogy az egész család egészen különleges tehetségű emberekből áll, a feleségétől az unokaöccséig, nem beszélve Györgyről (két éve sajnos már a bridzsre is alig jut idejük) akiknek ugyanúgy joguk van ott lenni, ahol vannak, mint bárki másnak, és részesülni a sok jóból, ahogy közönséges halandók is részesülnek. A legviccesebb rész azonban mégiscsak ez: Szemerey azért döntött a Növekedési Hitelbank (NHB) megalapítása mellett, mert mindig érdekelte a bankvilág, de csak a közelmúltban váltak adottá a lehetőségei az üzletkötésre.

Lefordítom: Szemerey Tamás egy névtelen senkiházi volt egészen addig, amíg született zseni unokatestvére bele nem nyúlt a tutiba és a növekedésbe. Azelőtt valahogy Tamáskának nem sikerült megvillantani hatalmas tehetségét, de egy ideje hirtelen minden úgy alakult, hogy megcselekedte, amire egész életében vágyott. Az MNB pénzéből hitelezi a családját. Ja, nem. Az MNB pénzéből hitelezi sokan mások mellett a tehetséges és népes pereputtyát. Akik tökig össze vannak fonódva Matolcsy urambátyámmal.

Szerintem is tiszta beszéd ez, jól is van így. Itt egy köztörvényesen becsületes ember, aki a jellegét elveszített közvagyon köré ültette a rokonságát, meg a rokonsága őt és kurvára nem érti, hogy a hülye magyar mit nem ért azon, hogy a Nemzeti Bank alapítványainak és a költségvetés pénzeinek kezelése ugyanolyan családi vállalkozás, mint ha az embernek vécépucoló cége lenne. Piaci alapon.

Tényleg, miért lenne baj, hogy a tanult, több nyelven beszélő neje igazgatja azt a jegybanki alapítványt, aminek a pénze aztán Szemerey kolléga bankjában landol? Miért lenne baj, hogy az ott landolt pénzből aztán Matolcsy elnök úr fiacskájának üzeleteibe megy tovább a pénz? Mi ebben a különleges? Mit kell ezen felháborodni? Az csak természetes, hogy nekik jár. És ha véletlenül egy-két-három tíz olyan valaki is kapott, aki nem család, nem rokon, akkor az legitimálja a tisztességüket és becsületességüket, nem? De. Valahogy így megy ez az uraknál: a kormány osztogat a haveroknak, Matolcsy a rokonoknak, a rokonok tovább az ismerősöknek, majd oda-vissza és milyen szép nagy család ez, nem?

És nem az a baj, hogy ott lopnak, csalnak, hazudnak, ahol tudnak, hanem a szemük sem rebben, amikor utólag elmagyarázzák a bizonyítványukat. Visszakérdeznek (Az nem probléma, hogy a többi pénzintézet mivel mennyi pénzt keres?), másra mutogatnak, titkos információkra hivatkoznak és közben totál fogyatékosnak néznek mindenkit. Mindenkit, aki látja, hogy mit művelnek. Ők meg nyíltan kimondják: rendben van, hogy rajtatok hízunk, gazdagodunk, zsírosodunk. És nem szégyelljük, büszkék vagyunk rá.

Lényegében semmi különös, semmi hírértékű, de mégis: írjuk oda a többi közé, mellé, alá, fölé. Hogy ugyan mára elfogadottá vált, hogy ez a normális, hogy ez a morális, ez az erkölcsös, de attól, hogy az egyharmados többséget nem zavarja, hogy kilopják a szemét és a nyomorából élnek mint Marci hevesen, attól ez se nem morális, se nem normális. Attól, hogy Szemerey Tamás a pofánkba vágja és talán még röhög is a hátunk mögött egy bridzsparti közben Matolcsyval, nem lesz ő az áldott jó ember, aki mindenkinek ad a két kezével. Majd neki is el kell magyarázni, ha eljön az idő, hogy mi ezzel a baj. Akárcsak az összeborzolt tekintetű blöff-mesternek.