NEHAZUGGY

Frusztrált, hataloméhes politikusok történelmi dimenzióban méricskélik a nemiszervüket

H. Andrea | 2016. Június 2, Csütörtök | 14:48

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mióta tudjuk, hogy gyereknapon sem ciki migránsokkal riogatni, L. Simon László holdudvari fűzfapoétának a Tatai Patara Török kori Történelmi Fesztiválon elmondott beszéde és a körülötte kialakult vélt és/vagy valós diplomáciai botrány fölött szívesen átsiklottunk volna.

Viszont miután Kálmán Olga volt oly kedves és meghívta tegnap esti műsorába, – magyarázná el, hogy amennyiben ő írta azt a beszédet, amit a szájával elmondott, vajon tényleg a megfelelő hely és időpont volt ez arra, hogy a nagyon magyar és nagyon keresztény értékek melletti kiállás jegyében áthallásos migránsozással nyakon öntött ünnepi előadásában földbe döngölje a törököket – lehetetlen kihagyni a témát.

Előzmény: L. Simon azon a kilencedik alkalommal megrendezett hagyományőrző fesztiválon böffentette el magát, amely az 1597. május 23-ai tatai ostromnak állít emléket. Amikor is gróf Pálffy Miklós, a császári-királyi seregek vezére visszafoglalta a tatai várat a törököktől. Ennek a dicsőséges eseménynek az emlékére-örömére minden évben eldurran a patara, azaz Pálffy kapitány petárdája a tatai vár kapujában, a magyar katonák elkergetik a törököket, majd jó hangulatban, együtt mulatoznak tovább a várárokban. Erre idén több mint 400 hazai, cseh, szlovák, lengyel, finn, német, osztrák és olasz hagyományőr, valamint diplomáciai képviseletek jelenlétében került sor.

L. Simon László pedig beszélt, fizikailag inkább felül-, szellemileg-lelkileg egyértelműen alultáplált lénye ugyanis úgy ítélte meg: ennél jobb alkalom mostanában neki sem kínálkozik egy jóízű migránsozásra, vagyis arra, hogy egy közel 420 évvel ezelőtti történelmi eseményt összemosson egy aktuálpolitikai kérdéssel. Azzal az eggyel, ami mostanság még sikerrel tereli a figyelmet a maffia ügyleteiről. Nem szívesen, de ideteszem L. Simon röfögését, mert fontos:

„Sokszor hallani azt a propagandát, hogy az a bizonyos 150 év baráti-rokoni együttélés volt, új szavakat tanultunk, új eszközök használatát sajátítottuk el, új pénzügyi-gazdálkodási kultúrával ismerkedtünk meg. Ez ugyan mind igaz, hiszen az étkezésünk, a mezőgazdaságunk, a kultúránk gyarapodott ezekben az időkben, de ez mégiscsak rabság volt. Megszállás volt. Vallási háború volt, amelyről nem szabad elfeledkeznünk. (…) Idrisz Baba egy olyan vallási vezető volt, aki a keresztény magyarság eltiprását hirdette, aki vallási alapon akarta felszámolni a kereszténységet és megszüntetni a magyar kultúrát. (…) Kötelességünk, szent küldetésünk a magyar európai keresztény örökség továbbvitele. Ez megmaradásunk záloga, ami garantálhatja, hogy itt sok száz év múlva ugyanúgy magyarok fognak élni, mint az elmúlt ezer évben.”

Kálmán Olga műsorában L. Simon nem határolódott el korábbi suttyó megszólalásától, nem is próbálta fitneszedző feleségére fogni, hogy ő írta a szöveget, hanem nyomta tovább a hozzá intézett kérdések képtelensége felett értetlenkedő, kisstílű, kioktató, síkbuta magyarázkodást. A beszédet állítólag ő rögtönözte helyben, ma is elmondaná ugyanúgy, és nagyon sajnálja, hogy sokan nem olvasták az Egri csillagokat, a Szigeti veszedelmet, az Új Zrínyiászt, ahol márpedig le van írva a magyar történelmi igazság. Mert ugye a tatai vár felszabadítása kapcsán kilencedik éve szervezett hagyományőrző rendezvényen, illetve az azt megelőző emeléktábla-koszorúzáson mi másról kellene beszélni, mint a meghívott vendégek őseinek 400 évvel ezelőtti gyalázatos ügyködéseiről.

L. Simon László kulturális örökségvédelmi és kiemelt kulturális beruházásokért felelős államtitkár egyáltalán nem is érti, hogy mi a probléma azzal, amit elmondott. Ott és akkor, amikor elmondta. Mivel nem ő az egyetlen, aki pofázás után sem hajlandó gondolkodni, elmagyarázom. Senkinek nem javaslom, hogy úgy értelmezze: Orbán Viktor tömeggyilkos barátját és illiberális példaképét, Erdogan elvtársat szeretném a védelmembe venni.

Én a magam részéről, vagy bárki, akinek akárcsak homályos fogalmai vannak a magyar történelemről, soha nem vitatná, hogy a török hódoltság nem egy sétagalopp, egy májusi madárcsicsergős kirándulás, vagy egy önfeledt fáklyás menet volt. Senki nem próbálta relativizálni azt a 150 évet (végre nem az elmúlt nyolc év), senki nem állította, hogy a törökök barátkozni jöttek ide. Mindenki tisztában van vele: emberek tízezreit hurcolták el/meg, pusztították el.

Aki L. Simonnal szemben viszont nem csupán az Egri csillagok lapjain keresztül ismerkedett a magyar történelemmel, az a török megszállás tagadhatatlan pusztításai ellenére is tudja, hogy ezzel összefüggésben vallásháborúról és a kereszténység vallási alapú elpusztításáról beszélni erős csúsztatás és legfeljebb az olyan idióták képesek rá, akik olykor saját törvénykezdeményezésük tartalmával sincsenek képben. (Lásd L. Simon és reklámadó.)

Úgy tudom, a törökök nem akarták megtéríteni a keresztényeket mégpedig egy igen pragmatikus megfontolásból. A gyaurok ugyanis magasabb adót fizettek, mint az igazhitűek. Más szavakkal az Oszmán Birodalom érdekeivel kvázi szembement a(z) (vallási) asszimiláció, ugyanakkor élek a gyanúperrel, hogy 150 év alatt – ha tényleg ez lett volna a cél – simán tető alá hozták volna.

Intellektuális kapacitása szempontjából a Kósa Lajosnál és Németh Szilárdnál egy szinttel feljebb vegetáló L. Simon ócska, hányingerkeltő, agresszív és sértő dumával bizonyította (Kálmán Olga műsorában zsinórban másodszor), hogy nem elég, hogy tudatlan, de legalább gusztustalan is. Ez nem egy történelmi konferencia volt, ahol igazság-beszédeket szoktak mondani. Egy hagyományőrző rendezvénynek szerintem nem az évszázados konfliktusokra hivatkozó mesterséges uszításban és diadalittas mellveregetésben kellene testet öltenie, ahol frusztrált, hataloméhes politikusok történelmi dimenzióban méricskélik a nemiszervüket és igazítják a történelmi eseményeket a kormány napi politikájához.

Hol volt L. Simon, amikor tavaly februárban Putyin elvtárs 1956-ot ellenforradalomnak nevező, frissen felújított emlékhelyet koszorúzott meg Budapesten? Akkor miért nem kérte ki magának, miért nem tartotta fontosnak rendet rakni a fejekben? Miért nem tiltakozott a szovjet megszállás ellen, a tömegével megerőszakolt nők, az elhurcolt és meggyilkolt emberek örököseinek nevében? Legközelebb majd egy holokauszt megemlékezésen fog sorosozni? Esetleg ünnepélyesen feleleveníti a tiszaeszlári vérvádat is? Mert hiszen zsidókról van szó, nem? Hát akkor beszélni kell ezekről a történelmi tényekről.

Amit L. Simon idomított fajkeresztény soha a büdös életben nem fog megérteni: hogy mindennek megvan a helye és az ideje. Hogy ha valahova vendégként meghívnak ebédre és felkérnek, hogy valamilyen oknál fogva pohárköszöntőt tartsak, akkor nem küldöm el a kurva anyjába az asztaltársaság felét és nem is kezdek beleköpködni az ételükbe. Civilizált helyeken ez így megy. Mert civilizált helyeken, ahol L. Simon László az ország vezetésének közelébe sem kerülhetne, az effajta közös megemlékezések értelme nem a 400 évvel ezelőtti sérelmek egymás pofájába tolása, hanem (kulturális) hidak építése, a levont konzekvenciákon alapuló kölcsönös tisztelet megadása a jövőbeli konfliktusok elkerülése érdekében.

Aki fröcsögni ment Tatára, mint L. Simon, annak nyilván más céljai voltak ezzel a történelmi igazságbeszéddel. Mégpedig az aktuális ellenséggel kapcsolatos uszítás. Valahogy így lett Erdogan illiberális mintaállamából a magyarság keresztényi gyökereinek gyilkosa. Mert olyan nem lehet, hogy a Fidesz csak egyszer ne gyűlölködésre és kampányra használjon bármilyen eseményt, ahol akárhányadrendű képviselőjének szót adnak. Igen, így forog az a narancsárga köpeny a földhözragadt napi politikai érdek függvényében. Régebben az 1956-os megemlékezések az orosz elnyomásról szóltak, ma már a Brüsszel elleni szabadságharc szinonímájává váltak.

L. Simon pedig ideáltípusa ennek az álszenteskedő, kereszténynek látszó, köpönyeget naponta cserélő, korrupt, hataloméhes csürhének, az államtitkárba csomagolt, botrányos ügyletekkel kapcsolatba hozható dilettáns szarházinak. Aki egyúttal sunnyogva kitért minden válasz elől, ami zsírosodó családi költségvetésére és vagyonára vonatkozott. Azt se érti, azzal mi a baj. Remélem majd eljön az idő, amikor már a kutyát nem fogja érdekelni az értetlenkedése.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!