Nem strómanság, nem korrupció: a nemzeti geciség új szintje

Mészáros Lölö, a nemzeti kincs (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd) Mészáros Lölö, a nemzeti kincs (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

Rájöttem, hogy van nekem Mészáros Lőrinc nemzeti mangalicaszerelővel egy közös tulajdonságom: nem érezzük magunkat oligarchának. Minden másban nem hasonlítunk egymásra. És ahogy én nem hasonlítok semmiben sem Mészáros Lőrincre, úgy egyetlen kipirosodott orcájú, vagy lilahajú, vagy családi hagyományból kormánypárti szavazó sem hasonlít erre a szerencse-jóisten-tehetség-Orbán jóvoltából sikeres nemzet nagyjára.

Merthogy adott a Szilvásváradi Lovarda és Ménesbirtok, így, csupa nagybetűvel, amelynek felépítésére tavaly decemberben írtak ki pályázatot és eredetileg 4,6 milliárd forintra becsülték a költségeit. Végül 6 milliárd lett belőle és szerencse vagy jóisten, nem tudom, de az a konzorcium végzi a munkálatokat, amelynek tagja Mészáros cége is. Arról a Mészáros Lőrincről van szó, aki saját bevallása szerint keményen megküzd és megharcol  minden egyes munkáért. De sikerült? Igen, neki sikerült.

Tavaly Mészáros és Mészáros című cége összesen 20 milliárd 741 millió forint bevételt ért el. A két tulajdonosa, Mészáros és felesége 3, 5 milliárd forint osztalékot vett ki a cégből. Ez azt jelenti az RTL Klub szerint és mindenki szerint, aki tud számolni, hogy ez a drága emberpár Orbán és felesége minden egyes kibaszott nap 9 millió 589 ezer forintot keresett egyetlen céggel. Közben a dolgozók pénzére átlagosan havi bruttó 283 ezer forintot költöttek.

Dübörögnek a Mészáros-sikerek, szó se róla: míg a fülkeforradalom évében (2010) mindössze 853,8 millió forintot sikerült ezzel a céggel összekapargatni, tavaly már a 20 milliárdos bevétel is inkább a 21 milliárdhoz volt közel. Ez pedig 5 év alatt 24-szeres növekedést jelent. Úgy, hogy ezen a cégen kívül még több mint húsz vállalkozása van ennek a reneszánsz aranyembernek. Mivel azt nem tudjuk, hogy ezekkel mennyit keresett tavaly, nézzük meg, hogyan alakult a Mészáros és Mészáros cég árbevételeinek története:

  • 2007: 1, 766 millió
  • 2008: 100, 4 millió
  • 2009: 995, 7 millió
  • 2010: 853, 8 millió
  • 2011: 2196, 8 millió (2,1 milliárd)
  • 2012: 4604, 5 millió (4, 6 milliárd)
  • 2013: 9717 millió (9, 7 milliárd)
  • 2014: 9800 millió (9,8 milliárd)
  • 2015: 20000, 7 millió (20,7 milliárd)

Ha valaki tud nekem mutatni bárhol a világon ilyen típusú, exponenciális, piaci viszonyokban mérhető fejlődést, akkor megeszem a sapkámat. Pedig még mindig vannak, akik nem érzik, hogy Mészáros csodával határos gazdagodásának árnyékos oldalán élve nyúzzák meg és szalámizzák fel a népet, íme:

Forrás: orbanviktor.tumblr.com 

Akkor számoljunk, ha már a millióknak indult milliárdokká nőtt tételek nem az átlagember tudatához vannak mérve. Ha Mészáros Lőrinc 1 nap alatt 9 500 000 forintot keres, akkor egy átlagos nyolc órás munkanap minden egyes munkával töltött órájában (csak az egyértelműség kedvéért, nem azért, mert azt feltételezném, hogy ennyit dolgozna) 1 187 500 forintot keres  és talál, azaz percenként majdnem 20 ezret tesz zsebre. És ez csak az, amiről tudunk.

Nagy bajban lennénk, ha nem lenne ilyen sikeres nagyvállalkozó a környékünkön. Úgyhogy inkább örülünk a sikerének, mi, akik ott élünk és nem pedig irigyeljük. (Orbán Viktor)

Na most a cinikus, tetves, irigy kurva életbe is, tisztelt Orbán és adófizető fideszes hívők! Hát mégis ki ez a senkiházi és hogy a büdös francban került a közpénzes vályú közelébe? Ki ez az ember, azon kívül, hogy ki az a Habony Árpád? Mennyire kell ostobának, igénytelennek és örök vesztesnek lenni ahhoz, hogy bárki, aki ebben az országban dolgozik, adót fizet és egyik napról a másikra kínlódva éli az életét, elégedetten bólogasson egy ilyen hírre és megmagyarázza magának és mindenki másnak, hogy milyen csodálatos magyar siker ez?

Ennek a három mondatot egymás mellé rakni nem tudó, kisírt szemű mangalicaszerelőnek egy évente alig 2 millió nyereséget termelő vállalkozása volt, mint sokan másoknak. Ez a félanalfabéta ma naponta keresi meg a négy-ötszörösét annak, amit 9 évvel ezelőtt 365 nap alatt. Kizárólag állami megrendelésekből, közpénzből.

A te pénzedből, naív magyar! Azért fizetsz adót és 27%-os rekord ÁFÁ-t, hogy a túlárazott luxusépítkezéseken isteni szerencsével mindig nyertes Mészáros és Mészáros ellophassa a pénzedet. Hogy annyit keressen percenként, mint te 5 nap alatt, vagy amennyiből mások akár fél hónapot is ki kell húzzanak zsíros kenyéren. Azért, hogy minden nap más luxusautóba ülhessen a trágyás gumicsizmájával és azért is, hogy ahelyett hogy szervízbe vigye az éppen aktuális terepjáróját, inkább másikat vehessen. Azért, hogy annyi pénzt harácsoljon össze egy év alatt, amennyit te 23 élet alatt sem lennél képes. Azért, hogy közben a kórházi fertőzések és a végtelenített várólisták egészégesen tizedeljék a lakosságot, legalább ne legyen baj velük.

Nem strómanság ez, nem korrupció ez, hanem egy észbontó, a nemzeti geciség korábban teljesen elképzelhetetlennek hitt új szintje. Ahol a műveletlen, tanulással semmiképpen nem megvádolható tsz-elnök-helyettes beleröhöghet a pofájába a többdiplomás, több nyelven beszélő, megélhetésileg kényszerből több munkahelyen dolgozó magyarnak is. Nem egynek. A legtöbbnek. Szégyen és gyalázat!

És nem elsősorban az az elkeserítő, hogy naponta közel 10 millió forint hull az ölébe, hanem az, hogy ebből egy vas nem megy fejlesztésekre, innovációra (mi franc az? a szó sem magyar), beruházásokra, jövőépítésre. Mert ez a kitartott, felbérelt miniszterelnöki nyúlvány osztalékként veszi ki és teszi zsebre, vagy adja tovább, vagy osztja vissza a nettó nyereséget a holdudvarnak. Azért tragédia mindez, mert ezek a pénzek nem kerülnek vissza a gazdaságba, nem teremtenek új munkahelyeket, hanem hatalmasék különbejáratú, telhetetlen napi öröméhségét lakatják jól.

Bár a napi cinizmusmérő már régen kiakadt, az utcák üresek. Pedig a népirtásnak rengeteg formája van és lehet, hogy a Dalmák és az Erikák nem tudnak róla, ez az egyik formája neki. Nem irigység ez, naív magyar testvéreim, hanem mély elkeseredés.