December 12,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Esetleg egy kis béremelést ne harcoljanak ki az impotens, inkompetens, szervilis, beszari és ostoba vezetőknek?

Most jött el a pillanat, amikor a megvilágosodás fénye betöltötte kicsiny hazánk minden zegét és zugát, főleg és plánehogy a szakszervezeti vezetők agytekervényei fényesedtek ki nagy mértékben.

A Magyar Szakszervezeti Szövetség vitafórumot tartott, ahol elhangzott az évszázad nagy felfedezése, mégpedig Gallóné ajakáról:

A rendszerváltozás óta egyetlen kormány sem akart erős szakszervezeteket, és ennek érdekében mindent meg is tettek.

Nemár! Tényleg? Meglepetésem van. A világon nincs olyan kormány, amelyik erős szakszervezetet akar. Sehol. Ugyanis a szakszervezetek feladata nem más, mint a munkavállalók érdekeinek védelme a munkáltató és/vagy a kormány ellenében.

Az van, drága, okos szakszervezeti vezető urak, hölgyek és elvtársak, hogy a szakszervezetek és kormányok egy halom dologban ellenérdekelt felek. Normális esetben. Nem normális esetben meg a kormány által fizetett kitartottak.

Akkor mit tetszettek csinálni, amikor a kormány volt szíves maga alá gyűrni a szakszervezeteket? Akkor miért nem verték az asztalt, amikor egyszercsak kormányzati forrásból kezdték kapni a fizetésüket? Akkor miért nem vitték az utcára az embereket, amikor a kormány átírta a Munka Törvénykönyvét? Amikor korlátozták a sztrájkjogot?

Gallóné elsírta, hogy mi szép is volt, amikor 1995-ben nyolcvanezer pedagógus vonult az utcára, majd a tanárok 96 százaléka sztrájkolt, és az akkori kormányt meghátrálásra kényszerítették, de most bezzeg! Tényleg, de most bezzeg. Ezek szerint a Horn-kormány idején jóval erősebb volt a szakszervezeti mozgalom, mint most. Bár emlékeim szerint akkor is volt néhány sztájk, amikor Orbánék ellenzékben kavarták a sz…akszervezeteket.

Fontos szakszervezeti jogosítványokat vettek el, ráadásul az érdekegyeztetés rendszere sem működik megfelelően – panaszolják egymásnak a vezetők. A legszebb – esküszöm, sírva röhögtem – hogy Gallóné szerint az a legnagyobb baj, hogy az emberek nem tudatos munkavállalók. Eszem f*szom megáll! Hát akkor ezek szerint a tagságnak kellene önmagukat megszervezni, majd kiállni a szakszervezeti vezetőkért? Esetleg egy kis béremelést ne harcoljanak ki az impotens, inkompetens, szervilis, beszari és ostoba vezetőknek? Ha már úgyis ott vannak.

Elsírták a szakszervezeti szakik egymás vállán még azt is, hogy rohadtul alacsonyak a bérek, de ez talán majd változni fog, mert egyre kevesebb a munkaerő és ezért a munkáltatók kénytelenek lesznek emelni. Hát, ha csak így nem. Mert ugye a szakszervezetek mindent ki tudnak harcolni, csak a munkavállalók jogait és a normális béreket nem, de nem érdekes, mert az egyre silányabb oktatás és a kivándorló tömegek ki fogják kényszeríteni az emelést. Édes jó istenem!

Én már szinte mindent értek, csak azt nem, hogy a tagság miért nem zavarja el a büdös francba ezeket az embereket és miért nem választ helyettük olyan vezetőket, akik képesek felismerni, hogy mi a dolguk és teszik is azt.

Mert ameddig ezek a semmire nem való vezérek rágicsálják a gittet és felveszik egy melós fizetésének szoksorosát, addig ebből nem lesz sem szakszervezet, sem érdekképviselet, sem semmi. Csak az, ami eddig is volt. Egy kalap szahara.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.