Esetleg egy kis béremelést ne harcoljanak ki az impotens, inkompetens, szervilis, beszari és ostoba vezetőknek?

MTI Fotó: Szigetváry Zsolt MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Most jött el a pillanat, amikor a megvilágosodás fénye betöltötte kicsiny hazánk minden zegét és zugát, főleg és plánehogy a szakszervezeti vezetők agytekervényei fényesedtek ki nagy mértékben.

A Magyar Szakszervezeti Szövetség vitafórumot tartott, ahol elhangzott az évszázad nagy felfedezése, mégpedig Gallóné ajakáról:

A rendszerváltozás óta egyetlen kormány sem akart erős szakszervezeteket, és ennek érdekében mindent meg is tettek.

Nemár! Tényleg? Meglepetésem van. A világon nincs olyan kormány, amelyik erős szakszervezetet akar. Sehol. Ugyanis a szakszervezetek feladata nem más, mint a munkavállalók érdekeinek védelme a munkáltató és/vagy a kormány ellenében.

Az van, drága, okos szakszervezeti vezető urak, hölgyek és elvtársak, hogy a szakszervezetek és kormányok egy halom dologban ellenérdekelt felek. Normális esetben. Nem normális esetben meg a kormány által fizetett kitartottak.

Akkor mit tetszettek csinálni, amikor a kormány volt szíves maga alá gyűrni a szakszervezeteket? Akkor miért nem verték az asztalt, amikor egyszercsak kormányzati forrásból kezdték kapni a fizetésüket? Akkor miért nem vitték az utcára az embereket, amikor a kormány átírta a Munka Törvénykönyvét? Amikor korlátozták a sztrájkjogot?

Gallóné elsírta, hogy mi szép is volt, amikor 1995-ben nyolcvanezer pedagógus vonult az utcára, majd a tanárok 96 százaléka sztrájkolt, és az akkori kormányt meghátrálásra kényszerítették, de most bezzeg! Tényleg, de most bezzeg. Ezek szerint a Horn-kormány idején jóval erősebb volt a szakszervezeti mozgalom, mint most. Bár emlékeim szerint akkor is volt néhány sztájk, amikor Orbánék ellenzékben kavarták a sz…akszervezeteket.

Fontos szakszervezeti jogosítványokat vettek el, ráadásul az érdekegyeztetés rendszere sem működik megfelelően – panaszolják egymásnak a vezetők. A legszebb – esküszöm, sírva röhögtem – hogy Gallóné szerint az a legnagyobb baj, hogy az emberek nem tudatos munkavállalók. Eszem f*szom megáll! Hát akkor ezek szerint a tagságnak kellene önmagukat megszervezni, majd kiállni a szakszervezeti vezetőkért? Esetleg egy kis béremelést ne harcoljanak ki az impotens, inkompetens, szervilis, beszari és ostoba vezetőknek? Ha már úgyis ott vannak.

Elsírták a szakszervezeti szakik egymás vállán még azt is, hogy rohadtul alacsonyak a bérek, de ez talán majd változni fog, mert egyre kevesebb a munkaerő és ezért a munkáltatók kénytelenek lesznek emelni. Hát, ha csak így nem. Mert ugye a szakszervezetek mindent ki tudnak harcolni, csak a munkavállalók jogait és a normális béreket nem, de nem érdekes, mert az egyre silányabb oktatás és a kivándorló tömegek ki fogják kényszeríteni az emelést. Édes jó istenem!

Én már szinte mindent értek, csak azt nem, hogy a tagság miért nem zavarja el a büdös francba ezeket az embereket és miért nem választ helyettük olyan vezetőket, akik képesek felismerni, hogy mi a dolguk és teszik is azt.

Mert ameddig ezek a semmire nem való vezérek rágicsálják a gittet és felveszik egy melós fizetésének szoksorosát, addig ebből nem lesz sem szakszervezet, sem érdekképviselet, sem semmi. Csak az, ami eddig is volt. Egy kalap szahara.