Április 26,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Schiffer András, hiányozni fogsz! A Fidesznek

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Arra ébredtem ma, hogy miután két napja Vona Gábor indokolatlanul diadalittasan átszervezte a pártját és zenekarát, azaz szimbolikus ellenszavazatok mellett azok kerültek mellé az elnökségbe, akiket akart, illetve bokros – választásokat megelőző – teendőire hivatkozva lemondott a frakcióvezetésről, Schiffer András bácsi is bedobta a törülközőt.

Bejelentette, hogy kiszáll a politikából. Nagyívű exkluzív interjúban mesélte el, hogy lemond az LMP társelnökségéről (holnaptól) és augusztus 31-gyel visszaadja parlamenti mandátumát is. Úgy véli a napi daráló, a parlamenti „szarszippantás” megmérgezte az ő mimózalelkét (nem ő mondta a mimózalelket, hanem én) és hát be kellett látnia, hogy az LMP-nek nem jött be az áttörés. Ez azért lehet, mert – jelzem, önkritikát egyetlen mondat erejéig nem sikerült beleszőnie a válaszokba – a párt körül nincs meg az a szellemi erőtér, amely ezt lehetővé tenné. Következésképpen a jövőben ennek felépítésén dolgozna és valószínűleg egy alapítványt fog létrehozni e célból. A pártnak tagja marad, ellenben nem lesz alkotmánybíró és a 2018-as választásokon sem indul.

Mondhatnám, hogy soha nem bírtam ezt az embert, de ennek semmi köze nincs és nem is lehet a témához, a történés értelmezéséhez meg végképp. Annak igen, hogy bár az interjú során végig cáfolni igyekszik, Schiffer András az én olvasatomban most értette meg – és ez a keserűség akkor is átjön minden szaván, ha közben toporzékolva kéri ki magának az ellenkezőjét -, hogy bár sikerült megosztania, szétvernie, majd újraépítenie a pártját, sehogyan sem sikerült a hatalom közelébe kapaszkodnia. Megmaradt egy marginális senkinek. Az LMP soha nem lesz senkinek a váltópártja és valójában a politika sem lehet más. Az, hogy ebben Schiffer Andrásnak mekkora szerepe volt az elmúlt években, azt valószínűleg Schiffer András nem értette meg.

Szóval az az ember, aki mindent elkövetett azért, hogy a magyarországi pártfejlődés klasszikus útját bejáró (civil mozgalomból légüres térbe került törpepárt) LMP-t Schiffer András jelentse egyszemélyben, ahogyan a Fideszt Orbán Viktor jelenti, valójában nem hagyott túl sok választási lehetőséget magának. Pártjának még annyit sem. Nem véletlen, hogy az LMP egyébként tehetséges szakemberei (Sallai, Hadházy, Szél) sem tudtak igazán kinőni az árnyékából. De az sem áll távol a valóságtól, hogy Schiffer András országos ismertsége is valahol a béka feneke alatt lehet. Egy viszonylag friss, azaz áprilisi felmérés szerint a politikusok népszerűségi listájának első tíz helyéből hármat ellenzéki politikus foglal el és ezek közül egyik sem Schiffer: Szél Bernadett, Karácsony Gergely (ex-LMP) és Vona Gábor.

Azt gondolom, hogy 2010 óta Schiffernek rengeteg ideje lett volna szellemi erőteret építeni pártja köré és végképp nem értem, hogy ha ez hat évig nem ment, most mitől fog működni. Schiffer András erkölcsi alapokra helyezett visszavonulása az idealista, összeférhetetlen, politikusnak alkalmatlan, egyebek mellett jóképességű jogász értetlenkedő és nevetséges picsogása afölött, hogy aki szarral dobálózik, az ő maga is sáros lesz. Nahát. Schiffer visszavonulásával együtt sem érti, hogy háborúban nem gyerekeket simogatunk, hanem tankokat építünk, nem virágot ültetünk, hanem fegyverkezünk. Nyilván szimbolikus értelemben.

Ellentmondásos, hogy az az ember, aki állítólag pontosan érti, miről szól ez az önkényuralmi rendszer, amely őt is megmérgezte, amely a többi mellett teljesen kiüresítette az érdemi parlamenti vitát, különutas, jobbra és balra egyaránt köpködő politikájától remélt áttörést. Aki nem akarja Orbán kitartott álellenzékének szerepét játszani (és Schiffer azt állítja, hogy nem akarja), az egyértelmű helyzetekben egyenesen beszél és nem maszatol. Az nem játssza el a száj szerepét a baloldal és kiemelten Gyurcsány Ferenc karaktergyilkolásában, amikor a hang Orbán Viktoré és a komplett Fideszé.

Márpedig az elmúlt években nem ritkán volt az az érzésem, hogy a nemzetközi nagytőke aljas támadásaitól rettegő Schiffer, aki a GMOmentességet és a szabadpiaci fundmentalistázást tolta ezerrel miközben elszabadult féldiktatúra épült körülötte és a mélyszegénység a tetőfokára hágott, tulajdonképpen a Fidesz szatellit-pártjává emelte vagy züllesztette az LMP-t. Amikor a választási csalás árnyékában próbál leválthatatlanságra és örök életre szert tenni az állampárt, akkor nem az van, hogy Schiffer András nekiáll gyurcsányozni és elmagyarázza, hogy miért vállalhatatlan az ellenzéki összefogás. Vagy ha az van, hogy 2009-ben aggódó állampolgárként feljelentést teszünk Sukoró-ügyben, akkor 2010 után is feljelentést teszünk minden egyes olyan ügyben (igaz, Tiborcz közbeszerzései ügyében például ismeretlen tettes ellen tett feljelentést az LMP), ami azóta tartósan leépíti a magyar jogállamot. Hol volt Schiffer András következetessége, ami alapján most azt tudnánk mondani, hogy ez egy tökös, fasza csávó, aki soha nem nem adta fel az elveit és sokakkal ellentétben nem fáj neki lemondani a havi 850 ezres tiszteletdíjról sem?

Sehol nincs az az ember. Csak az ideológiai nyavalygás nyolcadrangú szellemi erőterek kiépítéséről. A pragmatikus, jóhiszemű politizálást nem Schiffer Andrásról mintázták. A szürke, jelentéktelen, keresztbe tett lábú, máskor primadonna-hisztikre emlékeztető, mindenkit válogatás nélkül szájba szaró, a Gyurcsány-féle pusztítást az Orbán-féle bűnszövetkezetben elkövetett szabadrablással közös nevezőre hozó moralizálást viszont igen. Meg a messianisztikus, álmodozó balfácánt, a cinikusan taktikázó karrieristát, aki pártja vélt és soha valóra nem vált hosszútávú érdekeire hivatkozva gátolta meg a Fidesszel szembeni politikai alternatívák kiépülését.

Az a nagy büdös igazság, hogy a Schiffer-féle szellemiséggel és értékrenddel feldíszített LMP-nek, a jelen politikai viszonyok között csak ez a súlytalan, marginális szerep juthatott. Zsákutca. Most ebből száll ki nyugodt lelkiismerettel, leporolva a gatyáját Schiffer és még azt sem ciki neki hozzátenni: Ebben az országban egy nyűves általános sztrájk nem volt a rendszerváltozás óta! De nyilván ő erről egyáltalán nem tehet.

Mint ahogy bizonyára arról sem tehet, sőt ott sem volt – és talán ez a legfontosabb -, hogy a jobbikos Gaudi Nagy Tamással folytatott jogászkodó parlamenti viták visszasírása mellett (igen, bizonyos értelemben Schiffernek szerepe volt abban, hogy szalonképessé vált a Jobbik, amellyel karöltve nemrég még a Fidesz terrorveszélyhelyzetének alkotmányba fércelési kísérleteihez is asszisztált) éveken át keményen résztvett abban, hogy bármilyen halovány ellenzéki összefogási kísérletre ráhányja a felszippantott fekáliát. Amitől most így utólag mérgezést kapott. Gyönyörű hattyúdal egy olyan embertől, aki pontosan látta, mit művel a Fidesz, de mindig volt egy kis energiája belesimulni a kormánypárti fröcsögésbe, amikor az ellenzéket, a baloldalt ostorozni kellett.

És hogy mi a lényeg? Könnyes szemmel veszünk búcsút egy kiváló szónoktól, egy izgága, sértődékeny, bukott politikustól, akinek – mások mellett – elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy négy éve zátonyra futott bármiféle ellenzéki összefogás. Akinek szerintem soha nem lehet megbocsátani, hogy a moralitásba csomagolt, opportunista taktikázás szellemében elmagyarázta, hogy ennek az országnak Orbán jobb választás, mint Bajnai. Aki semmit nem hagyott maga mögött, csak egy orientációját vesztett, ellenzékinek csúfolt törpepártot, amely szintén megbocsáthatatlanul sokszor kéznél volt (ha nem másként, Schiffer hangján keresztül), amikor a Fidesz alá kellett muzsikálni.

Ennek tudatában kijelenthetjük: Schiffer András, hiányozni fogsz! A Fidesznek.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.