December 16,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Pintér Sándor fél kézzel megszüntette a korrupciót

A Nemzetbiztonsági Bizottság meghallgatta Pintér Sándort. A meghallgatás pontosan az, aminek hangzik. Pintér beszélt amiről akart, a bizottság pedig hallgatott. Így szert tettek egy csomó információra a rendőrök fizetésével kapcsolatban, valamint megtudták, hogy Pintér saját kezűleg megszüntette a korrupciót.

Nyugi, nem mindenhol, hanem a közutakon. Máshol azért nem kellett megszüntetni, mert gyakorlatilag nincsen. Ismeretlen fogalom lett mára, kizárólag csak a szocik csinálták az elmúlthatév előtti elmúltnyolcévben. A mostani politikusok, de a kormánypárti politikusok kiemelten azt sem tudják, mit jelent ez a kifejezés. Az ellenzékieknél elő szokott ma is fordulni, főleg azoknál, akik valami kínos kérdést merészelnek feltenni a kormány valamelyik tagjának.

Amúgy a korrupció elveszítette bűncselekmény-jellegét, mióta törvényesen beemelték a kormányzati kötelezettségek közé. Azóta nincs semmi baj azzal, ha a rokon-barát-pereputty a közpénzekben turkál könyékig, mert végső soron ez közérdek. Ugyanis ők akár genetikailag, akár kézrátétel útján olyan hihetetlen rátermettségre és tehetségre tettek szert, ami szinte kizárólag őket teszi alkalmassá a közpénzek és uniós források elköltésére. Értjük? Értjük.

Azt is mondta Pintér Sándor, hogy nincs olyan ember, akit törvényesen le ne lehetne hallgatni. Ezért mondjuk kár volt fáradoznia a bizottság előtti megjelenéssel, mert elég nyilvánvalóan igaza van. Törvényesen hogy a túróban ne lehetne lehallgatni valakit? A kérdés csak az, hogy mennyire törvényes egy törvény. Vagy több.

De a törvény, az törvény. Pintér meg Pintér. Tehát ugyan ő is hallott arról, hogy Lázár János hallott arról, hogy megfigyelik Magyarországon a civil szervezeteket, de mivel ez hadititok, nyilván nem beszél róla. Mármint a megfigyelésről, ami szigorúan titkos. Na nem baj, majd akkor én. Engem nem köt a titoktartási kötelezettség, merthogy nem vagyok titokgazda. Azt tudom, amit bárki más.

Például azt, hogy Lázár János a küszöbig sem jutna el olyan épületben, ahol a becsület és a gerincesség alapfeltétele a belépésnek. Jó, Pintér se és hirtelen az egy ujjamon meg tudnám számolni, hogy hány kormánytag igen, de maradjunk Hódmezővásárhely neves szülötténél, a lányos anyukák álmánál, aki annyit se ér, amennyije van, de azt is megpróbálja letagadni.

Ha már titkosszolgálat, civil szervezetek megfigyelése és hasonlóan demokratikus ügyek heverésznek az alaptákolmány Kerényi Imréről elnevezett kurvadrága asztalán, csacsogjunk egy kicsit a közelmúltról.

Emlékeim szerint személyesen Lázár János volt az a politikusnak a legjobb indulattal sem nevezhető illető, aki két trágyás lábbal állt bele az Ökotárs alapítványba, fenyegetőzött, rágalmazott, mocskolódott teli tüdőből. Végül minden létező hatóság megállapította, hogy az Ökotárs szabályosan gazdálkodott. Én a magam részéről azóta sem hallottam Lázár Jánostól egy halk bocsánatkérést sem. Jó, tudom. Tapló. De akkor is! Micsoda becsülete van az olyan figurának, aki rágalmaz vezető politikusként, majd elsunnyog és annyi korrektség nincs benne, hogy egy bocsit kipréseljen magából? Vagy sikerült megkaparintani a Norvég Civil Alap pénzeit és tovább nem érdekes?

Mindez csak arról jutott eszembe, hogy Pintér Sándor olajozottan működő miniszter szerint minden nagyon rendben van és a törvényeknek megfelelően figyelnek meg, hallgatnak le és gyakorlatilag csinálnak, amit csak akarnak. Eddig is, ezután is. Közben néha bizottságosat játszanak, hogy úgy tűnjön, itt még nyomokban demokráciát és jogállamiságot tartalmazó ország van.

Pedig nem.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.