Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mi fizetjük a kormány ingyenebédjét

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem vagyok ugyan híve a kampányszerű ünneplésnek – legyen szó anyáknapjáról, vagy gyermeknapról – de azért amit a kormány ebben az ügyben (is) művel, az bőven túl van a hányinger-küszöbömön. Ha máskor nem is, legalább ezen a napon befoghatták volna és ha valamikor, akkor legalább a gyermeknapon távol tarthatták volna magukat a migráncsozástól és a melldöngető kampánybeszédektől.

Ez nem sikerül nekik.

Ez azonban nem arra inspirálja a kormánymédiát, hogy legalább korrigálni próbáljanak és igyekezzenek elterelni a figyelmet a kormányzati taplóságról, hanem egyrészt igyekeznek megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, másrészt be szeretnék bizonyítani azt, hogy végső soron az ellenzék, külön Gyurcsány Ferenc tehet arról, hogy súlyos gyermekszegénységi mutatókkal büszkélkedhet az Orbán-kormány.

Bizonyára mindegyik közpénzen tartott termék feldolgozta a témát, hiszen vagy egymástól veszik át a cikkeket, vagy központilag kapják meg, miről is kell írni, de nekem a Magyar Idők című micsodában sikerült belefutnom egy ilyen tisztáranyalási-kísérletbe és mivel ezzel indult a hetem, kellő módon fel is bosszantott a cikk.

Kezdetnek sikerült megtudni, hogy a gyermekszegénység és gyermekéhezés valójában nem más, mint a baloldal kampánytémája. A szerző szerint. Szerintem pedig maga a kormány emelte züllesztette kampánytémává azt, ami össztársadalmi probléma. Nem is probléma, hanem tragédia. A kormány és csatolt részei éppen a gyermekeket felhasználva szakított időt a tegnapi napon arra, hogy verdessen egy sort a horpadt mellén, amiért annyira nagyvonalúak, hogy ingyen étkezést biztosítanak a rászorulóknak. Bezzeg a szocik – tették hozzá természetesen – azok csak néhányezer gyermeknek biztosították a rászorultsági alapon járó ingyenes étkezést, ezzel szemben a kormány felemelte az arányt majdnem 90 százalékra!

Először is: az semire nem indok és nem magyarázat, hogy az előző kormány is embertelen módon állt ehhez a kérdéshez. Az egyik rosszat nem menti a másik rossz. Másodszor: jelenleg több a szegénységben élő gyermek, mint a világválság kellős közepén. Pedig akkor sem tett semmit a kormány ennek megfékezésére, de a jelenlegi kormány igen sokat tett azért, hogy az egyébként is nehéz helyzetben lévő gyermekes családok mára a nyomorszintre zuhanjanak. A családi adókedvezménynek nevezett kampányszlogen egyáltalán nem segít az egy gyermeket nevlő családokon, a kétgyermekeseken is alig, de általánosságban elmondható, hogy az egyébként is jó keresettel rendelkező szülők képesek csak kihasználni a gyermekek után járó kedvezményt. A minimálbéren élőknek egyszerűen nincs annyi bevételük, amiből le lehetne vonni a teljes összeget.

Harmadszor: a kormány senkinek nem ad ingyen étkezést, ezért kár mellet döngetni. Mi, adófizetők fizetjük azt az étkezést, ami sem nem ingyenes, sem nem a kormány nagyvonalúságának bizonyítéka. Nincs ingyen ebéd. Soha nem volt, nem is lesz.

Negyedszer: a kormánynak – egyetlen egy kormánynak sem – nem az a feladata, hogy az unortodox gazdaságpolitikának nevezett ámokfutással tönkretegye a gazdaságot, teljes egészében az uniós forrásokra és a külföldi tulajdonú összeszerelő-iparra támaszkodva, mert ezzel olyan mértékben nő a gazdasági kitettségünk, ami tragédiához vezethet bármelyik pillanatban. Nálunk ez történt az elmúlt hat évben, miközben a fejlesztési források egy döntő része nyom nélkül eltűnt, egy másik része pedig az állami korrupció rendszerszintre emelésének következtében néhány baráti nagyvállalkozó markában landolt.

Egyáltalán nem az az ország érdeke, hogy néhány milliárdos család kebelezzen be mindent, teljesen megfojtva ezzel a szabadpiaci versenyt, tönkretéve a pártfüggetlen kis- és középvállalkozásokat, rátelepedve minden létező forrásra. Az sem az ország érdeke, hogy a kormány Róbert bácsit alakítson a nagyszínpadon és üvöltve dícsérje önmagát, mert az egyáltalán nem normális, ha ennyi rászoruló gyermek van ebben a társadalomban.

Az pedig véletlenül sem dolga a kormánynak, hogy a permanens szabadságharc mögé bújtatott, bűnszervezetben elkövetett országlását a gyermekek propagandaszintű előrángatásával és nem kicsit megalázó könyöradomány-jellegű ingyenes étkeztetésével próbálja meg alátámasztani.