Április 20,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Megtanulhatunk faekével szántani

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Miután mindenki túljutott a nagy csodálkozáson, amiért a gazdasági teljesítmény célba vette a bányászbéka boldogabbik felét, a kormány praxisba lendült. Összeültek a szakértők, hogy lendítsenek. Mert a vezér utasításba adta, akkor ők jönnek, felhajtják az Armani zakó ujját és löknek egyet rajtunk.

De lendítés előtt még raportra mentek a főnökhöz, hogy elmagyarázzák neki, miért is sikerült ilyen igen kicsire a szárnyalás, amikor egyébként mindenki elrugaszkodik, valamint lép egyet előre. Amúgy lehetséges, hogy ez volt a baj. Mert ha belegondolunk, egyszerre lendülni felfelé és lépni előre elég bonyolult mutatvány, könnyedén elgáncsolhatja önmagát az ember. Akkor pedig jön a pofáraesés.

Nem tudom, mit magyarázhattak a dühös miniszterelnöknek az illetékesek, de annyira nem bonyolult a dolog, még gazdasági szakembernek sem kell lenni a megértéséhez. Az uniós pénzek nem úgy jöttek, ahogy kellett volna és a külföldi tulajdonú autógyárak belassultak. Mi meg padlót fogtunk.

Valószínűleg lesz ennél jobb, amikor majd kezdődik a nagy kormányzati melldöngetés, illetve nem kezdődik, hanem folytatódik. De döngetéssel, vagy döngetés nélkül, nem jó irányba tartunk, az biztos.

Abban biztos vagyok, hogy máshol sem kisangyalok kerültek és kerülnek a gazdasági és/vagy politikai hatalom csúcsára. De ahol valamennyire is normális gondolkodású, hozzáértő ez a vezetői réteg, ott fejlődik a gazdaság és fejlődik a társadalom. Nem másért, hanem azért, mert további pénzt csak az a gazdaság tud termelni, amelyik működik. Ehhez az kell, hogy visszaforgassanak a nyereségből, beruházzanak a fejlesztésekbe és az kell, hogy egészségesen rétegződjön a társadalom, legyen egy széles polgári réteg. Ugyanis a vásárlóerőt az erős és jó anyagi helyzetben lévő középréteg tudja produkálni, mivel a milliárdosok sem növesztenek tíz gyomrot, hogy fokozzák a fogyasztást. Ők inkább a luxusjavakra költenek, de összességében az, hogy melyik milliárdosnak hány luxusvillája és jachtja van, nem tesz hozzá a gazdaság teljesítményéhez.

Az viszont, ha sok ember képes megfizetni a szolgáltatásokat, tud vásárolni, színházba, koncertre járni, bizony komoly hajtóerőt jelent, hiszen a javak előállítása munkahelyeket teremt, a munkahelyek anyagi biztonságot nyújtanak (már amennyiben nem a megélhetési küszöb alatt vannak a fizetések) és tovább szélesítik a középréteget.

Ezzel szemben nálunk jóformán teljesen sikerült ezt a réteget felszámolni. Van néhány nagyon gazdag, de ez csupán párezer családra igaz. Van egy szélesebb kör, akik közvetlenül hasznot húznak a rokoni, urambátyám elven működő rendszerből. Ők a trafik-, föld- és egyéb mutyik győztesei, a kormánypárthoz ilyen-olyan szálon kötődő tendergyőztesek, beszállítók és egyéb érdekeltek.

A többi – és sajnos ez a túlnyomó többség – a valahogy megélő, a máról-holnapra vergődő és a holnapra gondolni sem merő tömeg. Így és ebből tartós fellendülés nem lesz, mert valódi fejlődés az elmúlt években nem volt, kizárólag visszafejlődés. De az rohamtempóban. Azok a fejlesztési források, amik kézen-közön eltűntek, már soha a büdös életben nem épülhetnek be a gazdaságba. Egyéb forrás pedig nincs, nincs, aki/ami megtermelje.

Most a még meglévő javak államosítása és újraelosztása történik, de hamarosan semmi sem marad, amit el lehetne venni és el lehetne osztani. Akkor majd azok, akik több generációra valót harácsoltak össze, fogják – nem a pénzt, mert az már régen biztonságban van – magukat, elvonulnak békésebb tájakra és élik világukat. Mi pedig nekifoghatunk és megtanulhatunk faekével szántani.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.