Megtanulhatunk faekével szántani

A fotón Orbán Viktor orra alatt Tiborcz István látható. Csányi Sándor, Mészáros Lőrinc és Fazekas Sándor mellett Mészáros Beatrix, Mészáros Lőrinc lánya masírozik MTI Fotó: Koszticsák Szilárd A fotón Orbán Viktor orra alatt Tiborcz István látható. Csányi Sándor, Mészáros Lőrinc és Fazekas Sándor mellett Mészáros Beatrix, Mészáros Lőrinc lánya masírozik MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Miután mindenki túljutott a nagy csodálkozáson, amiért a gazdasági teljesítmény célba vette a bányászbéka boldogabbik felét, a kormány praxisba lendült. Összeültek a szakértők, hogy lendítsenek. Mert a vezér utasításba adta, akkor ők jönnek, felhajtják az Armani zakó ujját és löknek egyet rajtunk.

De lendítés előtt még raportra mentek a főnökhöz, hogy elmagyarázzák neki, miért is sikerült ilyen igen kicsire a szárnyalás, amikor egyébként mindenki elrugaszkodik, valamint lép egyet előre. Amúgy lehetséges, hogy ez volt a baj. Mert ha belegondolunk, egyszerre lendülni felfelé és lépni előre elég bonyolult mutatvány, könnyedén elgáncsolhatja önmagát az ember. Akkor pedig jön a pofáraesés.

Nem tudom, mit magyarázhattak a dühös miniszterelnöknek az illetékesek, de annyira nem bonyolult a dolog, még gazdasági szakembernek sem kell lenni a megértéséhez. Az uniós pénzek nem úgy jöttek, ahogy kellett volna és a külföldi tulajdonú autógyárak belassultak. Mi meg padlót fogtunk.

Valószínűleg lesz ennél jobb, amikor majd kezdődik a nagy kormányzati melldöngetés, illetve nem kezdődik, hanem folytatódik. De döngetéssel, vagy döngetés nélkül, nem jó irányba tartunk, az biztos.

Abban biztos vagyok, hogy máshol sem kisangyalok kerültek és kerülnek a gazdasági és/vagy politikai hatalom csúcsára. De ahol valamennyire is normális gondolkodású, hozzáértő ez a vezetői réteg, ott fejlődik a gazdaság és fejlődik a társadalom. Nem másért, hanem azért, mert további pénzt csak az a gazdaság tud termelni, amelyik működik. Ehhez az kell, hogy visszaforgassanak a nyereségből, beruházzanak a fejlesztésekbe és az kell, hogy egészségesen rétegződjön a társadalom, legyen egy széles polgári réteg. Ugyanis a vásárlóerőt az erős és jó anyagi helyzetben lévő középréteg tudja produkálni, mivel a milliárdosok sem növesztenek tíz gyomrot, hogy fokozzák a fogyasztást. Ők inkább a luxusjavakra költenek, de összességében az, hogy melyik milliárdosnak hány luxusvillája és jachtja van, nem tesz hozzá a gazdaság teljesítményéhez.

Az viszont, ha sok ember képes megfizetni a szolgáltatásokat, tud vásárolni, színházba, koncertre járni, bizony komoly hajtóerőt jelent, hiszen a javak előállítása munkahelyeket teremt, a munkahelyek anyagi biztonságot nyújtanak (már amennyiben nem a megélhetési küszöb alatt vannak a fizetések) és tovább szélesítik a középréteget.

Ezzel szemben nálunk jóformán teljesen sikerült ezt a réteget felszámolni. Van néhány nagyon gazdag, de ez csupán párezer családra igaz. Van egy szélesebb kör, akik közvetlenül hasznot húznak a rokoni, urambátyám elven működő rendszerből. Ők a trafik-, föld- és egyéb mutyik győztesei, a kormánypárthoz ilyen-olyan szálon kötődő tendergyőztesek, beszállítók és egyéb érdekeltek.

A többi – és sajnos ez a túlnyomó többség – a valahogy megélő, a máról-holnapra vergődő és a holnapra gondolni sem merő tömeg. Így és ebből tartós fellendülés nem lesz, mert valódi fejlődés az elmúlt években nem volt, kizárólag visszafejlődés. De az rohamtempóban. Azok a fejlesztési források, amik kézen-közön eltűntek, már soha a büdös életben nem épülhetnek be a gazdaságba. Egyéb forrás pedig nincs, nincs, aki/ami megtermelje.

Most a még meglévő javak államosítása és újraelosztása történik, de hamarosan semmi sem marad, amit el lehetne venni és el lehetne osztani. Akkor majd azok, akik több generációra valót harácsoltak össze, fogják – nem a pénzt, mert az már régen biztonságban van – magukat, elvonulnak békésebb tájakra és élik világukat. Mi pedig nekifoghatunk és megtanulhatunk faekével szántani.