Október 16,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Kormányszóvivők kínjai

Nem lehet túlságosan kellemes feladat mostanában a kormányt képviselni. Pláne a hülyénél hülyébb döntéseket védeni, mert a legtöbb ilyen gyakorlatilag védhetetlen. Ez nem az az eset, amikor egy politikailag egyik irányban elkötelezett ember vitába száll egy másikkal és az egyik így érvel, a másik úgy.

Van, ahol nincsenek érvek. Ilyen a miniszterek elnökének az az ötlete, hogy ő a Várban óhajt dolgozni, vagy bármely egyéb ötlete. Mert csak. Orbán döntött és innentől kezdve minden fegyver-, táska és szóhordozónak az a dolga, hogy megmagyarázza a döntést. Ezt lehet Selmeczi Gabriellásan csinálni, amikor is csak a válasz.

Lehet Kósa Lajosul doorstepelni és semmire sem válaszolni, mert neki azt mondta a Habony Árpi (aki kicsoda is?), hogy ne válaszoljon.

Aztán lehet felugrálni egy vitában, ha elfogytak az érvek, lehet lehajtott fejjel úgy tenni, mintha süket lenne az ember, futva menekülni egy kamera láttán, esetleg kitiltani az újságírókat mindenhonnan, mert ezt is megtehetjük.

Vagy lehet Csepreghy Nándornak lenni és vérciki választ adni arra, hogy most mi a búbánatért kell a főnöknek a Várba költözni? Mert hát a hatalmi ágak szétválasztása, az nagyon fontos és az kizárólag úgy oldaható meg – nyöszörgi szerencsétlen. Én már várom, hogy a hidakat mikor fogják felrobbantani, hogy jobban szét lehessen választani a hatalmi ágakat. Még azt is el tudom képzelni, hogy nem trécselhet együtt nyilvánosan a jövőben Matolcsy György, aki a fejével mozgatja a GDP-t és Polt Péter legfőbb. Legfőbb.

Kovács Zoltánnak is kínos lehet mostanában, már amennyiben. De azért legalább a zárt ajtók, behúzott függönyök mögött csak elpirul néha az ő orcája is, hogy ezt a töméntelen orbitális baromságot szemrebbenés nélkül kell képviselnie. Vagy nem pirul. Nem tudom, nem vagyok képes az ő helyébe (sem) képzelni magam és jól is van ez így. Főleg most, amikor el kell magyarázni, hogy a csökkenés az valójában növekedés, az Unió azért indítja sorra a kötelezettségszegési eljárásokat, mert aljas népség, ráadásul minden létező és nem létező helyen ott áll egy Soros György és veri az aktuális feleségét. Bár én nem tudom, hogy Soros veri-e az asszonyt, de amennyiben igen, akkor szakadjon le a keze. Tőből.

Ettől függetlenül igen kínos Lázár János nem igazán átgondolt kijelentése, miszerint a titkosszolgálatok megfigyelik a civil szervezeteket. Ugyanis a civil szervezetek honlapján ott szerepelnek a támogatók, köztük a Soros-alapítvány is, tehát nem kell dzsémszbond hozzá, hogy felderítse az ember. Ezzel szemben rendkívül nyugtalanító a tudat, hogy titkosügynökök lappanghatnak a függöny mögött, akik a kormánynak jelentenek. Akkor is nyugtalanító, ha személyesen Kovács Zoltán nyugtatgat engem, hogy igazából csak azokat a civil szervezeteket figyelik meg titkosék, amely civil szervezetek a magyar jogszabályokat megszegve segítik a migráncsokat. Mert egyrészt honnan tudja azt a titkosszolgálat, hogy melyek azok a civil szervezetek, másrészt ha tudják, akkor már nem a rendőrség-ügyészség-bíróság vonalon kellene régesrégen futnia a történetnek? Mert szerintem de.

Szerencsére Kovács Zoltán szerint nem csak a migráncsokat suttyomban ide-oda  hurcoló civil szervezetekkel van ám baj, hanem iszonyatos erők is vannak. Ezt ő mondta, a szájával. Ezek az erők azon munkálkodnak, hogy egy politikus ténykedését összemérjék ösztöndíjakkal, de ez meg hová vezet. 8 évig valóban közöm volt a Soros alapítványokhoz, de ennek semmi köze a politikához – mondta a mi Zolink. Hát ez tényleg így lehet. Csak azóta van köze a politikának Soros Györgyhöz és fordítva, amióta a kormánytagok nem részesülnek alapítványi pénzekből. Amikor még részesültek, akkor Soros kizárólag keresztszemes hímzések hagyományainak kutatására és a krumplihéj békés célú felhasználsásnak kidolgozására adta a pénzt.

Most az a legújabb fejlemény, hogy sorra kijelentik azok, akik egyébként évekig éltek Soros pénzéből, hogy amennyiben az idős asszonyverő visszakéri a pénzt, ők visszaadják. De szép is ez! Én meg úgy gondolnám, hogy ha teli pofával szidok valakit, akkor a sorrend: először magamtól visszaadom a pénzét (meg is köszönöm), majd elkezdhetem szidni. Mert akkor lehet, hogy már van rá némi erkölcsi alapom. Vagy akkor sincs. Ki tudja.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.