NEHAZUGGY

Kár, hogy a néma többség ezúttal sem nevet

H. Andrea | 2016. Május 25, Szerda | 11:33

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Azt írja az oknyomozó újságírás, hogy bizony, amit láttunk, sejtettünk, az tényleg úgy van. A saját lábon állás ugyanis csak azoknak nem művészet, akik a közpénzes vályú környékén ólálkodnak és tetszőlegesen nyúlkálnak bele enyves kezükkel, közben meg migránst, Sorost, Brüsszelt, hazaárulót kiáltanak. Úgy, hogy a háttérben Brüsszel pénzét talicskázzák a rászoruló, éhező családnak.

Az a helyzet állt elő, hogy a Direkt36 bizonyítékokat hozott nyilvánosságra arról, hogy a jelenleg náthás miniszterelnök hivatala aktívan és bizonyítható módon segítette Orbán Ráhel (lánygyermek) férjét (vő) abban, hogy milliárdos megbízásokhoz verseny nélkül jusson. Igen, Tiborcz István nagypályás ledvilágító szakember (innen is üdvözöljük Dunaújváros sötétbe borult lakosságát) és a Lázár János irányította Miniszterelnökség románcáról van szó, amelyet alapos és meggyőző részletességgel bontanak ki a Lázár János szerint cáfolhatatlanul Soros György pénzéhez köthető civil újságírók. Mert Magyarországon mindenki Soros pénzéhez köthető, aki nem szótlanul asszisztál a hatalom aljas játszmáihoz.

Összefoglalnám a legfontosabb tényeket, majd lenne néhány kedves szavam arról, hogy milyen ország az, ahol a miniszterelnök veje cége/cégei révén, érdemi verseny nélkül juthat nagyértékű állami beruházásokhoz:

A Lázár János vezette Miniszterelnökség, amelynek feldata lett volna ellenőrizni a nagyobb értékű uniós közbeszerzések szabályosságát, csont nélkül engedte át azokat a közvilágítási pályázatokat, amelyek eleve is Tiborcz István akkori (azóta megszabadult tőle) Elios Innovatív nevű cégére voltak kalibrálva.
Miután az uniós hatóságok vizsgálatot indítottak az ügyben, Lázárék elkezdték átírni a pályázatokat, ám addig már 8 darab, összesen 4,6 milliárd forint értékű pályázatot hagytak jóvá, amelyek közül hetet Tiborcz cége versenytársak hiányában kénytelen volt elnyerni.
A Miniszterelnökség a szarelkenés jegyében megkísérelte a közbeszerzéseket kiíró városokra hárítani a felelősséget: ők az engedélyezéssel csak ahhoz járultak hozzá, hogy a városok kiírják a pályázatokat, de ez nem jelent garanciát arra, hogy az, amit engedélyeztek, törvényszerű (!!!)
A Miniszterelnökség szerint Orbánnak semmilyen befolyása nem volt a történésekre, Tiborcz István szerint ő sosem beszélt apósával az Elios közbeszerzéseiről. Ja, tényleg. A pálinkáról és a pacalpörköltről kizárólag.
2013 őszén 8,8 milliárd forintot (minimum 85%-ban vagy teljes egészében uniós forrásról van szó) osztottak szét 33 önkormányzat között; a közbeszerzések többségét 2014-ben írták ki: a közvilágítás-korszerűsítésre fordított teljes összeg 72 százalékát Tiborcz nyerte el.
„A szakmai függetlenség szabályainak megfelelően” ellenőrzött/jóváhagyott közvilágítási közbeszerzések minőségellenőrzési jelentéseit a Miniszterelnökségtől csak kiperelni lehetett, ugyanis szerintük – mint annyi minden más – ez sem volt közérdekű adat.
Míg korábban semmi kifogásuk nem volt a Tiborczra szabott referenciakövetelményekkel kapcsolatban, 2015-től Lázárék bekeményítettek és szigorítottak ezeken (teljesen véletlenül pont miután az OLAF gyanút fogott), ám arra nem voltak hajlandóak választ adni, tudatában voltak-e annak, hogy a 2014-es engedékeny ellenőrzésekkel az Eliosnak kedveztek.
A szigorítás eredményeképpen 2015-ben már minden beruházásra legalább két cég pályázott: a munkák többségét így is az Elios kaparintotta meg.

Natehát. Ahhoz képest, hogy Matolcsy alapítványai még közbeszerzés kiírásával sem fárasztották magukat az eszeveszett pénzszórás hevében, de a törvényesített harácsolás rendszerében valószínűleg így is megússzák a dolgot, tulajdonképpen örülhetünk, hogy Lázárék legalább nemzeti kivilágítás alapon elbohóckodtak és úgy tettek, mintha.

Pontosan tisztában vagyok azzal, hogy a tények, a kiperelt adatok és dokumentumok, a fehérre feketén leírt valóságkockák ellenére lesznek magyarázatok dögivel: mer’ az elmúlt nyolcév is lopott, mer’ Soros ármánykodik a háttérhatalmával a háttérben, mer’ ez a pénz legalább magyar kézben marad, meg mer’ csak és főleg: de sikerült?

Az MTI-től tudjuk, hogy Tiborcz István nem közszereplő, következésképpen nem szabad/illik őt cseszegetni, és főleg nem érheti őt semmilyen hátrányos megkülönböztetés csak azért, mert kizárólag előnyök érik azáltal, hogy ő a miniszterelnök elsőszülött, ambiciózus lányának a férje. Ez a történet nem is róla szól elsősorban, hanem mindazokról akik névvel és névtelenül asszisztálnak ehhez, akik csinálják, alakítják, egyengetik ezeknek az erkölcstelen, mocskos ügyeknek az útját.

Nem csupán a Lázár-féle jellemtelen, sunyi hatalmasokról, hanem arról az egész apparátusról, amelyet olyan dilettánsokkal töltöttek fel, akik maximálisan felhasználhatók a nyilvánvaló korrupció kivitelezéséhez és akikre aztán lehet mutogatni, hogy a közvilágítási pályázatok az ellenőröknek is újak voltak, és csak a kiírásuk után kezdték el „kialakítani és fejleszteni” az ezzel kapcsolatos gyakorlatukat.

Mint ahogy az is szinte felfoghatatlan, hogy a Miniszterelnökség előállhat egy olyan magyarázkodásnak is silány okfejtéssel, miszerint nem feladata a pályázatok törvényszerűségét vizsgálni. Akkor a Miniszterelnökség tulajdonképpen egy bűnszövetkezet, amely törvényellenes, illegális disznóságokat enged át a kezei között, hogy aztán az önkormányzatokra tolja át a nyilvánvalóvá vált csalás, lopás felelősségét? A Miniszterelnökség ezek szerint arra van, hogy engedélyt adjon a lopásra, de arra garanciát nem vállal, hogy a miniszterelnök családtagjai legalább a látszat kedvéért az úgynevezett törvényes előírásokat betartva álljanak a saját lábukra?

Mély, pincesötét erkölcsi fertő. Amely a mindent eltaposó, Lázár János alá betolt, általa kézivezérelt, központosított korrupción túl rávilágít arra a morálisan elbukott, hozzá nem értő, szervilis cseléd-apparátusnak a létére is, amely által mindez kivitelezhető. Akik gyávaságból, egzisztencia-féltésből, meggyőződésből (?) hajtanak végre olyan utasításokat, amelyekről valószínűleg ők is pontosan tudják, hogy nem helyénvalóak. Talán ez a legszomorúbb vonatkozása ennek a történetnek. Az emberi, becsületbeli szempontok teljes kiirtása-eltűnése a hatalom berkeiből.

Másfelől itt az újabb bizonyíték arra, hogy Orbán családja semmilyen más megélhetési formát nem ismer és nem kultivál, kizárólag a köz pénzének csecsén lógva állni rinocéroszok és vízilovak lábát megszégyenítő saját alsó végtagjaikra. És közben hiszik, hogy őket mindez megilleti, nekik jár és nem értik, mi ezzel a baj. Nem értik, hogy Orbán Ráhel és hites ura bankszámláját nem a hazai és európai adófizetőknek kötelező felpumpálni. Hogy nincs rendben törvényeket megszegve, vállalkozásokat az asztalról lesöpörve meggazdagodni úgy, hogy közben a szarul elvégzett munka miatt a fél ország sötétbe borul. És főleg az nincs rendben, hogy amikor feltűnik a hülyének nézett civileknek, meg az illetékes hatóságoknak a nyilvánvaló törvénytelenség, akkor mutogatnak és hárítanak. Ez megy hetedik éve. Hogy majd Soros és az éppen aktuális ellenség kitakarja a plafonig érő trágyadombot.

És ugyan sötétben annyira nem látszik a nyomor, de szép lassan elsüllyed egy ország jövője és nem lesz az a túlárazott LED-lámpa kollekció, ami kedvező megvilágításba helyezhetné a romokat. Mert ha ez az európai vizsgálat megállapítja azokat a törvénytelenségeket, amelyeket a magyar tényfeltárás már megállapított, akkor elég sanszos, hogy az uniós támogatást (de egy részét mindenképpen) vissza kell fizetni.

Remélhetőleg a migránsokkal és Soros Györggyel napi 25 órában lázba hozható híveket nem fogja zavarni, hogy Tiborcz István és Ráhel királykisasszony nem a rothadó brüsszeliek pénzén gazdagodott és tette rá a kezét kikötőkre, kastélyokra, szállodákra, hanem közvetlenül az áfacsökkentett csirkefarhátra félretett magyar (adó)forintokból. Istenem, milyen gyönyörű kép… Kár, hogy a néma többség ezúttal sem nevet.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!