December 11,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Viktor, én semmi rosszat nem kívánok neked

Hallom-olvasom, hogy Orbán Viktor beteg. Ez tényleg nem jó hír, bár mi szóltunk, hogy szedni kellene azokat a gyógyszereket. Ez azért is baj, mert így mai fellépéseit mind le kellett mondani. Persze amennyiben a hírben foglaltakat szó szerint értjük: hogy beteg. Na jó. Ilyen alapon mondjuk már hosszú évek óta le kellene mondani a nemzetmentés turnéjának valamennyi állomását.

Mi is végigstresszeltük a napot, hogy vajon mi lehet a drága miniszterelnök úrral, de szerencsére van aki aggódjon érte helyettünk is és tudja is az okát a rejtélyes kórnak:

De tényleg: csoda hogy megbetegszik? Csak az aljas támadás, csak a kritika. Pedig a szentéletű szívünk-lelkünk-bátorságunk az életét adja értünk, de mi hálátlan g*cik vagyunk és nem értékeljük az ő fáradozásait. Nos, szerintem a Modern Városok Program aktuális állomása, Dunaújváros, amelynek ma nélkülöznie kellett a fénylő csillagot, egészen biztosan túléli ezt a váratlan gyengélkedést. Ha a Fidesz közvilágításába se halt bele, akkor ezúttal hatványozottan jobbak a kilátások, hogy plasztikusan fogalmazzak. Miután negyedmilliárdba került, hogy a város sötét és nyomasztó hely legyen.

Ellenben. A januári influenza után kicsit gyanús nekem, hogy újra leverte a dög ezt a drága jó embert. Azt is furcsálltam mondjuk, mert aki ennyire nem megy emberek közé, az hogy a francban náthásodik meg, de mindegy is. Őszintén remélem viszont, hogy nem súlyos a dolog, mert ha netán Grazban foglalt a vonal és valami várólistára kell most felkapaszkodni, az beb*szik, öreg, én mondom.

Szóval gondolkodom, mi lehet az oka ennek az elég sűrűvé vált megbetegedésnek, nem mintha a külső jelek ne volnának egyértelműek. Remélem egy egyszerű másnaposság, vagy az a hasmenés lesz, amit a múltkor itt össznépileg kívántunk neki. De csak mókából, csínytevésből, nem gondoltuk, hogy megfogan az ige.

Meg még arra is gondoltam, lehet, hogy a Gyurcsánytól való bocsánatkérés gondolata feküdte meg a gyomrát. Vagy a játékvasútba betegedett bele, amire a kutya nem akar felülni: napi 2560 helyett mindössze 51 jó magyar polgár koptatja a cseresznyefa padjait? Netán szóltak, hogy az a szotyolaköpködő erkélyt mégsem engedélyezik ott fent a Várban? Vagy egyszerűen csak kezdett beszivárogni valamiféle valóság-töredék a küldetéstudat párhuzamos univerzumába és Matolcsy Gyuri bácsi védhetetlen ügyei túlságosan fókuszban vannak? Nem jön össze sehogysem, hogy a napi 13 elmúlt nyolcévre mutogató fideszes közlemény dacára az emberek ne az ellopott közpénzek iránt érdeklődjenek? Zavarbaejtő, hogy egyre többen kezdenek hinni a szemüknek, mint a jobban teljesít-nek?  Hogy már végtelenül kínos a lezüllesztett oktatásért, a szétrohadó egészségügyért, a zsírosodó Mészáros Lőrincekért, az átvert devizahitelesek és Quaestor-károsultak miatt is folyamatosan az elmúlt évtizedeket okolni?

Az van, Viktor, hogy én végül is semmi rosszat nem kívánok neked, de nagyon remélem, hogy nem blöffölsz (apropó Matolcsy). Látod, a hatalmas szeretet, ami csak úgy árad feléd, mint a franc, már nem képes a csodákra. Ha nem blöffölsz, Viktor, kívánom neked, hogy csak egyszer kerülj bele abba a nyomorúságos közkórházba, ahol két szelet kenyér között egy harmadik a vacsora. Ha szerencséd van.

De méginkább azt kívánom magunknak, hogy azelőtt semmi ne történjen veled, mielőtt meg nem értik a híveid, konkrétan mit műveltél ezzel az országgal az elmúlt évek alatt a szabadságharc, illiberalizmus és megvédés címszavak mögé bújva. Amíg azoknak is át nem fogja a tudata a valóságot, akik ma vélt vagy való megbetegedésed (értsd: apró hülés, influenza, gyomorrontás) miatt is azokat okolják, akik viszont már most is értik.  Hogy sajnos ez a betegség nem váratlan és nem átmeneti, mint ahogy a vele járó pusztítás sem az. Akárhonnan nézem az utóbbi időben rólad készült fotókat, látni rajtuk, hogy nagyon nagy a baj. Ilyen állapotban már nem kellene az ország egyszemélyi vezetésével járó hatalmas felelősséget magadra vállalni. Nem ma, holnap. Már évek óta nem kellene.

Jobbulást kívánok a gyógyíthatatlannak tűnő betegnek. De leginkább ennek az országnak. Hogy kiheverje.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.