Augusztus 5,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Üzenet Angliából: Reméltem, hogy 1-2 év alatt a Fidesz összerakja annyira az országot, hogy haza tudjunk jönni

Orvos vagyok, sürgősségi ellátásban dolgoztam mindvégig. 2009-ben döntöttünk úgy, hogy Angliába költözünk – akkoriban a feleségem (aki szintén orvos) otthon volt az egy éves kisfiunkkal, de sajnos vissza kellett volna mennie dolgozni, mert az én egy fő- és kettő mellékállásom egész egyszerűen nem hozott annyi pénzt, amennyiből meg tudtunk volna élni – kisgyerekkel, lakás- és autóhitellel a pénzünk csak fogyott.

Azidőtájt a magyar egészségügy az épp aktuális válságát élte, leépítések voltak és ahol éltünk sem a feleségemnek állás, sem a gyereknek bölcsöde nem nagyon kínálkozott (megyei jogú város) – munkát még talált volna az asszony, de a gyereket csak magánbölcsibe tudtuk volna beadni, ami el is vitte volna a feleségem keresetének elég nagy részét – nem volt igazán jó megoldás, ezért sok átbeszélt és -veszekedett este után az asszony megpályázott egy állást Londonban (akkoriban én még nem beszéltem angolul) – elsőre nem jött össze, de másodjára igen, és 2009 október végén felpakoltuk a családi verdát és irány Anglia!

Én nem akartam menni, nagyon nem, élveztem a mentőzést, de be kellett látnom, hogy nem volt más értelmes megoldás. Kollégák marasztaltak, akkor már tudni lehetett hogy a következő választást a Fidesz nyeri, csak a kétharmad volt nyitott kérdés még akkor. Sokan mondták, hogy várjuk ki, hogy Orbán átvegye a stafétát és majd milyen jó lesz – azóta már tudjuk mennyire jó lett -, de nekünk már nem volt annyi időnk várni. Utólag azt mondom, szerencsére.

Őszintén szólva én abban reménykedtem, hogy 1-2 év alatt a Fidesz tényleg összerakja annyira az országot, hogy haza tudjunk jönni, és kényelmesen megélni – ehhez képest csak kapkodtuk a fejünket a hírek hallatán, ilyen ámokfutásra nem számítottunk. Nem volt könnyű beilleszkedni Angliában, de kb. 2 év alatt felépítettünk egy stabil egzisztenciát, közben mindvégig hátrafelé, „haza” néztünk, hogy hogy alakulnak a dolgok, mikor jöhetünk vissza.

Nem emlékszem már hogy mikor, de volt egy pont, amikor rájöttünk a feleségemmel, hogy mi már belátható időn belül nem megyünk vissza – itt született a két kisebbik gyerekünk; barátaink, kényelmes munkánk van itt, tisztelnek, megbecsülnek. Van idő a családra, hobbikra, kirándulni, stb. Nem csak a fizetés az érdekes, hanem a normális munkakörülmények. Otthon meg…

Én már nem tudnék visszamenni „a balettba ugrálni”, kínlódni az általános pénztelenséggel meg a nagyhatalmú főorvosokkal, akik tudása 30 évvel ezelőtt volt korszerű (vagy már akkor sem, csak jóban voltak az előző főorvossal) de ők a nagy emberek akik megmondják a tutit…

Hiányoznak az otthoni barátok, rokonok, de évente kétszer hazalátogatunk, addig marad a nagyszülőknek a Skype…

Hiányzik a túró rudi is, de az, hogy nem kell nézni az árakat, mikor elmegyünk hétvégén bevásárolni, lényegesen fontosabb…

Maradok tisztelettel:

Egy névtelenséget kérő magyar orvos Angliából

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!