És ha Quaestor Csaba egy hét múlva szabadul, akkor sem fog rebbenni a szeme

Felvétel: Az Együtt tüntetése Polt Péter legfőbb ügyész ellen, 2016. április (via Youtube) Felvétel: Az Együtt tüntetése Polt Péter legfőbb ügyész ellen, 2016. április (via Youtube)

Ha a kortárs gazdasági szakemberek legzseniálisabbika nem használta volna már el ezt a nagyszerű szófordulatot, akkor a Polt Péter legfőbb ügyésszel készült, semmitmondásában igen tanulságos, történelmi kilométerkavicsnak is beillő interjúra csak annyit írnék: blöff, blöff és blöff.

Ám a jelenkort dokumentálandó, idevágok néhány erőteljesen idevágó foszlányt a nagyívű okfejtésből, amennyiben testületi meggyőződésünk, hogy ez az ember a kulcsfigurája annak a hullámzó korrupciónak, amibe a polgári kormány belelavírozta az országot és mint ilyen, soha nem lehet vele eleget foglalkozni. Még akkor sem, ha ITT, meg ITT, meg ITT és számtalan más cikkünkben érintőlegesen vagy közvetlenül mind-mind Polt Péterrel foglalkoztunk.

Azt mondta a Népszabadságnak Magyarország elbukni képtelen, örökzöld legfőbb ügyésze, hogy nincs neki oka lemondani. Bár azt hiszem, Péter bácsi rosszul fejezte ki magát, amennyiben mindannyian tudjuk, hogy valóban nem áll szándékában, ez viszont nem jelenti azt, hogy nincs ok a lemondására bőven, mint csillag az égen. Sajnos nem ez volt az egyetlen fülsiketítően orcátlan beszólása:

„…a jogállami követelményeknek megfelelően választottak meg legfőbb ügyésznek, törvényesen végzem a dolgom. Nincs olyan törvényi feltétel, ami a távozásomat indokolná, ahogy korábban sem volt.”

„Eddig sem azon múlt, hogy indult-e eljárás vagy sem, hogy kik, vagy kinek a kijei dolgoztak egy adott helyen. Mindenkor a tények és a törvények határozzák meg, miből lesz ügy, és miből nem lesz.”

Korrupciós ügyek: „vannak ilyen ügyek, bár kétségtelenül jóval kevesebb, mint amennyi lehetne. (…) Egy olyan világjelenséggel állunk szemben, amely az egyre kifinomultabb elkövetési módszerek, valamint a vesztegetők és a megvesztegetettek érdekazonossága miatt igen nehezen deríthető fel. Meggyőződésem, hogy nem elsősorban büntetőjogi eszközökkel lehet igazán hatékonyan fellépni a korrupció ellen. Hatékonyabb tud lenni a megelőzés, amihez elengedhetetlen a döntési folyamatok egyszerűsítése, átláthatóvá tétele. Nem szabad lebecsülni, de eltúlozni sem a hazai korrupció mértékét és veszélyeit. És bár az efféle ügyekből egy is sok, látni kell, hogy a jogalkotók és a jogalkalmazók is sokat tettek az elmúlt években a visszaszorítása érdekében. Vannak szép sikereink is. (…) Régóta mondogatom, hogy korrupciós ügyeket titkosszolgálati eszközök és módszerek nélkül szinte lehetetlen ma már felderíteni és bizonyítani.”

Quaestor-ügy: „Természetesen szó sincs az ügy megszüntetéséről. Lesz tárgyalás. (…) ilyen monstre ügyben ilyen gyors nyomozásra még nem volt példa (…) A bíróság nem is vitatta a vád törvényességét, csupán kellékhiányosnak minősítette azt. (…) amennyire csak lehetséges, igyekszünk teljesíteni a bíróság kérését.”

Ha minden jól megy Polt-ügyileg, akkor kereken egy hét múlva Tarsoly 210 milliárd Csaba szabadlábra kerül (igaz, azt sem tudjuk, most hol van tulajdonképpen, tehát tökmindegy), és csak titokban remélem, hogy ezt talán mégsem merik megtenni. Naív reménykedésem indokoltságát egyáltalán nem támasztja alá, hogy amit Polt ebben az interjúban előadott, abból egyértelműen látszik: ezek semmitől nem félnek.

Teljesen mindegy, hogy 10 kérdésre egyetlen érdemi válasz nem született, mindazért, amit elmondott, a világ más helyein ezek lettek volna az utolsó szabadlábon elmondott szavai. A világ más helyein persze meg sem várták volna, hogy ezek a mellébeszélések elhangozzanak, mert a világ más helyein Polt Péter eleve nem lehetett volna legfőbb ügyész.

Ez a szánalmas mellébeszélés a blöffre oly érzékeny Matolcsy parlamenti óbégatására rímel teljes széltében és hosszában. Ugyanaz az önreflexióra képtelen és önmaga alkalmasságát az önmagával szemben támasztott erkölcsi elvárások hiányában megítélni nem hajlandó, politika által gúzsba kötött, ám ennek minden előnyét élvező végrehajtó figura nyilvános mosakodása. Ideáltípusa annak a jellemtelen, zsarolható, rángatható, előállítható, parancsra cselekvő, a szó legocsmányabb értelmében vett katonának, aki az Orbán-féle korrupció rákos sejtként való terjedését lehetővé teszi.

Polt Péter törvényekről, tényekről és jogállamról beszél. Azokról a törvényekről, amelyeket törvénytelenül hoznak, amelyek a nyakukig érő korrupciót legálissá teszik, amelyek miatt az egykori jogállamból banánköztársasággá visszafejlődött ország legfőbb ügyésze mossa kezeit. Polt Péter sikerekről beszél, világjelenségnek nevezi a korrupciót és lényegében beismeri, hogy oly kifinomultak az elkövetési módszerek, hogy ő kevés hozzájuk. Igen, Polt Péter kvázi beismeri, hogy sokkal hülyébb, vagy legalább hülyébbnek kell látszania, mint azok, akiknek az utasításait teljesíti (az évszázad gazdasági botrányában nem tartja szükségesnek kihallgatni a legfőbb gyanúsított titkárát, aki nem mellesleg a lánya leendő férje; és semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy saját hites-kedves felesége közvetlen beosztottja a legalább féltucat bűncselekmény-gyanús üggyel összefüggésbe hozható jegybankelnöknek).

Polt Péter egész eszmefuttatása egy kibaszott nagy habogás, annak a bizonyítéka, hogy semmit nem tud, de főleg nem hajlandó kezdeni a legalizált korrupcióval. Igen, Polt elvtárs, a korrupció világjelenség, azzal a megjegyzéssel, hogy máshol legalább úgy tesznek, mintha üldöznék, ezzel szemben a magyar ügyészség látványosan a korrupció elburjánzásában érdekelt. Mikor egy negyed-fél-háromnegyed tehetetlen ország látja, hogy mi folyik itt és csak az nem látja, akinek – funkciójából adódóan – kötelessége lenne, akkor kinek kellene lemondania, hogy valami történjen?

Csak egy aktuális példát mondok, nehogy a lopással és a maffiózók kifinomult módszereivel szemben tehetetlen ügyész urat összezavarjam: ha a Pukli István engedetlenkedő pedagógus elleni fideszes feljelentés ügyében azonnal elrendelhető a kiemelt nyomozás, ha a norvég pénzeket kezelő kormányellenes civil szervezetekre azonnal rá lehet rúgni az ajtót, akkor Rogán Antal belvárosi ingatlanügyeivel kapcsolatban miért húzzák az időt? Hogy lehet, hogy a magyar demokráciára tényszerűen rárontó kigyúrt verőlegények Erdösinéstől és felbújtóstól szabadlábon vannak, miközben a jogállam szájbarúgása ellen tiltakozó aktivistát sürgősségi eljárásban elítélték? Milyen világjelenség, milyen megelőzés, milyen átláthatóság, milyen kifinomult módszerek, Polt?

Miért van szabadlábon az ORÖ-pénzeket elsikkasztó Farkas Flórián és holdudvara? Mi a helyzet a botrányos trafikmutyival és a földosztásokkal? Mi van az átláthatatlan közbeszerzésen zsírosodó famíliákkal? Mikor fogják Poltnét elvezetni, mert a nevét adta Matolcsy világhírű közpénzmutyijához? Egyáltalán mikor fogják elvezetni Matolcsyt? Meddig megy még ez a lopáshoz gyártott törvényektől való elhatárolodás? Aki nyilvánosan elismeri, hogy nem tud mit kezdeni a korrupcióval, aki kínosan kerülgeti a választ minden hozzá intézett kérdésre, az még mindig nem érti (és félek, hogy demokratikus úton nem is lehet neki elmagyarázni), hogy nélküle ez a borzalom, ez a rémálom, ez a ragacsos, penetráns állapot nem jöhetett volna létre.

Nem kell ahhoz KISZ-titkári jogász diploma, hogy ezeket a kifinomult maffia-módszereket mindenki lássa, aki nem szándékosan fordítja el a fejét: a nyílt, gátlástalan lopás akkor is nyílt, gátlástalan lopás marad, ha Soros Györgynek nevezitek. Az állami közvagyon szétosztogatása, a közbeszerzések lenyúlása, a közpénzek túlárazott kormánypropagandába csatornázása mind ennek a pofátlan, következmények nélküli, a kormányzásnak az igazságszolgáltatással mélyen összefonódó ocsmányságnak az egyáltalán nem enyhe mellékhatásai.

Ez nem világjelenség, öcsém, ez a korrupcióból fakadóan leszakadó, diktatúrába hajló nyomorult ország(ok)nak a sajátossága. Ennek az állapotnak a konszolidálásában Polt Péternek évek óta kulcsszerepe van. Ez az ember a Fidesz legkártékonyabb, legaljasabb katonája. Nem kívülálló, tehetetlen szemlélődő, hanem a maffia része és alakítója. Aki ezúttal is szemrebbenés nélkül határolódott el saját magától és törölte bele a lábát a nagyközönségbe. És ha Tarsoly Csaba egy hét múlva szabadul, akkor sem fog rebbenni a szeme. Van még kérdés?